A nem megfelelő elhelyezés, vagy a rendszeres takarítás hiánya is okozhat néhány olyan megbetegedést, amely megelőzése már a mi felelősségünk. Napos kacsák, és libák esetében a hőmérséklet, a páratartalom helyes megválasztásával elkerülhető a kis állatok kiszáradása, megfázása. Ugyanígy a túlzottan átnedvesedett alom, szintén megfázáshoz vezethet. Az erősen szennyezett alom pedig a fertőzések melegágya. Légúti és bélfertőzésekhez vezethet. Ha kisebb udvaron nevelünk, de esetleg pancsolót, vagy úsztatót is biztosítunk állatainknak, akkor azt rendszeresen ellenőrizzük. Kacsáink gyakran hamar kipancsolják a vizet, nagyobb mennyiségű sarat előidézve. Ebben az állatok tollazata erősen szennyeződhet. Tollukra, lábaikra ragadt, és rászáradt sár megnehezítheti az állatok mozgását, ha hosszabb ideig fennáll ez a helyzet, akkor pedig maradandó mozgásszervi gondokat is okozhat. Szó volt már arról is, hogy a kacsák, libák, szinte mindent felcsipegetnek amit ehetőnek vélnek. Ezért ügyeljünk arra, hogy ott ahol az állatainkat tartjuk, ne legyen szétszórt hulladék (tápos zsákról zsinór, bálamadzag, damil és egyéb olyan tárgy, amelyet az állatok megpróbálhatnak lenyelni, mert ezek akár fulladást, vagy komoly bélgyulladást, dugulást is okozhatnak. Néha olyan balesetek is történhetnek, mikor az állatok beszorulnak valahová, betekerednek valamibe, pl. egy zsákba, zsinórba, stb., vagy belelépnek üvegdarabokba, szögbe, vagy egyéb éles, hegyes tárgyba. Ezek bármelyike előfordulhat, akár egy hagyományos tanyasi udvaron is. Próbáljuk ezt elkerülni, ilyen, az állatok számára lehetséges veszélyforrású tárgyakat begyűjteni. Ha mégis sérülés következik be, akkor azt megfelelően kezeljük. Tisztítsuk meg a sebet, fertőtlenítsük, majd ha szükséges, kötözzük be.

A csirkék és a tyúkok nevelési időszaka nagyban függ a hasznosítási iránytól, ezért fontos, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk, mit akarunk a tenyészetünktől.

A tojástól a csibéig

Minden baromfi a tojásban kezdi a növekedést, tehát alapvetően már ekkor indul a nevelés. A keltetőben is gondoskodni kell a csibékről, mert ez talán életük legfontosabb fázisa, mikor is a legérzékenyebbek azokra a hibákra, melyek a fejlődésükkor, a keltetőben előfordulhatnak. Ha kotlósra bízzuk a keltetést, akkor levesszük a vállunkról a terhet, hogy 21 napig gondoskodjunk a csibékről, mielőtt azok meglátnák a napvilágot. A naposcsibék neveléséről már volt szó. Előnevelt korukig szinte minden típus hasonló gondoskodást és ellátást igényel.

3-4 hetes koruktól azonban nevelési irányuknak megfelelő elhelyezést és ellátást érdemes bevezetni. Ebben a korban sok esetben már nemek szerint szétválogathatók a csibék, melynek mind a húscsirke, mind a tojóállomány kialakításakor szerepe lehet.

(forrás: steve p2008 / Flickr.com)

Nemcsak kettős tartásra (hús- és tojástermelésre) alkalmas, hanem szelídsége miatt hobbiállatnak gyerekek mellé is tökéletesen megfelelő a Magyarországon kevésbé ismert francia fajta, a Faverolles. Az 1860-as években - többféle fajtából, köztük a brahmából, cochinból, langshanból, houdanból -  termelésre kitenyésztett állatnak jó ideig standardja sem volt, a francia főváros közelében élő tenyésztők csak azzal törődtek, hogy minél több húst adjon a párizsi piacokra. A Faverolles egyedei ugyanakkor ma már, szépségük miatt, sokfelé tűnnek fel kiállításokon. A gyorsan növő, változatos tollazatú fajta jellegzetessége még, hogy lábukon öt-öt ujj található.

Korábbiakban  beszéltünk az almozás kérdéseiről, ezúttal egy ezzel szorosan összefüggő másik kérdést, a takarítást vesszük górcső alá. Talán felesleges is mondani, hogy a baromfiólak, -fészkek tisztán tartása nem csak abból áll, hogy eltávolítjuk az elhasznált almot, és tisztát rakunk az állatok alá.

A kicsikkel kezdjük

Az első és legfontosabb a naposcsibék körüli takarítási feladatok. Az első generációs naposcsibék esetén, amennyiben meglévő etetők, itatók vannak, egy alapos elmosogatást, esetleg forró vízzel való kiöblítést, alapos lecsepegtetést és szárítást javasolok.

Semmi esetre se helyezzük be az etetőket, ha még nem száradtak ki, mert abban a takarmány bepenészedik, dohosodik, mely komoly problémákat okozhat.

