Mire kell figyelni a baromfifélék szállításakor?

A baromfitartás egyik természetes velejárója, hogy időnként gazdát cserélnek, ilyenkor pedig szállítani kell az állatokat. A mostani posztunkban arról írunk, milyen fontos tényezőket érdemes figyelembe venni a baromfik szállításakor.

Az első, hogy végiggondoljuk: milyen fajtát, milyen időpontban, mely napszakban és mennyi állatot szállítunk. Ilyen utazás igen gyakran fordul elő napos és előnevelt csibék esetében. A keltetőüzemekből vásárolt csibéket a keltetőben szállításra kész ládákba helyezik, vagy olyan zárható kartondobozokba, melyeken megfelelő mennyiségű szellőzőnyílás van kialakítva. A legpraktikusabb mégis a műanyag rekesz, melybe kb. 80 db naposcsibe biztonságosan elhelyezhető.

A naposcsibék szállításakor a legfontosabb, hogy kellő melegen tartsuk őket, és ne érje őket huzat.

Több rekesznyi csibe szállításakor egymásra helyezhetjük a rekeszeket, ám a rekeszek aljára tegyünk hullámkarton lapokat. A csibéket a lehető legmelegebb körülmények között, legalább 28 C fok, de legfeljebb 32-34 C fok között szállítsuk. Jó, ha tudjuk, hogy a naposcsibék oxigénszükséglete még igen kicsi, ezért ha szükséges, inkább terítsük le a rekeszt, ha hűvösebb időben szállítunk, de inkább legyenek melegebb körülmények között.

Nyitott utánfutón, gépjárműplatón akkor se szállítsunk naposcsibét, ha nyár és meleg van. Tűző napsütésnek se tegyük ki soha az állatokat. Előnevelt csirkék esetében arra ügyeljünk, hogy a szállítóláda vagy doboz ne legyen túlzsúfolt. Előfordulhat ugyanis, hogy a csirkék összetapossák egymást, illetve a 3-4 hetes csirkék már kisebb létszámban összezárva is képesek megizzadni, bevizesedni. Ha a szállítás során ilyet tapasztalunk, akkor nyissuk ki a jármű ajtaját, csomagtartóját, és hagyjuk kicsit átszellőzni, kissé megszáradni az állatokat.

Hosszabb utazás alatt többször is ellenőrizzük a baromfikat, mozgassuk át őket,

mert az út során leülnek, sokszor egymásra, és az alul lévők befulladhatnak. A naposcsibéket 24 óráig nem etetjük, itatjuk. Ez idő alatt zajlik a keltetőből való kiszállításuk. Ilyenkor még kevesebbet ürítenek, nem szennyezik be egymást.

Előnevelt és kifejlett állatok szállításakor, ha több órányi útra készülünk, etessük és itassuk meg őket. Az út során nem szükséges semmit adni az állatoknak, csak a nyári forróságban való szállításkor gondoskodjunk egy kis edényben ivóvízről. Felnőtt baromfik esetében lehetőleg ne rakjunk több egyedet egy dobozba. Ha van rá mód, akkor egyéni szállítódobozokba tegyük, egyesével az állatokat.

A doboz mérete akkora legyen, melybe egy-egy tyúk vagy kakas elfér.

Szállításkor a baromfik leülnek, nyugodtan viselkednek. Nagyobb dobozban viszont ide-oda csapódhatnak, ami akár sérüléseket is okozhat.

Hagyományos módszer, hogy egy-egy tyúkot vagy kakast zsákba téve szállítanak. Természetesen erre a célra a régebbi típusú vászonzsákok alkalmasak. Ezekben az állatok minden gond nélkül szállíthatók, és elegendő levegőhöz is jutnak. A tápos zsákok zöme már nagyrészt műanyag, ami nem biztosít az állatok számára elegendő oxigént. Ezért ezekkel óvatosan bánjunk. A konyhai nejlonzsákok pedig természetesen szóba sem jöhetnek.

(Számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)