Természetvédelmi státusz: LC

Egy érdekes küllemű récefaj. Szinte kizárólag Ausztráliában őshonos. Főleg Délkelet-Ausztráliában fordul elő, de a délnyugati részen is megtalálható egy kisebb populáció. Élőhelyén a klíma miatt télen sem vonul máshová, bár egyes területek között időnként vándorol, az áradások okozta vízállás változások miatt. A hímek testhossza 35-40 cm, testsúlya 400-420 g. A tojók kisebbek, és könnyebbek. Színében a két nem teljesen hasonló. Az oldalak fehérek, fekete csíkozással. Az alsó faroktő világosbarna. A hát és a szárnyak barnás-kékek. A nyak szürkésfehér. A fejtető a tarkó vonaláig barna. A szemek is barnák, melyek körül keskeny, szürkés, majd egy szélesebb barna színű gyűrű látható. Jellegzetes csőre teszi biztosan felismerhetővé. Ez erőteljes, és az egész madár méretéhez képest is elég nagy. Vége ellaposodó. Csőre két oldalán lógó bőrlebeny látható. Az egész csőr fekete színű. Lábai szürkéskékek. A hímeknek a hangja is érdekes. Csipogó, cincogó hangot hallatnak.

A libafajták kiválasztása eltér a tyúkfajták kiválasztásától. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a két faj nagyban eltér, hanem annak is, hogy míg a tyúkfajták között jelentős különbségek vannak tojó és hústípusú fajták között, illetve a húshasznú, kettős hasznú, illetve a tojóhibridek között is, addig a libák esetében hasznosítási iránytól függetlenül nincs nagyobb különbség. A gazdasági libafajták közel azonos testsúlyúak, felépítésűek. Színükben lehet eltérés, illetve a nevelési és tartási körülmények kivitelezésében. Természetesen a küllem itt lehet döntő tényező, mivel van, aki a fehér, van, aki a szürke vagy barna színű állományt részesíti előnyben.

Természetvédelmi státusz: LC

Talán a legismertebb díszréce fajta. Külleme sokakat elvarázsol, mind a formája, mind az igen gazdag színes tollruhája miatt. Hazája Ázsia, ahol már az időszámításunk előttről is voltak a fajtáról feljegyzések. A 18. század közepén került csak Európába, ahol nagyon kedvelt lett, és hamar elterjedt.

Az erdős, fákkal szegélyezett tavakat, vizes területeket kedveli. Ázsián kívül több próbálkozás is volt európai honosítására. Több kihelyezett populáció is megtelepedett Európa számos országában, így ausztriai parkokban, de Nagy-Britanniában is megtalálhatók.

Napjainkban a hagyományos hobbiállatok mellett, egyre inkább teret hódítanak a különféle egzotikus állatok. Számos állatkereskedésben, illetve sok kisállatbörzén fellelhetünk már érdekes fajokat. Sok esetben csak a pillanatnyi látvány határozza meg, hogy különleges, olykor veszélyes fajt vásároljunk. Még ha meg is tetszik valamilyen egzotikus állat, ne vásároljuk meg azonnal! Sajnos a kisállatbörzéken, vagy az interneten az eladók (tisztelet a kivételnek), sokszor csak a haszonszerzést tartják szem előtt. Ezért néha azt mondják, hogy könnyen tartható, nem veszélyes, és szívesen ajánlják a vásárlók számára. Ne adjuk ilyen könnyen magunkat! Nézzünk utána az adott faj igényeinek, tartási követelményeinek, illetve némely esetben a törvényi hátterének is! A veszélyes fajokat inkább csak gyakorlott, tapasztalt állattartóknak ajánlanám. Akár kígyó, akár pókféléket szeretnénk, léteznek mutatós, de ártalmatlan fajok kezdők számára is.

Húsvét közeledtével évről-évre szóba kerül, hogy felelősségteljesen gondoljunk az állatokra is, hiszen sok gyermek húsvéti nyuszit szeretne.

