Természetvédelmi státusz (EN)

Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke 1millió Ft.

Ez a fokozottan védett, és veszélyeztetett faj Szibéria nyugati részének kis területén költ. Romániában, Bulgáriában, és a Kaszpi-tenger öbleiben telel. Néha eljutnak Európa más országaiba, így a Kárpát-medencébe is. Kedveli az erdős, fás, bokros területeket. A tundra ideális számára. Nagyobb csoportokban él. Téli szálláshelyéről már február közepe, vége felé útnak indul, de a fészkelőhelyére csak június körül érkezik meg. Több helyen, hosszabb időszakokra megpihen. Elesége egy-egy növényre korlátozódik. Fő elesége a gyapjúsás. Telelőhelyén elfogyaszt más sótűrő zöld növényeket is, valamint gabonamagvakat. Igen kistestű. Mindössze 52-60 cm hosszúak a hímek, és 1200-1500 g súlyúak. A tojók kicsivel kisebbek. A tojók és a hímek színe azonos. Igen színes tollazata nem összetéveszthető semmilyen más fajtáéval. A test nagy része fekete: a hát és a mellkas, valamint a szárny és a faroktollak. Oldala és az alsó farrész fehér. Combjain fehér tollak láthatók. A szárnyakon három, négy fehér csík látható. Lábai szürkéskékek. A nyak elülső része, és a begy vörösesbarna. A fültájék is barna, melyet fehér keret szegélyez. A tarkó, és a fejtető fekete. A szemek feketék, az áll szintén. A szemek előtt fehér folt látható. Csőre rövid, erős, és fekete színű. Fészkét tundrás területeken, talajra készíti. Fűvel, mohákkal, tollakkal béleli ki. A tojó 4-5 tojást tojik, melyeket 23-25 nap alatt költ ki. Fiókái fészekhagyók. Gyakran ragadozómadarak fészkének közelébe húzódik, mert azok elűzik a sarki rókákat, melyek a tojások és a fiókák legnagyobb ellenségei.

(forrás: wikipedia)

Még a kakasviadalok betiltása előtt tenyésztették ki ezt a harcias fajtát Angliában. Bár Ázsiában még manapság is tartanak efféle viadalokat, Európában ezeknek a fajtáknak a jelentősége elsősorban a kiállításokon mutatkozik meg, ott értékelik igazán a tekintélyt parancsoló küllemet és a szilárd kiállást. Jellemző rá a megnyúlt testalkat, az igen hosszú csüd és az erős, szintén hosszú combok. Tojástermelése szintén jellemző a fajtára, az első évben 80-100 darab, de hát a viadoroktól nem is ezt várják a tenyésztőik.

Holland bóbitás

Egy igen látványos, kedves megjelenésű fajta, amelynek normál és törpe változata is létezik. Mindkét változat viszonylag elterjedt, de talán hajszállal a törpe változat ismertebb. Érdekessége a fejtetőn látható, finom tollakból álló, labdaszerű bóbita. Az állat fekete, fehér és kék színben is előfordul. A bóbitában minden színváltozatnál van fehér. A finom tollazat miatt tartásakor ügyeljünk a megfelelő elhelyezésre. Annak ellenére, hogy elsősorban díszbaromfiként tenyésztik, első évben szép a tojástermelése (140 darab), aztán visszaesik.

Bagolyszakállas tyúk (forrás: wikipédia)

A bagolyszakállas sokak számára kevésbé ismert, pedig igen régóta létező holland fajta. Nálunk a hobbitenyésztők között lassan terjed el, holott több különleges külső jeggyel is rendelkezik. Amiről a nevét is kapta, az a fülrészt, az arcot és egészen az állat is elfedő, dús tollazatból álló szakáll. Emellett a mindkét nemnél látható, szarvszerű taraj is igen különlegessé teszi ezt a nyugodt, közepes tojástermelésű (évente 160 darabot hozó) baromfit.

Ennek a fajtának az érdekessége a tolla szerkezete. A nevét is erről kapta, ugyanis úgy néz ki, mintha testét finom, selyemszerű tollazat borítaná. Viszonylag kistestű, és leginkább csak hobbifajtaként ismert. A selyemtyúkok jó kotlók, viszont tojástermelésük csak évi 100-140 db. Nyugodt, békés természetű fajta. Létezik törpe változata is, az azonban csupán 800-900 g súlyú.

[mailerlite_form form_id=2]

 

A minorka közepes testű fajta, amely közepesen jó tojó, vagyis évente 160-170 db tojásra lehet számítani a tenyésztőjének. Ugyanakkor elég ellenálló, sem a tartással, sem a takarmányozással szemben nem túlzottan igényes. Két színváltozata ismert, a fekete és a fehér. Jellegzetes, nagy, húsos, fehér füllebenye miatt könnyedén felismerhető ezt a fajta. Viszonylag gyors növekedésű és jó húsformákkal rendelkezik.