Húsvét közeledtével évről-évre szóba kerül, hogy felelősségteljesen gondoljunk az állatokra is, hiszen sok gyermek húsvéti nyuszit szeretne.

Pici gyermekeknek igen kedves játéknak tűnik egy apró nyuszi. Puha szőre és nagy fülei ellenállhatatlanok. Viszont egy nem megfelelően kézhez szoktatott nyúl, igen nagyot tud harapni, és komolyan meg tud karmolni. Kisebb gyermekeknek, ezért ha van rá lehetőség, próbáljunk néhány napra kölcsönbe hazavinni egy nyulat, ami szelíd, esetleg már ismerjük is.  Talán az ismerősök között akad, akinek vannak nyulai, és aki segítségünkre lehet.

Így tél vége felé az állattartók alig várják, hogy kizöldüljön a táj. Tyúkjaink, nyulaink, kacsáink, de nagyobb háziállataink is (a kecskék és juhok) repesve várják a friss, ízletes zöld eleséget. Gondos gazdaként viszont mindenképp ügyeljünk a fokozatosságra.

A téli abrakolás és szénaetetés után, ne térjünk át hirtelen a friss, szedett vagy kaszált zöld eleségre. A friss zöld, az állatok számára rendkívül ízletes, ezért hajlamosak akár túl sokat is enni belőle. Nyulak és baromfik esetében, ez komoly emésztési problémákhoz vezethet (hasmenés, bélgyulladás, dugulás, felfúvódás, puffadás).
A rendszeresen legelőn tartott, vagy legeltetett juhok, kecskék esetében ritkábbak az ilyen típusú megbetegedések, de a zárt tartásban tartott állatoknál fokozatosan adagoljuk a zöldtakarmányt az abrak vagy széna mellé.

Sok gazda, illetve állattartó a hideg téli napokon, kissé elhanyagolja az állatok óljainak teljes takarítását. Eltekintve a napi teendőktől, illetve a kisebb tisztításoktól, az alaposabb takarítással kivárjuk a tavaszt. Lassan viszont elkezdhetjük számba venni, milyen teendők is várnak ránk.

Most, hogy a baromfiólakban, kifutókban, kültéri nyúlólakban nincs összefagyva az alom, illetve a trágya, mindenképp érdemes ezeket alaposan eltávolítani.
Ha szükséges, használjunk kaparóvasat, az ólaknál megfelelő élű lapátot, mert a letaposott alom sokszor nehezen felszedhető. Főleg fából készült nyúlólak esetében ellenőrizzük, nem áztak-e át az aljzatdeszkák, illetve nem korhadtak-e vagy lyukadtak ki.
Ha nincs sérült faelem, akkor is érdemes hagyni egy-két napot kiszáradni, majd ha szükséges, újraalmozni. A korhadt, túlzottan átázott, vagy megrágott darabokat cseréljük ki.
Érdemes ilyenkor az etető és itató edényeket alaposan elmosni. A rácsokról távolítsuk el a felgyülemlett szőrcsomókat, levedlett szőrszálakat.

Ezt a kacsát azért is érdemes megemlíteni, mert rendkívül jól termelő fajta. Igaz beszéltünk arról, hogy manapság mint tojástermelő fajta, kacsák esetében nem jellemző. Mégis ezen besorolás alapján a campbell kacsa lehetne az aranyérmes. Rendkívül magas tojáshozamra képes. Nem ritka az évi 200-250 db tojás sem, de volt rá példa, hogy 300 db tojás termelésére is képes volt. A két világháború között igen fontos szerepet játszott az étkezési tojás termelésben.

Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke 1millió Ft.

Ez a fokozottan védett, és veszélyeztetett faj Szibéria nyugati részének kis területén költ. Romániában, Bulgáriában, és a Kaszpi-tenger öbleiben telel. Néha eljutnak Európa más országaiba, így a Kárpát-medencébe is. Kedveli az erdős, fás, bokros területeket. A tundra ideális számára. Nagyobb csoportokban él. Téli szálláshelyéről már február közepe, vége felé útnak indul, de a fészkelőhelyére csak június körül érkezik meg. Több helyen, hosszabb időszakokra megpihen. Elesége egy-egy növényre korlátozódik. Fő elesége a gyapjúsás. Telelőhelyén elfogyaszt más sótűrő zöld növényeket is, valamint gabonamagvakat. Igen kistestű. Mindössze 52-60 cm hosszúak a hímek, és 1200-1500 g súlyúak. A tojók kicsivel kisebbek. A tojók és a hímek színe azonos. Igen színes tollazata nem összetéveszthető semmilyen más fajtáéval. A test nagy része fekete: a hát és a mellkas, valamint a szárny és a faroktollak. Oldala és az alsó farrész fehér. Combjain fehér tollak láthatók. A szárnyakon három, négy fehér csík látható. Lábai szürkéskékek. A nyak elülső része, és a begy vörösesbarna. A fültájék is barna, melyet fehér keret szegélyez. A tarkó, és a fejtető fekete. A szemek feketék, az áll szintén. A szemek előtt fehér folt látható. Csőre rövid, erős, és fekete színű. Fészkét tundrás területeken, talajra készíti. Fűvel, mohákkal, tollakkal béleli ki. A tojó 4-5 tojást tojik, melyeket 23-25 nap alatt költ ki. Fiókái fészekhagyók. Gyakran ragadozómadarak fészkének közelébe húzódik, mert azok elűzik a sarki rókákat, melyek a tojások és a fiókák legnagyobb ellenségei.

