Néhány különleges fajta bemutatása után ezúttal az úgynevezett tollalakzatos galambokat szeretném kicsit bővebben ismertetni. Akik látták az idáig bemutatott fajtákat, azoknak feltűnhetett, hogy egyes fajtáknál a fejen és a lábakon tűnnek fel különféle tollazatok, tollelváltozások, de a testen és a farkon – a kormánytollakon – semmilyen különlegességet nem láttak. Ezért most beszéljünk ezekről a szemet másképp gyönyörködtető fajtákról.
Fodros galamb
Engem is meglepett, hogy itt Európában aránylag milyen kevés a tollalakzatos galambfajta.
Ezek a galambok négy típusra oszthatók. A fodros galambokra, a pávagalambokra és a parókás galambokra. Továbbá külön nagy csoportba tartoznak a Sirálykák, amelyeknek csak a mellükön van fodrozottság.
Alább látható a tollaknak a rajza, a szerkezete, ami alapján könnyebben meg lehet érteni, hogyan is alakultak ki ezek a díszes formák.
A toll szerkezete
Szabad szemmel nem lehet észrevenni, de a vékony tollsugaraknak kis kampói vannak, amelyek összekapaszkodnak és ezáltal egységes képet mutatnak. A tollalak-változásokat mutáció okozza, amit aztán öröklődéssel tovább tenyészthető.
A tollalakos fajtákkal kapcsolatban már aligha lepődnek meg azok, akik rendszeresen olvassák ezeket a cikkeket, hogy az ő őseiket is több száz évvel ezelőtt, Távol-Keleten kell keresni.
Páva galamb
A pávagalambok különösen Japánban kedveltek, ott is a Selyem pávák. Ezeknek különleges tollazatuk van, mert abban nem alakultak ki a kis egymásba kapaszkodó kampók, ezért a vékony tollsugarak lazává, borzolttá válnak. A szakirodalom szerint ezek a kedves kis madarak olyan szelídek, hogy a gazdájukat kísérgetik és idomíthatóak.
Selyem páva galamb
Ellentétben a többi galambbal, amelyeknek 12-16 kormánytolluk van fajtától függően, a Pávák kormánytollainak száma 32 és 42 között változhat, ezek alakítják ki a jellegzetes, szép tányérformát. Ezek a szép kecses galambok az egész világon kb. 4-6 fajtába sorolhatók, de a valóságban mindegyik egyetlen egyre vezethető vissza. Erre jó példa a Magyar páva galamb, amelyet az 1890-es években Parthay Géza tenyésztett ki három fajtából, a skót, az indiai és az angol páva galambok keresztezéséből.
Magyar páva galamb
A fodros galambokat feltehetően Délkelet-Európa területén tenyésztették ki a 18. században. Két változatban ismertek, a sima fejű és a fésűs változatban. Utóbbi érdekessége, hogy csak fehér színben fordul elő.
Parókás galamb
A Parókás galambok származását, sok más fajtához hasonlóan, homály fedi. A legvalószínűbb, hogy 1550 táján holland hajósok hozhatták be Indiából Európába. Egyes szakírók szerint különleges tollazatuk hosszú évszázadok alatt a fejdíszből, a fésűből fejlődhetett ki.
Kínai sirályka
Mint említettem, a Sirályka valójában sokféle fajtából összerakott egyetlen nagy „népcsoport”. Ide tartozik az Afrikai, az Anatóliai, a Dominó, a Keleti (ezen belül a Blondinetta, a Szatinetta és a Vizo), a Német pajzsos, az Ónémet, a Turbit, a Turbitin. A Sirálykák jellegzetes mellfodrát zsabónak is hívják. A Sirálykák csoportjával való foglalkozáshoz egyébként igazi megszállottság kell, mert az egyes fajták között annyira kicsi az eltérés, hogy azok, akik nem tenyésztik ezeket, bizony nem nagyon tudnak különbséget tenni közöttük.
Teljes bizonyossággal nem lehet megmondani az ide tartozó fajták kialakulásának időpontját, a szakirodalomban egyesek azonban úgy vélik, hogy több mint 5 ezer évesek lehetnek.
Pusztai Lajos galambtenyésztő