Így tél vége felé az állattartók alig várják, hogy kizöldüljön a táj. Tyúkjaink, nyulaink, kacsáink, de nagyobb háziállataink is (a kecskék és juhok) repesve várják a friss, ízletes zöld eleséget. Gondos gazdaként viszont mindenképp ügyeljünk a fokozatosságra.

A téli abrakolás és szénaetetés után, ne térjünk át hirtelen a friss, szedett vagy kaszált zöld eleségre. A friss zöld, az állatok számára rendkívül ízletes, ezért hajlamosak akár túl sokat is enni belőle. Nyulak és baromfik esetében, ez komoly emésztési problémákhoz vezethet (hasmenés, bélgyulladás, dugulás, felfúvódás, puffadás).
A rendszeresen legelőn tartott, vagy legeltetett juhok, kecskék esetében ritkábbak az ilyen típusú megbetegedések, de a zárt tartásban tartott állatoknál fokozatosan adagoljuk a zöldtakarmányt az abrak vagy széna mellé.

Sok gazda, illetve állattartó a hideg téli napokon, kissé elhanyagolja az állatok óljainak teljes takarítását. Eltekintve a napi teendőktől, illetve a kisebb tisztításoktól, az alaposabb takarítással kivárjuk a tavaszt. Lassan viszont elkezdhetjük számba venni, milyen teendők is várnak ránk.

Most, hogy a baromfiólakban, kifutókban, kültéri nyúlólakban nincs összefagyva az alom, illetve a trágya, mindenképp érdemes ezeket alaposan eltávolítani.
Ha szükséges, használjunk kaparóvasat, az ólaknál megfelelő élű lapátot, mert a letaposott alom sokszor nehezen felszedhető. Főleg fából készült nyúlólak esetében ellenőrizzük, nem áztak-e át az aljzatdeszkák, illetve nem korhadtak-e vagy lyukadtak ki.
Ha nincs sérült faelem, akkor is érdemes hagyni egy-két napot kiszáradni, majd ha szükséges, újraalmozni. A korhadt, túlzottan átázott, vagy megrágott darabokat cseréljük ki.
Érdemes ilyenkor az etető és itató edényeket alaposan elmosni. A rácsokról távolítsuk el a felgyülemlett szőrcsomókat, levedlett szőrszálakat.