Így tél vége felé az állattartók alig várják, hogy kizöldüljön a táj. Tyúkjaink, nyulaink, kacsáink, de nagyobb háziállataink is (a kecskék és juhok) repesve várják a friss, ízletes zöld eleséget. Gondos gazdaként viszont mindenképp ügyeljünk a fokozatosságra.

A téli abrakolás és szénaetetés után, ne térjünk át hirtelen a friss, szedett vagy kaszált zöld eleségre. A friss zöld, az állatok számára rendkívül ízletes, ezért hajlamosak akár túl sokat is enni belőle. Nyulak és baromfik esetében, ez komoly emésztési problémákhoz vezethet (hasmenés, bélgyulladás, dugulás, felfúvódás, puffadás).
A rendszeresen legelőn tartott, vagy legeltetett juhok, kecskék esetében ritkábbak az ilyen típusú megbetegedések, de a zárt tartásban tartott állatoknál fokozatosan adagoljuk a zöldtakarmányt az abrak vagy széna mellé.

A helytelen takarmányozás nemcsak azt jelenti, hogy nem megfelelő takarmányt adunk az állatainknak. Ráadásul a helytelen takarmányozásnak számos formája lehet, és különféle káros következménye is, nem csupán az állatokra, hanem ránk nézve is. Mai posztunkban ezeket vesszük sorra.

• Az első és talán a legfontosabb: az etetés higiéniája. Az etető és az itató edények gyakran elszennyeződnek, ezért ezeket naponta, feltöltés előtt ellenőrizzük és tisztítsuk meg, ha szükséges. Időközönként, de havonta legalább egyszer az itatókat is fertőtlenítsük ki. Ez különösen fontos napos vagy előnevelt csibék tartásánál, nevelésénél. Az ilyen apró állatok ugyanis fogékonyabbak a szennyezett ivóvíz okozta megbetegedésekre. A szennyezett, algás ivóvíztől a baromfik könnyen megbetegszenek. Bágyadtak lesznek, előfordulhat hogy hasmenésük alakul ki, illetve az is elképzelhető, hogy a bűzös, szennyezett itatókból nem szívesen fogyasztják el az ivóvizet, így bekövetkezhet akár a kiszáradásuk is.

  Elég magas perem esetén nem kaparják ki az eleséget