Természetvédelmi státusz: LC

Egy érdekes küllemű récefaj. Szinte kizárólag Ausztráliában őshonos. Főleg Délkelet-Ausztráliában fordul elő, de a délnyugati részen is megtalálható egy kisebb populáció. Élőhelyén a klíma miatt télen sem vonul máshová, bár egyes területek között időnként vándorol, az áradások okozta vízállás változások miatt. A hímek testhossza 35-40 cm, testsúlya 400-420 g. A tojók kisebbek, és könnyebbek. Színében a két nem teljesen hasonló. Az oldalak fehérek, fekete csíkozással. Az alsó faroktő világosbarna. A hát és a szárnyak barnás-kékek. A nyak szürkésfehér. A fejtető a tarkó vonaláig barna. A szemek is barnák, melyek körül keskeny, szürkés, majd egy szélesebb barna színű gyűrű látható. Jellegzetes csőre teszi biztosan felismerhetővé. Ez erőteljes, és az egész madár méretéhez képest is elég nagy. Vége ellaposodó. Csőre két oldalán lógó bőrlebeny látható. Az egész csőr fekete színű. Lábai szürkéskékek. A hímeknek a hangja is érdekes. Csipogó, cincogó hangot hallatnak.

Sokan keresnek fel azzal, hogy még nem volt tyúk a háznál, de szeretnének tartani. Hogyan érdemes belevágni? Mire figyeljenek? Először is, talán közhelyszerűnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy a baromfi is élőlény, amelyről gondoskodnunk kell majd. Megfelelő elhelyezést és ellátást igényelnek.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen baromfit szeretnénk? A tyúkfélék kisebb helyet igényelnek, mint például a pulykák vagy esetleg a páva. Ez utóbbiak tartását nem is szoktam javasolni kezdő baromfitartók számára. Mert míg a pulykák számára egyedenként legkevesebb 4-5 nm területtel kell számolnunk, addig a páváknak egyedenként legalább 20-30 nm szabad területre van szükségük. Ezzel szemben a baromfiknak a törpe változatoknál elegendő egyedenként 1-1.5 nm udvar, és közepes vagy nagy testű állatok esetében is 2.5-3 nm területre van csak szükségük fejenként.