Tekintettel arra, hogy az ehhez a fajtacsoporthoz tartozó fajtákat bírálok, ehhez szereztem meg a szakképesítést, úgy gondoltam, hogy utánanézek a régi újságokban, hogy az általam nagy tiszteletben álló tenyésztők és bírálók miket írtak ebben a témakörben. Úgy, mint Batta László, Dr. Szűcs Lajos vagy Dr. Török István. Sajnos egyetlen egy ilyen témájú cikket sem találtam.

Nagyon sok cikket találtam természetesen, amelyek a bírálatról szóltak, de ezek az írások mindegyike valamelyik fajta, illetve fajtacsoport elemzéséhez kapcsolódott, hogy például egy adott kiállításokon milyen eredményeket értek el és milyen problémák merültek fel a minősítések során. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek az írások, mint továbbképzési anyagok, igen hasznosak lehetnének kezdő és gyakorló bírálók részére.)

Múlt heti írásunkban arról volt szó, hogy hol és milyen körülmények között rendeznek kisállattenyésztőknek kiállításokat, illetve, hogy milyen részleteket néznek a bírálók az állatokon. Most, a folytatásban, arra térek ki, hogy hogyan zajlik a bírálat, hogyan választják ki a díjazandó példányokat.

Miután minden kiállított egyedet megvizsgáltak bírálói szemmel, a legmagasabb pontot elért “versenyzők” kerülnek górcső alá. Ez az egyik legizgalmasabb része a bírálatnak. Volt szerencsém bírálóként, illetve rendezőként is megtapasztalni, hogy milyen nehéz ez a feladat. Ilyenkor, szárnyasok esetében, a kiállítási ketrecben egymás mellé, de külön, elválasztott részekben helyezik el az azonos, magas pontszámot elért egyedeket. Majd újra, alaposan átveszik pontról pontra a korábban, a selejtezés során egyszer már vizsgált jegyeket: a küllemet, a színt, a tollazatot, a csőrt, a lábakat, a szemeket, de még a kiállást, a mozgékonyságot, a viselkedést is. Ezeket összevetve igyekeznek a bírák eldönteni, hogy végül melyik egyed a legkiválóbb. Az így kiválasztott állat lesz a fajtagyőztes.