Díszgalambjaink nagy vedlése augusztus-októberig tart, ekkor kezdődik az elöregedett tollruha folyamatos cseréje. Vannak egyedek, amelyeknél pár héttel elhúzódhat ez a folyamat. Mindezt több tényező is befolyásolja: így például az időjárás, a galamb kora, a galambház fekvése, a takarmányozás, de még a költés száma is az adott évben. Amely egyedek a költés alatt is vedlenek, azokat igen meg kell becsülni a tulajdonosaiknak. Van egyébként olyan tenyésztő, aki ilyenkor már nem engedi költeni a madarait. A fészkeket megszünteti, lezárja, illetve különválasztja a hímeket a tojóktól, egészen a következő év február-márciusig, amikor kezdetét veszi a tervszerű párosítás.
A szerző és vedlő galambja
Jómagam nem választom szét a jól költő, nevelő párjaimat. Próbálkoztam ugyan ezzel évekkel ezelőtt, de úgy láttam, több kárt okoztam a tenyésztői munkámban, mint amennyi előnyhöz jutottam volna. A nemek szerint elkülönített galambjaim közül ugyanis többen az azonos nemű társaikkal alkottak párokat. Ez főként olyankor fordult elő, ha még az időjárás is kegyes volt, mert egy kis napsütés igen inspirálóan tud hatni rájuk. Tojóknál szépen lett is 4 tojás a fészekben (természetesen mindegyik terméketlen volt), mert az álpár mindkét tojója letojott, sőt, még a párosodás imitációját is meg lehetett figyelni. Hímek is eljátszották a párokra jellemző koreográfiát, majd ezt követően tojás nélkül is kotlásba kezdtek. A következő évi párosítás ezek után pedig nagyon problémás volt, mert az igazi párját nem mindenki fogadta vissza kellő szeretettel.
Ezért döntöttem úgy, hogy a továbbiakban nem szedem szét a párjaimat. Amely párok még mindig tojnak, azok kapnak kamutojást, így kiülik az idejét. Ha elvenném a tojásokat, akkor ismét tojásra késztetném, így a tojó petefészke tönkremenne. Különösen értékes import madarakról lévén szó, a legfontosabb az egészségük, és a minél jobb minőségű utódok életre hívása, valamint, hogy a lehető legtovább tenyésztésben tartsuk őket. Ez a tenyésztői munka legszebb része, amihez természetesen nélkülözhetetlen a gondos, tervszerű szelekció! A túlzottan sokszori tojásrakásnak egyébként elég egyértelmű jelei vannak, például csak egy tojást tojik a madár, vagy a normálisnál sokkal kisebb a megtojt tojás.
A szerző honlapja és elérhetősége: www.szabozoo.5mp.eu
Pingback: Hogyan oltsuk biztonságosan a galambjainkat? – Kisállattenyésztés