A libafajták kiválasztása eltér a tyúkfajták kiválasztásától. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a két faj nagyban eltér, hanem annak is, hogy míg a tyúkfajták között jelentős különbségek vannak tojó és hústípusú fajták között, illetve a húshasznú, kettős hasznú, illetve a tojóhibridek között is, addig a libák esetében hasznosítási iránytól függetlenül nincs nagyobb különbség. A gazdasági libafajták közel azonos testsúlyúak, felépítésűek. Színükben lehet eltérés, illetve a nevelési és tartási körülmények kivitelezésében. Természetesen a küllem itt lehet döntő tényező, mivel van, aki a fehér, van, aki a szürke vagy barna színű állományt részesíti előnyben.

Természetvédelmi státusz: LC

Talán a legismertebb díszréce fajta. Külleme sokakat elvarázsol, mind a formája, mind az igen gazdag színes tollruhája miatt. Hazája Ázsia, ahol már az időszámításunk előttről is voltak a fajtáról feljegyzések. A 18. század közepén került csak Európába, ahol nagyon kedvelt lett, és hamar elterjedt.

Az erdős, fákkal szegélyezett tavakat, vizes területeket kedveli. Ázsián kívül több próbálkozás is volt európai honosítására. Több kihelyezett populáció is megtelepedett Európa számos országában, így ausztriai parkokban, de Nagy-Britanniában is megtalálhatók.

Természetvédelmi státusz (EN)

Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke 1millió Ft.

Ez a fokozottan védett, és veszélyeztetett faj Szibéria nyugati részének kis területén költ. Romániában, Bulgáriában, és a Kaszpi-tenger öbleiben telel. Néha eljutnak Európa más országaiba, így a Kárpát-medencébe is. Kedveli az erdős, fás, bokros területeket. A tundra ideális számára. Nagyobb csoportokban él. Téli szálláshelyéről már február közepe, vége felé útnak indul, de a fészkelőhelyére csak június körül érkezik meg. Több helyen, hosszabb időszakokra megpihen. Elesége egy-egy növényre korlátozódik. Fő elesége a gyapjúsás. Telelőhelyén elfogyaszt más sótűrő zöld növényeket is, valamint gabonamagvakat. Igen kistestű. Mindössze 52-60 cm hosszúak a hímek, és 1200-1500 g súlyúak. A tojók kicsivel kisebbek. A tojók és a hímek színe azonos. Igen színes tollazata nem összetéveszthető semmilyen más fajtáéval. A test nagy része fekete: a hát és a mellkas, valamint a szárny és a faroktollak. Oldala és az alsó farrész fehér. Combjain fehér tollak láthatók. A szárnyakon három, négy fehér csík látható. Lábai szürkéskékek. A nyak elülső része, és a begy vörösesbarna. A fültájék is barna, melyet fehér keret szegélyez. A tarkó, és a fejtető fekete. A szemek feketék, az áll szintén. A szemek előtt fehér folt látható. Csőre rövid, erős, és fekete színű. Fészkét tundrás területeken, talajra készíti. Fűvel, mohákkal, tollakkal béleli ki. A tojó 4-5 tojást tojik, melyeket 23-25 nap alatt költ ki. Fiókái fészekhagyók. Gyakran ragadozómadarak fészkének közelébe húzódik, mert azok elűzik a sarki rókákat, melyek a tojások és a fiókák legnagyobb ellenségei.

Kissé nehezebb dolgom van a fajták leírásánál, mert pl. a tyúkfélékkel ellentétben, ahol a legtöbb fajta szabadon tartható, itt számos olyan réce, lúd fajta található, mely nemzetközileg védett, vagy veszélyeztetett, illetve hazánkban védelem alatt áll. A könyv elején viszont megemlítettem, hogy manapság így is könnyebb beszerezni egyes fajták egyedeit, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ez egyrészt az internetnek köszönhető, másrészt annak, hogy a különféle víziszárnyasok is teret hódítanak a hobbiállatok palettáján. Ezt mindenképp annak köszönhetik, hogy rendkívül széles, és színes fajtaválaszék áll rendelkezésre. Bevallom ennek a könyvnek a teljes terjedelme is kevés lenne ahhoz, hogy minden kacsa, lúd, vagy récefajtát felsoroljak benne. Amint elkezdtem összegyűjteni a különféle színesebbnél színesebb fajtákat, akkor szembesültem azzal, mennyi csodálatos vízimadár is szeli a világ különböző tavait, folyóit. Szerintem nincs olyan ember, akit nem nyűgözött még le egy-egy, a habokból kiemelkedő vadkacsa, vagy a fiókáit a vízen vezetgető hattyúpár. Sokukról viszonylag keveset tudunk, annak ellenére, hogy hazánk tavai, folyói is népes vízimadár populációnak adnak otthont. Legtöbbünknek a házi kacsa, és a Márton napi lúd ami eszünkbe jut erről a madárcsoportról. Sőt egy vicces gondolat is az eszembe jutott. Nem zárom ki, hogy az én generációmból voltak akik a Nils Holgersson kedves mesesorozat hatására szerettek volna megbarátkozni a vadludak, vagy a házi ludak családjával. Bármi vezérelje is, azt aki elszánja magát ezen bámulatos madárcsoport tartására, mindig nézzen utána a kiválasztott fajta tartásának. Némelyek tartása ugyanis tilos, vagy engedélyhez kötött. A veszélyeztetett állatok tartásáról szóló rendelkezés kimondja hogyan és milyen körülmények között tarthatók.

Német Langschan (forrás: wikipedia)

Egy Kínából származó fajtát tenyésztettek tovább Németországban a 19. században, úgy jött létre ez a viszonylag nagy testű, nagyon szívós, ellenálló változat. A mell igen széles, telt, kissé előretolt. Combjai közepesen hosszúak, de erősek. Szárnyait kissé magasan tartja, de testhez simulóan. Feje a testhez képest kicsi. Előnye, hogy elég korán ivarérett, gyors növekedésű. Jó hús és tojástermelést várhatunk tőle, első évben 160 darabot.