Mindenki tudja, hogy másképp kell azokkal a tojásokkal bánni, amelyeket étkezésre, mint azokkal, amelyeket tenyésztésre szánunk. De vajon mik a legfontosabb teendők velük, mire kell ügyelni, mely tojások nem alkalmasak már a tenyésztésre? A mai posztban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A válogatás

A keltetésre szánt tojásokat mindenképp válogatnunk kell, mert sajnos akkor sem lehet minden tojást a keltetőbe tenni, ha azok értékes tenyészállatoktól származnak. A keltetésre szánt tojásokat méretük, formájuk, héjuk színe és minősége szerint kell válogatnunk. A tojások mérete a fajtára jellemző, se túl nagy, sem pedig túl kicsi ne legyen. Az átlagostól nagyobb mértékben eltérő méretű tojások zöme nem alkalmas a keltetésre, illetve nem várható belőle egészséges csibe. Az eltérő méretű tojások egyidejű keltetése nagyon elszórt idejű keléseket eredményezhet.

(forrás: Jason / Flickr.com)

A hússal, a zsírral, a májjal ellentétben a tojást a baromfik úgy termelik, hogy maga az állat, mint alapanyag megmarad és tovább fejlődik. A tojás pedig az étkezésen kívül felhasználható még továbbtenyésztésre is, úgy, hogy ehhez már nincs szükség a szülőállatokra. Tehát a tojás sokoldalú, fontos termék. Ahhoz viszont, hogy étkezési vagy tenyészcéllal hasznosítani tudjuk, fontos a megfelelő kezelésük.

Háztáji körülmények között, ha tehetjük, naponta kétszer-háromszor nézzük meg a tojófészkeket (ezek kialakításáról múlt heti posztunkban írtunk), és gyűjtsük be a tojásokat. Erre nyáron a meleg miatt, télen pedig amiatt van szükség, mert a hideg károsíthatja a tojást. A nagy melegben ugyanis befülledhet, majd a későbbiekben hamar megromolhat, de előfordulhat az is, hogy a fias tojások a nyári melegben egyszerűen fejlődésnek indulnak. Ennek okát rendszeresen kérdezik tőlem, pedig igen egyszerű a magyarázat.