A nem megfelelő elhelyezés, vagy a rendszeres takarítás hiánya is okozhat néhány olyan megbetegedést, amely megelőzése már a mi felelősségünk. Napos kacsák, és libák esetében a hőmérséklet, a páratartalom helyes megválasztásával elkerülhető a kis állatok kiszáradása, megfázása. Ugyanígy a túlzottan átnedvesedett alom, szintén megfázáshoz vezethet. Az erősen szennyezett alom pedig a fertőzések melegágya. Légúti és bélfertőzésekhez vezethet. Ha kisebb udvaron nevelünk, de esetleg pancsolót, vagy úsztatót is biztosítunk állatainknak, akkor azt rendszeresen ellenőrizzük. Kacsáink gyakran hamar kipancsolják a vizet, nagyobb mennyiségű sarat előidézve. Ebben az állatok tollazata erősen szennyeződhet. Tollukra, lábaikra ragadt, és rászáradt sár megnehezítheti az állatok mozgását, ha hosszabb ideig fennáll ez a helyzet, akkor pedig maradandó mozgásszervi gondokat is okozhat. Szó volt már arról is, hogy a kacsák, libák, szinte mindent felcsipegetnek amit ehetőnek vélnek. Ezért ügyeljünk arra, hogy ott ahol az állatainkat tartjuk, ne legyen szétszórt hulladék (tápos zsákról zsinór, bálamadzag, damil és egyéb olyan tárgy, amelyet az állatok megpróbálhatnak lenyelni, mert ezek akár fulladást, vagy komoly bélgyulladást, dugulást is okozhatnak. Néha olyan balesetek is történhetnek, mikor az állatok beszorulnak valahová, betekerednek valamibe, pl. egy zsákba, zsinórba, stb., vagy belelépnek üvegdarabokba, szögbe, vagy egyéb éles, hegyes tárgyba. Ezek bármelyike előfordulhat, akár egy hagyományos tanyasi udvaron is. Próbáljuk ezt elkerülni, ilyen, az állatok számára lehetséges veszélyforrású tárgyakat begyűjteni. Ha mégis sérülés következik be, akkor azt megfelelően kezeljük. Tisztítsuk meg a sebet, fertőtlenítsük, majd ha szükséges, kötözzük be.

A napi rendszeres ellátáson felül, gondolnunk kell állataink megfelelő gondozásáról, a nyár során. Úgy gondolom ez az időszak különösen nagy figyelmet igényel, és éppen aktuális. Legyen szó bármely kisállatról, a nyári hőség, mindannyiukat megviseli. Különösen fontos előre gondoskodni arról az időszakról, mikor a család esetleg nyaralni megy. Egy akvárium lakói gyakran gond nélkül elviselnek néhány napot, ha rendszeresen, és megfelelően táplálva voltak. Kígyók, békák, és hasonló terráriumi állatok szintén jól tűrik a néhány napos koplalást is. Viszont számos háziállat, kutya, macska, baromfifélék, nyulak, igen érzékenyek a melegre, és a nem megfelelő táplálásra. Szomjukat naponta friss vízzel kell, hogy oltsák, melyet akkor is cserélni kell, ha esetleg nem fogy el. Táplálékukról szintén gondoskodni kell. Gondoljunk arra is, hogy pl. a konzerves kutya, vagy macskaeleség, vagy kutyaszalámi, akár néhány óra alatt megromolhat a nyári forróságban. Így abból mindig csak kisebb mennyiséget kínáljunk, amennyit kedvencünk el is fogyaszt. Távollétünk idején próbáljuk olyan személyre bízni állataink ellátását, akinek szintén vannak állatai. Így ez a napi feladat nem áll messze tőle. Mindent pontosan mutassunk meg. Miből mennyit, és mikor szoktunk adni egy-egy állatnak. A legjobb, ha egy-egy etetést közösen végzünk el, a megbízott személlyel, mielőtt útnak indulnánk. Vannak állatcsoportok, pl. a baromfifélék, melyeket a gazda éjszakára zárt ólba csuk, az esetleges ragadozók elől. Ezt a napi rutint az állatok megszokják, és ha megoldható, akkor ne is zökkentsük ki ebből. Tehát olyan személyt keressünk, aki a megfelelő időben tudja vállalni az állatok körüli teendőket. Lehetőleg ne kísérletezzünk azzal, hogy nagyobb edényekbe több enni, és innivalót helyezünk ki, mert az állatok a felmelegedett vizet nem szívesen fogyasztják el. Ráadásul bármilyen külső körülmény (szél, vagy az állat felboríthatja az edényt), máris keresztülhúzza a számításainkat, és az állataink máris ellátás nélkül maradhatnak akár több napra is. Senki sem szeretné, ha a vakációból hazajövet elpusztult, sérült, vagy betegesen lesoványodott, legyengült állatok várnák otthon. Ezért ne csak a család nyaralását tervezzük meg, hanem állataink vakációjára is gondoljunk, hogy nyugodt szívvel hagyhassuk otthon őket.

