Múltkori írásunkban azt vettük végig, hogy mi mindenre kell figyelni az almozás tekintetében a naposcsibékkel kapcsolatban, milyen legyen az alom anyaga és hogyan biztosítsuk a megfelelő szellőzését. Most a kifutóban és a tojófészekben való almozás kérdéseit vesszük végig.

A kifutóban

A helyesen kialakított kifutó alapját is elő kell készíteni. Ha van rá mód, akkor a kifutó aljából ássunk ki 4-5 cm földet. Betonozzuk le az alját, egészen az oldalsó kerítés aljáig, mint egy medencét. Ennek a kártevők távoltartása miatt komoly jelentősége van. Az így kibetonozott aljzatba terítsünk finom kvarchomokot, vagy ha az nincs, akkor hagyományos, építési homokot. Díszfácánok, egy-egy díszfajta számára teríthetünk a homokra kiszárított falevet vagy fenyőkérget, amely otthonosabbá teszi a környezetet állataink számára, és csinosabbá teszi a kifutót. Mélyalmos rendszerű tojó- vagy hizlaló istállóban is egyenletesen terítsük az almot. Ez itt már lehet szalma vagy szalmatörek, illetve forgáccsal kevert szalma. Az ilyen istállókban betelepítés előtt almozunk, majd a nevelési időszak végéig hagyjuk az almot, melyet időnként újabb réteggel frissítsünk. Teljes takarítást, az alom eltávolítását, kiszárítást és fertőtlenítést akkor végezzük, ha az épület kiürült.

A tojófészekben

Almozni szükséges még a tojófészkekben is. Ezekben viszont megfelelőbb a szalma, mert a kifejlett tyúkok a tojáshoz való elhelyezkedéskor a forgácsot kitúrják, kikaparják.

A szalmát akár 8-10 cm vastagon is teríthetjük a tojófészkekben. Ebben aztán a tyúk kedvére fészkelődhet, mielőtt tojást rakna.

Megfigyelhetjük, hogy a tyúkok addig helyezkednek a szalmán, míg végül egy fészekforma mélyedés nem lesz a tojóláda közepén. Így kényelmesen, nyugodtan tojhat, és a tojásnak sem esik baja, még akkor sem, ha naponta akár több tyúk is használja a fészket. Kotlósok számára hasonlóan szalmával bélelt ládát érdemes előkészíteni, ez a tyúkok kényelmét teljes mértékben biztosítja.

Tojóládák és higiénia

Egy dologra ügyeljünk viszont, hogy általában a fából készült tojóládák az apró élősködők melegágyai. A fészek alomanyaga ritkán szennyeződik, a tyúkok ide nem, vagy ritkán ürítenek. Ettől függetlenül a fészekanyagot időnként mindenképp cseréjük le frissre, és a ládát is időnként fertőtlenítsük le. Sajnos a baromfiknál előforduló tolltetű a tojófészkekben gyakran megfigyelhető, a láda réseiben pedig előszeretettel szaporodnak. Ezért is fontos a rendszeres takarítás és fertőtlenítés.

(E témáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A helytelen takarmányozás nemcsak azt jelenti, hogy nem megfelelő takarmányt adunk az állatainknak. Ráadásul a helytelen takarmányozásnak számos formája lehet, és különféle káros következménye is, nem csupán az állatokra, hanem ránk nézve is. Mai posztunkban ezeket vesszük sorra.

• Az első és talán a legfontosabb: az etetés higiéniája. Az etető és az itató edények gyakran elszennyeződnek, ezért ezeket naponta, feltöltés előtt ellenőrizzük és tisztítsuk meg, ha szükséges. Időközönként, de havonta legalább egyszer az itatókat is fertőtlenítsük ki. Ez különösen fontos napos vagy előnevelt csibék tartásánál, nevelésénél. Az ilyen apró állatok ugyanis fogékonyabbak a szennyezett ivóvíz okozta megbetegedésekre. A szennyezett, algás ivóvíztől a baromfik könnyen megbetegszenek. Bágyadtak lesznek, előfordulhat hogy hasmenésük alakul ki, illetve az is elképzelhető, hogy a bűzös, szennyezett itatókból nem szívesen fogyasztják el az ivóvizet, így bekövetkezhet akár a kiszáradásuk is.

  Elég magas perem esetén nem kaparják ki az eleséget