Pici gyermekeknek igen kedves játéknak tűnik egy apró nyuszi. Puha szőre és nagy fülei ellenállhatatlanok. Viszont egy nem megfelelően kézhez szoktatott nyúl, igen nagyot tud harapni, és komolyan meg tud karmolni. Kisebb gyermekeknek, ezért ha van rá lehetőség, próbáljunk néhány napra kölcsönbe hazavinni egy nyulat, ami szelíd, esetleg már ismerjük is.  Talán az ismerősök között akad, akinek vannak nyulai, és aki segítségünkre lehet.

Így tél vége felé az állattartók alig várják, hogy kizöldüljön a táj. Tyúkjaink, nyulaink, kacsáink, de nagyobb háziállataink is (a kecskék és juhok) repesve várják a friss, ízletes zöld eleséget. Gondos gazdaként viszont mindenképp ügyeljünk a fokozatosságra.

A téli abrakolás és szénaetetés után, ne térjünk át hirtelen a friss, szedett vagy kaszált zöld eleségre. A friss zöld, az állatok számára rendkívül ízletes, ezért hajlamosak akár túl sokat is enni belőle. Nyulak és baromfik esetében, ez komoly emésztési problémákhoz vezethet (hasmenés, bélgyulladás, dugulás, felfúvódás, puffadás).
A rendszeresen legelőn tartott, vagy legeltetett juhok, kecskék esetében ritkábbak az ilyen típusú megbetegedések, de a zárt tartásban tartott állatoknál fokozatosan adagoljuk a zöldtakarmányt az abrak vagy széna mellé.

Sok gazda, illetve állattartó a hideg téli napokon, kissé elhanyagolja az állatok óljainak teljes takarítását. Eltekintve a napi teendőktől, illetve a kisebb tisztításoktól, az alaposabb takarítással kivárjuk a tavaszt. Lassan viszont elkezdhetjük számba venni, milyen teendők is várnak ránk.

Most, hogy a baromfiólakban, kifutókban, kültéri nyúlólakban nincs összefagyva az alom, illetve a trágya, mindenképp érdemes ezeket alaposan eltávolítani.
Ha szükséges, használjunk kaparóvasat, az ólaknál megfelelő élű lapátot, mert a letaposott alom sokszor nehezen felszedhető. Főleg fából készült nyúlólak esetében ellenőrizzük, nem áztak-e át az aljzatdeszkák, illetve nem korhadtak-e vagy lyukadtak ki.
Ha nincs sérült faelem, akkor is érdemes hagyni egy-két napot kiszáradni, majd ha szükséges, újraalmozni. A korhadt, túlzottan átázott, vagy megrágott darabokat cseréljük ki.
Érdemes ilyenkor az etető és itató edényeket alaposan elmosni. A rácsokról távolítsuk el a felgyülemlett szőrcsomókat, levedlett szőrszálakat.

Ezt a kacsát azért is érdemes megemlíteni, mert rendkívül jól termelő fajta. Igaz beszéltünk arról, hogy manapság mint tojástermelő fajta, kacsák esetében nem jellemző. Mégis ezen besorolás alapján a campbell kacsa lehetne az aranyérmes. Rendkívül magas tojáshozamra képes. Nem ritka az évi 200-250 db tojás sem, de volt rá példa, hogy 300 db tojás termelésére is képes volt. A két világháború között igen fontos szerepet játszott az étkezési tojás termelésben.

Természetvédelmi státusz (EN)

Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke 1millió Ft.

