Természetvédelmi státusz: LC

Egy érdekes küllemű récefaj. Szinte kizárólag Ausztráliában őshonos. Főleg Délkelet-Ausztráliában fordul elő, de a délnyugati részen is megtalálható egy kisebb populáció. Élőhelyén a klíma miatt télen sem vonul máshová, bár egyes területek között időnként vándorol, az áradások okozta vízállás változások miatt. A hímek testhossza 35-40 cm, testsúlya 400-420 g. A tojók kisebbek, és könnyebbek. Színében a két nem teljesen hasonló. Az oldalak fehérek, fekete csíkozással. Az alsó faroktő világosbarna. A hát és a szárnyak barnás-kékek. A nyak szürkésfehér. A fejtető a tarkó vonaláig barna. A szemek is barnák, melyek körül keskeny, szürkés, majd egy szélesebb barna színű gyűrű látható. Jellegzetes csőre teszi biztosan felismerhetővé. Ez erőteljes, és az egész madár méretéhez képest is elég nagy. Vége ellaposodó. Csőre két oldalán lógó bőrlebeny látható. Az egész csőr fekete színű. Lábai szürkéskékek. A hímeknek a hangja is érdekes. Csipogó, cincogó hangot hallatnak.

A libafajták kiválasztása eltér a tyúkfajták kiválasztásától. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a két faj nagyban eltér, hanem annak is, hogy míg a tyúkfajták között jelentős különbségek vannak tojó és hústípusú fajták között, illetve a húshasznú, kettős hasznú, illetve a tojóhibridek között is, addig a libák esetében hasznosítási iránytól függetlenül nincs nagyobb különbség. A gazdasági libafajták közel azonos testsúlyúak, felépítésűek. Színükben lehet eltérés, illetve a nevelési és tartási körülmények kivitelezésében. Természetesen a küllem itt lehet döntő tényező, mivel van, aki a fehér, van, aki a szürke vagy barna színű állományt részesíti előnyben.

Természetvédelmi státusz: LC

Talán a legismertebb díszréce fajta. Külleme sokakat elvarázsol, mind a formája, mind az igen gazdag színes tollruhája miatt. Hazája Ázsia, ahol már az időszámításunk előttről is voltak a fajtáról feljegyzések. A 18. század közepén került csak Európába, ahol nagyon kedvelt lett, és hamar elterjedt.

Az erdős, fákkal szegélyezett tavakat, vizes területeket kedveli. Ázsián kívül több próbálkozás is volt európai honosítására. Több kihelyezett populáció is megtelepedett Európa számos országában, így ausztriai parkokban, de Nagy-Britanniában is megtalálhatók.

Napjainkban a hagyományos hobbiállatok mellett, egyre inkább teret hódítanak a különféle egzotikus állatok. Számos állatkereskedésben, illetve sok kisállatbörzén fellelhetünk már érdekes fajokat. Sok esetben csak a pillanatnyi látvány határozza meg, hogy különleges, olykor veszélyes fajt vásároljunk. Még ha meg is tetszik valamilyen egzotikus állat, ne vásároljuk meg azonnal! Sajnos a kisállatbörzéken, vagy az interneten az eladók (tisztelet a kivételnek), sokszor csak a haszonszerzést tartják szem előtt. Ezért néha azt mondják, hogy könnyen tartható, nem veszélyes, és szívesen ajánlják a vásárlók számára. Ne adjuk ilyen könnyen magunkat! Nézzünk utána az adott faj igényeinek, tartási követelményeinek, illetve némely esetben a törvényi hátterének is! A veszélyes fajokat inkább csak gyakorlott, tapasztalt állattartóknak ajánlanám. Akár kígyó, akár pókféléket szeretnénk, léteznek mutatós, de ártalmatlan fajok kezdők számára is.

Húsvét közeledtével évről-évre szóba kerül, hogy felelősségteljesen gondoljunk az állatokra is, hiszen sok gyermek húsvéti nyuszit szeretne.

Pici gyermekeknek igen kedves játéknak tűnik egy apró nyuszi. Puha szőre és nagy fülei ellenállhatatlanok. Viszont egy nem megfelelően kézhez szoktatott nyúl, igen nagyot tud harapni, és komolyan meg tud karmolni. Kisebb gyermekeknek, ezért ha van rá lehetőség, próbáljunk néhány napra kölcsönbe hazavinni egy nyulat, ami szelíd, esetleg már ismerjük is.  Talán az ismerősök között akad, akinek vannak nyulai, és aki segítségünkre lehet.

Így tél vége felé az állattartók alig várják, hogy kizöldüljön a táj. Tyúkjaink, nyulaink, kacsáink, de nagyobb háziállataink is (a kecskék és juhok) repesve várják a friss, ízletes zöld eleséget. Gondos gazdaként viszont mindenképp ügyeljünk a fokozatosságra.

A téli abrakolás és szénaetetés után, ne térjünk át hirtelen a friss, szedett vagy kaszált zöld eleségre. A friss zöld, az állatok számára rendkívül ízletes, ezért hajlamosak akár túl sokat is enni belőle. Nyulak és baromfik esetében, ez komoly emésztési problémákhoz vezethet (hasmenés, bélgyulladás, dugulás, felfúvódás, puffadás).
A rendszeresen legelőn tartott, vagy legeltetett juhok, kecskék esetében ritkábbak az ilyen típusú megbetegedések, de a zárt tartásban tartott állatoknál fokozatosan adagoljuk a zöldtakarmányt az abrak vagy széna mellé.