A víziszárnyasok takarmányozása, etetése, valamelyest eltér a más baromfifélénél alkalmazottakkal. Napos állatok esetében még hasonlóan etetünk. Napos libák, kacsák és récefélék esetében a legmegfelelőbb az indítótáp etetése. Ebből kapható liba, és kacsaindítótáp is. Mindenképp az adott fajnak megfelelő tápot vásároljunk, és etessünk, mert ezek úgy vannak bekeverve, hogy az adott fajnak szükséges minden tápanyagot, vitamint, és egyéb összetevőt tartalmaz, amire az egészséges fejlődéshez, a napos állatoknak szüksége lehet. Az indítótápok szemcsés, por, vagy granulátum formában kaphatók. Ezek bármelyikét szívesen fogyasztják a kis állatok. Én a szemcséset részesítem előnyben, mert ebből viszonylag keveset pazarolnak.

A házi kacsa gazdasági jelentősége máig töretlen, bár jóval elmarad a tyúkfélék keresletétől. Mégis húsa, mája, zsírja , tojása, tolla is felhasználható, és értékes termék. Hazánkban a kacsahús fogyasztás igen alacsony, de exportra jelentős mennyiséget termelünk. Az állami telepek szinte teljesen megszűntek, viszont akad még olyan vállalkozó szellemű gazdálkodó, akinek volt lehetősége, és kacsatartásra adta a fejét. Ez ma is jövedelmező ágazat. Sajnos az elmúlt években Európán, illetve a világ sok országában végigsöprő madárinfluenza járvány komoly károkat okozott ebben az ágazatban is. Sok víziszárnyas elpusztult, sokukat pedig a járvány terjedésének megállítása miatt kellett leölni. Ez komoly gondokat okoz a termelőknek, de időről időre újra helyrerázódik még ha lassan is, ez az ágazat. A kiváló minőségű kacsa előállításához, modern tartási mód, és megfelelő fajta, illetve hibrid szükséges. A pecsenyekacsa egyik fontos eleme, a tokmentes, benőtt, tömött tollazat. A nehezen pucolható, tokos kacsa, jelentősen rontja a minőségi besorolást.

Nem árulok el nagy titkot, hogy a madarak csoportja tojással szaporodik. Ezek kikeltését legtöbbször a tojó végzi, de vannak olyan fajták, melyeknél a hímek is kiveszik a részüket az utódok világra segítésében. A vadon élő madarak valamiféle fészket raknak, akár fákon, bokrokon, fűben vagy nádasban. Néha egyszerűen csak a földbe kapart mélyedésekben. A ház körül tartott baromfifélék, és víziszárnyasok számára, magunk alakíthatunk ki megfelelő méretű tojóládát. A legtöbb háztáji baromfi, kora tavasztól, késő őszig tartó időszakban tojja le, az éves tojásmennyiség zömét. Nagyüzemi tartás esetén, szinte kiküszöbölhető a leállás, bár egy-egy tojófajta vagy hibrid sem tojik egész évben. A jobb teljesítményű tojótyúkok 240-280 db tojást is tojhatnak egy évben. Tehát így is vannak szünetek, akár a vedlések, akár egyszerűen a szervezet pihentetése miatt. Mivel víziszárnyasoknál, mint erről már volt szó, kifejezetten tojóállományt nem tartanak, ezért az éves tojásmennyiséget sem gazdasági szempontból szemléljük. Főleg kisebb állományoknál, a liba vagy kacsatojás értékes tenyészanyag, mely az állomány gyarapítására, vagy tenyésztojásként kerül értékesítésre. A legtöbb kacsa, réce, és lúdfajta ciklikusan tojik. Általában 4-10 db tojást tojnak majd szünetet tartanak.