A libafajták kiválasztása eltér a tyúkfajták kiválasztásától. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a két faj nagyban eltér, hanem annak is, hogy míg a tyúkfajták között jelentős különbségek vannak tojó és hústípusú fajták között, illetve a húshasznú, kettős hasznú, illetve a tojóhibridek között is, addig a libák esetében hasznosítási iránytól függetlenül nincs nagyobb különbség. A gazdasági libafajták közel azonos testsúlyúak, felépítésűek. Színükben lehet eltérés, illetve a nevelési és tartási körülmények kivitelezésében. Természetesen a küllem itt lehet döntő tényező, mivel van, aki a fehér, van, aki a szürke vagy barna színű állományt részesíti előnyben.

Az állatok szállítása sok esetben elkerülhetetlen. Ez természetes részét képezi az állattartásnak. Olykor gazdát cserélnek, vagy vágásra szállítjuk őket. Nagyobb háziállatok szállítása (pl. Szarvasmarha, ló, de még a, sertés is) nem annyira egyszerű folyamat. Több embert, és megfelelő járművet igényel. A baromfifélék esetében legtöbbször nem okoz gondot, de azért néhány szempontot tartsunk szem előtt. Kezdjük a napos állatok szállításával. Napos kacsákat, récéket, libákat igyekezzünk olyan ládában szállítani, amelynek az alján, illetve az oldalán nincsenek rácsok, vagy azok nagyon apró lyukúak. A kis állatok feje, lába, semmiképp se tudjon beszorulni. A szállítóláda méreténél vegyük figyelembe mennyi apróságot viszünk benne, és, hogy mekkora távolságra szállítjuk. Rövidebb távon nem okoz gondot ha kicsit sűrűn vannak, de annyira ne zsúfoljuk túl a ládát, hogy egymást tapossák. Hűvösebb időben szállíthatjuk őket olyan ládában is, mely zárt, mivel a napos állatok oxigénigénye még igen csekély. Természetesen ezt csak rövid távolságra való szállításkor tegyük, illetve akkor, ha időnként a fedelet felnyitva friss levegőt juttatunk be. Nagy melegben ezt kerüljük, mert igaz nem sok oxigént használnak el, de zárt térben meleg környezetben rendkívül befüllednek a kis állatok.