Nem árulok el nagy titkot, hogy a madarak csoportja tojással szaporodik. Ezek kikeltését legtöbbször a tojó végzi, de vannak olyan fajták, melyeknél a hímek is kiveszik a részüket az utódok világra segítésében. A vadon élő madarak valamiféle fészket raknak, akár fákon, bokrokon, fűben vagy nádasban. Néha egyszerűen csak a földbe kapart mélyedésekben. A ház körül tartott baromfifélék, és víziszárnyasok számára, magunk alakíthatunk ki megfelelő méretű tojóládát. A legtöbb háztáji baromfi, kora tavasztól, késő őszig tartó időszakban tojja le, az éves tojásmennyiség zömét. Nagyüzemi tartás esetén, szinte kiküszöbölhető a leállás, bár egy-egy tojófajta vagy hibrid sem tojik egész évben. A jobb teljesítményű tojótyúkok 240-280 db tojást is tojhatnak egy évben. Tehát így is vannak szünetek, akár a vedlések, akár egyszerűen a szervezet pihentetése miatt. Mivel víziszárnyasoknál, mint erről már volt szó, kifejezetten tojóállományt nem tartanak, ezért az éves tojásmennyiséget sem gazdasági szempontból szemléljük. Főleg kisebb állományoknál, a liba vagy kacsatojás értékes tenyészanyag, mely az állomány gyarapítására, vagy tenyésztojásként kerül értékesítésre. A legtöbb kacsa, réce, és lúdfajta ciklikusan tojik. Általában 4-10 db tojást tojnak majd szünetet tartanak.
Egyes fajták, pl. számos díszréce fajta lerak egy fészekaljnyi tojást, majd elkotlik. Ez az a tényező, amely a termelés kiesésével jár, és gazdasági szempontból nem kívánatos. Tyúkoknál a nagyüzemekben erre, kotlásleszoktató ketreceket alkalmaznak. Ezeknek az alja rácsos, így a kotlós nem tud teljes kényelemben elülni, így néhány nap elteltével, legtöbbször abbahagyja a kotlást. Régebben erre elektrosokkot is alkalmaztak. Ma már ezt az állatvédelmi törvények nem engedélyezik.
De térjünk vissza a háztáji, illetve a hobbitartásra, valamint a víziszárnyasokra. Szerencsés esetben, ha rendelkezésünkre áll nagyobb terület, és tudunk kialakítani egy kisebb-nagyobb úsztatót, vagy tavat, akkor teljesen természetközeli nevelést alkalmazhatunk. Hagyhatjuk, hogy állataink maguk készítsenek fészket, és a benne lerakott tojásokat, maguk keltsék ki. Segíthetünk számukra azzal, hogy alaposan utánanézünk az adott fajta sajátosságainak, és igyekszünk számukra előkészíteni, a fészekrakáshoz szükséges feltételeket (nádas kialakítása, szalma, széna, növényi szárak, vagy levelek kihelyezése), melyekből fészket építhet. Esetleg mesterséges odú egy fán, oszlopon, pl. Mandarinrécék számára. Ez esetben a kotlás nem zavaró tényező, hanem természetes jelenség.