Az úsztatókészítés alapjai

A Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után hamarosan újabb tanácsadó könyvvel jelenik meg Zsiros András. Ezúttal a víziszárnyasok tenyésztésébe bevezető munkát készít. A kisallattenyesztes.hu a következő hetekben elsőként közöl kedvcsináló részleteket a kötetből, ezek első részét itt olvashatja:

A víziszárnyasok a baromfifélék azon csoportja, melyek, mint a nevük is mutatja, leginkább vizes élőhelyeken érzik jól magukat. Ezért talán nem is annyira elterjedtek és kedveltek, mint más baromfifélék. Egyes fajták mégis fontos és ízletes élelmiszerforrást biztosítanak, ezért gazdasági szerepük sem elhanyagolható, legismertebbek a kacsa és a liba. Természetesen nem merül ki velük a víziszárnyasok palettája. Az állatvédelmi törvények módosításával és az Európai Unión belüli könnyebb mozgással a tenyésztők előtt új távlatok nyíltak meg. Újabban számos olyan fajta jelent meg a piacon, melyek néhány éve még nem voltak elérhetők, vagy gondot okozott a behozataluk. Elsőként igyekszem összefoglalni az élőhelyek kialakításával kapcsolatos tudnivalókat, hiszen egy-egy szépen kialakított dísztó, pompás víziszárnyasokkal  olyan különleges élményt nyújthat, melyről sok állattartó ábrándozik.

Mit vegyünk figyelembe tavak, úsztatók építésekor?

Víziszárnyasok lévén, az ember azt gondolná, hogy a kacsák, a récék, a ludak elhelyezésére a legalkalmasabb, ha tóban vagy úsztatóban gondolkodunk. Az tény, hogy minden víziszárnyas kedveli a vízfelületet, még akkor is, ha némelyik fajta egészen jól tartható anélkül is. De egy alkalmas kerti tó kialakítása nem is olyan egyszerű.

De miért is nem – gondolhatnánk? Veszünk egy darab fóliát, ásunk egy gödröt, kibéleljük a fóliával, feltöltjük vízzel és kész is van. Sajnos ez nem ilyen egyszerű. Ez a megoldás egy kis dísztó esetében talán szóba jöhet. De ez esetben úgy kell kialakítanunk, hogy az a vízimadaraink élőhelye legyen. Az állatok jól érezzék magukat, és nekünk se okozzon fejfájást a fenntartása. Nagyobb területtel rendelkező tanyák, nagyobb telkek esetében szóba jöhet a méretesebb tavak kialakítása is.

Méretek, alapok és mélységek

A tó helyének megválasztásakor néhány fontos dolgot tartsunk szem előtt. Igyekezzünk olyan helyet találni, amely az adott területen belül is viszonylag nedves (például ne homokos részt, ha van fekete földes terület is). Így a kialakított medret a későbbiekben ritkábban kell feltöltenünk vízzel, nem szívódik fel olyan gyorsan. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy akár egy 10-12 méter hosszú, és 4-8 méter széles tónak is helyet tudunk adni, amely akár 1 méter mély, akkor jó eséllyel az a természet részévé válik, és a vízszint kisebb ingadozásaival fenntartja saját magát. A csapadék pótolja az elpárolgott vízmennyiséget, a nyári nagy melegek viszont elvesznek belőle.

Az ilyen nagy vízfelületű tavaknál, sok esetben nincs szükség szűrőkre, vízforgatókra. Ahhoz, hogy tavunk mégis megfelelően működjön, a part kialakítása is nagyon fontos. A természetes tavaktól elleshetünk néhány trükköt. Például a partszakaszt nagyobb kövekkel rakjuk ki, hogy a szél által korbácsolt hullámok ne harapdálják meg a partoldalakat. Lehetőség szerint telepítsünk bele vízinövényeket, melyek segítenek beállítani a tó egyensúlyát.

(A kötetből további részletek várhatók.)