Ez a fokozottan védett, és veszélyeztetett faj Szibéria nyugati részének kis területén költ. Romániában, Bulgáriában, és a Kaszpi-tenger öbleiben telel. Néha eljutnak Európa más országaiba, így a Kárpát-medencébe is. Kedveli az erdős, fás, bokros területeket. A tundra ideális számára. Nagyobb csoportokban él. Téli szálláshelyéről már február közepe, vége felé útnak indul, de a fészkelőhelyére csak június körül érkezik meg. Több helyen, hosszabb időszakokra megpihen. Elesége egy-egy növényre korlátozódik. Fő elesége a gyapjúsás. Telelőhelyén elfogyaszt más sótűrő zöld növényeket is, valamint gabonamagvakat. Igen kistestű. Mindössze 52-60 cm hosszúak a hímek, és 1200-1500 g súlyúak. A tojók kicsivel kisebbek. A tojók és a hímek színe azonos. Igen színes tollazata nem összetéveszthető semmilyen más fajtáéval. A test nagy része fekete: a hát és a mellkas, valamint a szárny és a faroktollak. Oldala és az alsó farrész fehér. Combjain fehér tollak láthatók. A szárnyakon három, négy fehér csík látható. Lábai szürkéskékek. A nyak elülső része, és a begy vörösesbarna. A fültájék is barna, melyet fehér keret szegélyez. A tarkó, és a fejtető fekete. A szemek feketék, az áll szintén. A szemek előtt fehér folt látható. Csőre rövid, erős, és fekete színű. Fészkét tundrás területeken, talajra készíti. Fűvel, mohákkal, tollakkal béleli ki. A tojó 4-5 tojást tojik, melyeket 23-25 nap alatt költ ki. Fiókái fészekhagyók. Gyakran ragadozómadarak fészkének közelébe húzódik, mert azok elűzik a sarki rókákat, melyek a tojások és a fiókák legnagyobb ellenségei.

A nem megfelelő elhelyezés, vagy a rendszeres takarítás hiánya is okozhat néhány olyan megbetegedést, amely megelőzése már a mi felelősségünk. Napos kacsák, és libák esetében a hőmérséklet, a páratartalom helyes megválasztásával elkerülhető a kis állatok kiszáradása, megfázása. Ugyanígy a túlzottan átnedvesedett alom, szintén megfázáshoz vezethet. Az erősen szennyezett alom pedig a fertőzések melegágya. Légúti és bélfertőzésekhez vezethet. Ha kisebb udvaron nevelünk, de esetleg pancsolót, vagy úsztatót is biztosítunk állatainknak, akkor azt rendszeresen ellenőrizzük. Kacsáink gyakran hamar kipancsolják a vizet, nagyobb mennyiségű sarat előidézve. Ebben az állatok tollazata erősen szennyeződhet. Tollukra, lábaikra ragadt, és rászáradt sár megnehezítheti az állatok mozgását, ha hosszabb ideig fennáll ez a helyzet, akkor pedig maradandó mozgásszervi gondokat is okozhat. Szó volt már arról is, hogy a kacsák, libák, szinte mindent felcsipegetnek amit ehetőnek vélnek. Ezért ügyeljünk arra, hogy ott ahol az állatainkat tartjuk, ne legyen szétszórt hulladék (tápos zsákról zsinór, bálamadzag, damil és egyéb olyan tárgy, amelyet az állatok megpróbálhatnak lenyelni, mert ezek akár fulladást, vagy komoly bélgyulladást, dugulást is okozhatnak. Néha olyan balesetek is történhetnek, mikor az állatok beszorulnak valahová, betekerednek valamibe, pl. egy zsákba, zsinórba, stb., vagy belelépnek üvegdarabokba, szögbe, vagy egyéb éles, hegyes tárgyba. Ezek bármelyike előfordulhat, akár egy hagyományos tanyasi udvaron is. Próbáljuk ezt elkerülni, ilyen, az állatok számára lehetséges veszélyforrású tárgyakat begyűjteni. Ha mégis sérülés következik be, akkor azt megfelelően kezeljük. Tisztítsuk meg a sebet, fertőtlenítsük, majd ha szükséges, kötözzük be.