Forrás: Suzie's farm / flickr.com

Egy chilei indián törzsről kapta a nevét ez a különleges fajta, amely jellegzetes pofaszakállkájáról ismerhető fel, meg arról, hogy egyedei egy részének nincsenek faroktollai (ez két fajta keveredése miatt alakult így). Nevezetes még az aracuana a szokásostól eltérő, türkizkék tojásairól, amiből igen sokat, első évben 170-180 darabot tojnak. Rendkívül nyugodt és igénytelen fajta, amely szereti a szabad tartást. Tartása során ügyelni kell arra, hogy ne adjunk neki pépes, nedves takarmányt, és óvjuk a különleges szakálltollakat az összeragadástól, töredezéstől.

Múlt heti írásunkban arról volt szó, hogy hol és milyen körülmények között rendeznek kisállattenyésztőknek kiállításokat, illetve, hogy milyen részleteket néznek a bírálók az állatokon. Most, a folytatásban, arra térek ki, hogy hogyan zajlik a bírálat, hogyan választják ki a díjazandó példányokat.

Miután minden kiállított egyedet megvizsgáltak bírálói szemmel, a legmagasabb pontot elért “versenyzők” kerülnek górcső alá. Ez az egyik legizgalmasabb része a bírálatnak. Volt szerencsém bírálóként, illetve rendezőként is megtapasztalni, hogy milyen nehéz ez a feladat. Ilyenkor, szárnyasok esetében, a kiállítási ketrecben egymás mellé, de külön, elválasztott részekben helyezik el az azonos, magas pontszámot elért egyedeket. Majd újra, alaposan átveszik pontról pontra a korábban, a selejtezés során egyszer már vizsgált jegyeket: a küllemet, a színt, a tollazatot, a csőrt, a lábakat, a szemeket, de még a kiállást, a mozgékonyságot, a viselkedést is. Ezeket összevetve igyekeznek a bírák eldönteni, hogy végül melyik egyed a legkiválóbb. Az így kiválasztott állat lesz a fajtagyőztes.

Holland bóbitás

Egy igen látványos, kedves megjelenésű fajta, amelynek normál és törpe változata is létezik. Mindkét változat viszonylag elterjedt, de talán hajszállal a törpe változat ismertebb. Érdekessége a fejtetőn látható, finom tollakból álló, labdaszerű bóbita. Az állat fekete, fehér és kék színben is előfordul. A bóbitában minden színváltozatnál van fehér. A finom tollazat miatt tartásakor ügyeljünk a megfelelő elhelyezésre. Annak ellenére, hogy elsősorban díszbaromfiként tenyésztik, első évben szép a tojástermelése (140 darab), aztán visszaesik.

Korántsem csak a saját szórakoztatásukra tartanak a tenyésztők különféle kisállatokat, hanem azért is, hogy azokkal kiállításokra mehessenek. Rendeznek galamb-, díszmadár-, díszbaromfi- és nyúlkiállításokat is. Előfordul, hogy többféle állatfaj kiállítása egyszerre zajlik, de van, hogy egyes állatcsoportok és azok tenyésztői részére rendezik meg azt. Akárhogyan is, fontos események ezek, mert a tenyésztő itt végre képet kaphat az állománya minőségéről.

Hogy is zajlik a kiállítás? Az efféle seregszemléket az ország több pontján lévő kisebb egyesületek szervezik, amelyek a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége (MGKSZ) tagegyesületei. A kiállításra kizárólag egészséges, állatorvosi igazolással érkező állatok nevezhetők. A meghirdetett rendezvényekre a különböző egyesületek tagjai, tenyésztői nevezhetik be állataikat, de a kiállítások természetesen a nagyközönség számára is nyitva állnak. A gyakorlatban a szervező egyesület tagjai összefognak, és vagy a saját, vagy az MGKSZ-től kölcsönzött ketreceket állítják fel egy erre alkalmas, legtöbbször bérelt helységben (tornaterem, művelődési ház, stb.).