Lehetőség szerint fertőtlenítsünk minden eszközt. Tapasztalni fogjuk, hogy néhány tíz darab csibe is milyen nagy mennyiségű port képes termelni és felverni. Ez azt jelenti, hogy a csibék felett elhelyezett melegítőlámpa is gyorsan porosodik. Ezt időnként óvatosan töröljük át. Természetesen előtte mindig kapcsoljuk le, és várjuk meg, amíg az égő teljesen lehűl. A poros égő tűzveszélyes, ráadásul a porszemek ráégnek az égő felületére, amely később rontja a lámpa hatékonyságát. A felszálló por a csibék számára is káros. Különféle légúti betegségeket okozhat.

Az önetetők tisztán tartása is nagyon fontos. A naposcsibék szervezete igen érzékeny. Mivel a naposcsibék számára nélkülözhetetlen a meleg, ezért előfordulhat, hogy a meleg, párás levegő által a takarmány enyhén nyirkossá válik, és az etetőkbe tapad. Ha betartjuk azt, hogy hagyjuk naponta egyszer legalább egy órára teljesen kiürülni az etetőket, akkor általában ez elkerülhető. De ekkor is feltöltés előtt ajánlott száraz ronggyal áttörölni az esetlegesen párás, műanyag felületet.

A galambok őszi vedlését követően nemcsak a fészekbontás kérdéseit kell megfontolni, ahogyan arról múlt heti cikkemben kitértem. Hanem gondolni kell arra is, hogy madarainknak meg kell kapni a kötelező védőoltást. Kiállításokra ugyanis csak úgy mehet a galambunk, ha megkapta az éves, Paramyxovírus elleni oltást.

Jómagam oltok herpesz vírus ellen is, ami azért sem bonyolult, mivel kapható egy kombinált vakcina, amellyel egyszerre kétféle védőoltást adhatok a galambjaimnak. A védőoltás beadásánál figyelni kell arra, hogy csak egészséges madár kaphatja meg, mert az immunrendszerének amúgy is nagy kihívást jelent, és az esetleges lappangó betegség tüneteit felerősítheti!

A Kisállattenyésztés.hu csapata elindította az oldalon a Tudástárat, amely a tenyésztési tanácsokat gyűjti csokorba.

Azoknak készítjük ezt a folyamatosan bővülő gyűjteményt, akik kíváncsiak a kisállatok fajaira, képekre, videókra, akiket érdekel, hogy mit tegyünk, ha problémát észlelünk a háziállataink körül, mit tehetünk a betegségek ellen, hol helyezzük el állatainkat, vagy miképp dolgozzuk fel őket.

Kattintson ide a kisállattenyésztő Tudástárhoz!

[mailerlite_form form_id=2]

Forrás: Cskk / Flickr.com

A Sussex közepes testű, nyugodt vérmérsékletű fajta, amely nemcsak jó tojástermelő, de a hústermelése sem elhanyagolható. Színezete jellegzetes, úgynevezett columbia-mintázat, azaz fekete tollakkal vegyes, sávozott. A legismertebb fehér-columbia változaton kívül létezik még sárga-columbia, fekete-columbia, vörös-columbia, valamint barna-porcelán színekben is, bár ezek kevésbé elterjedtek. Kedveli a zölddel borított tágas udvart, ahol elegendő mozgástere van.

Nem elég kiválasztani és hazaszállítani az új baromfit, hanem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő életteret is biztosítsunk számára. Most vegyük sorra, mire is ügyeljünk az elhelyezés kapcsán!

1. A naposcsibék elhelyezésére kell talán a legtöbb figyelmet fordítanunk. Elsősorban is fokozottan ügyelnünk kell az alaposan fertőtlenített helyiségre! Helyezzünk hullámkarton papírt az aljzatra, ami már magában is jó nedvszívó, ráadásul alulról melegen tartja a csibéket. Ezután 6-8 cm alomanyagot terítsünk el egyenletesen. Erre a célra a pormentes faforgácsot ajánlom. Naposcsibék esetén eleinte nem kell túl nagy helyet kialakítani: elegendő 80-100 csibére számítva akár csupán 1 nm terület. Ilyenkor ugyanis még kicsi az oxigénszükségletük, ezért szellőztetni sem szükséges.

Sokan keresnek fel azzal, hogy még nem volt tyúk a háznál, de szeretnének tartani. Hogyan érdemes belevágni? Mire figyeljenek? Először is, talán közhelyszerűnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy a baromfi is élőlény, amelyről gondoskodnunk kell majd. Megfelelő elhelyezést és ellátást igényelnek.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen baromfit szeretnénk? A tyúkfélék kisebb helyet igényelnek, mint például a pulykák vagy esetleg a páva. Ez utóbbiak tartását nem is szoktam javasolni kezdő baromfitartók számára. Mert míg a pulykák számára egyedenként legkevesebb 4-5 nm területtel kell számolnunk, addig a páváknak egyedenként legalább 20-30 nm szabad területre van szükségük. Ezzel szemben a baromfiknak a törpe változatoknál elegendő egyedenként 1-1.5 nm udvar, és közepes vagy nagy testű állatok esetében is 2.5-3 nm területre van csak szükségük fejenként.