Chabo kakas és tyúk

Egy több mint ezer éves múlttal rendelkező japán fajta, amely kifejezetten díszfajta. Ebből kifolyólag gazdasági jelentősége nincs. Testtömege - a kakasoké és a tyúkoké egyaránt - mindössze nagyjából fél kg.  Nagyon rövid lábakkal és a testéhez képest viszonylag nagy fejjel rendelkezik, ami összességében érdekes, különleges látványt nyújt. Kiállítások kedvelt állata. Tartása szinte senkinek sem okozhat problémát, mivel igen kis helyigényű, és elegendő zöldterület mellett, minimális abrakkal könnyedén tartható.

Akik csak az utcán járkálva látják a galambokat, nem is gondolják, hogy hány fajtája létezik. Szinte hihetetlen, de az irodalmi adatok szerint nagyjából 350 galambfajta létezik, és még ezeken belül is több alváltozat van.

Ezúttal az American Giant Homer, azaz Amerikai Óriásposta fajtát szeretném bemutatni, amelynek egyedeit 1981 óta tenyésztem. Az American Giant Homert Amerikában tenyésztették ki az 1920-as évektől, és ez a munka napjainkban is tart.

Bagolyszakállas tyúk (forrás: wikipédia)

A bagolyszakállas sokak számára kevésbé ismert, pedig igen régóta létező holland fajta. Nálunk a hobbitenyésztők között lassan terjed el, holott több különleges külső jeggyel is rendelkezik. Amiről a nevét is kapta, az a fülrészt, az arcot és egészen az állat is elfedő, dús tollazatból álló szakáll. Emellett a mindkét nemnél látható, szarvszerű taraj is igen különlegessé teszi ezt a nyugodt, közepes tojástermelésű (évente 160 darabot hozó) baromfit.

Ezt a nevet a tojóházak környékén ismerik leginkább. Egy igazi tojóhibrid, amely nagyüzemi és  háztáji körülmények között is kiválóan termel. Első éves tojástermelése 260-270 db! A többnyire 1.5 kg körüli tyúkok alacsony takarmányozási költségek mellett tarthatók. Tojásaik a testméretükhez képest igen nagyok, 60-62 grammosak. Igen ellenálló, vörösesbarna hibrid. A kakasok kifejlett korban fehér színűek.

A helytelen takarmányozás nemcsak azt jelenti, hogy nem megfelelő takarmányt adunk az állatainknak. Ráadásul a helytelen takarmányozásnak számos formája lehet, és különféle káros következménye is, nem csupán az állatokra, hanem ránk nézve is. Mai posztunkban ezeket vesszük sorra.

• Az első és talán a legfontosabb: az etetés higiéniája. Az etető és az itató edények gyakran elszennyeződnek, ezért ezeket naponta, feltöltés előtt ellenőrizzük és tisztítsuk meg, ha szükséges. Időközönként, de havonta legalább egyszer az itatókat is fertőtlenítsük ki. Ez különösen fontos napos vagy előnevelt csibék tartásánál, nevelésénél. Az ilyen apró állatok ugyanis fogékonyabbak a szennyezett ivóvíz okozta megbetegedésekre. A szennyezett, algás ivóvíztől a baromfik könnyen megbetegszenek. Bágyadtak lesznek, előfordulhat hogy hasmenésük alakul ki, illetve az is elképzelhető, hogy a bűzös, szennyezett itatókból nem szívesen fogyasztják el az ivóvizet, így bekövetkezhet akár a kiszáradásuk is.

  Elég magas perem esetén nem kaparják ki az eleséget

Ez a kedvelt, közepes testű fajta igazi parlagi fajtának mondható. Tartása nem okoz nagyobb problémát, ugyanis kevésbé igényes, mind az elhelyezés, mind a takarmányozás tekintetében. Megfelelő zöld területen szinte magát eltartja. Folyamatosan csipeget, keresgél, és igen jól tojik. Jellegzetes a hófehér héjú tojása.