A csirkék és a tyúkok nevelési időszaka nagyban függ a hasznosítási iránytól, ezért fontos, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk, mit akarunk a tenyészetünktől.

A tojástól a csibéig

Minden baromfi a tojásban kezdi a növekedést, tehát alapvetően már ekkor indul a nevelés. A keltetőben is gondoskodni kell a csibékről, mert ez talán életük legfontosabb fázisa, mikor is a legérzékenyebbek azokra a hibákra, melyek a fejlődésükkor, a keltetőben előfordulhatnak. Ha kotlósra bízzuk a keltetést, akkor levesszük a vállunkról a terhet, hogy 21 napig gondoskodjunk a csibékről, mielőtt azok meglátnák a napvilágot. A naposcsibék neveléséről már volt szó. Előnevelt korukig szinte minden típus hasonló gondoskodást és ellátást igényel.

3-4 hetes koruktól azonban nevelési irányuknak megfelelő elhelyezést és ellátást érdemes bevezetni. Ebben a korban sok esetben már nemek szerint szétválogathatók a csibék, melynek mind a húscsirke, mind a tojóállomány kialakításakor szerepe lehet.

Mindenki tudja, hogy másképp kell azokkal a tojásokkal bánni, amelyeket étkezésre, mint azokkal, amelyeket tenyésztésre szánunk. De vajon mik a legfontosabb teendők velük, mire kell ügyelni, mely tojások nem alkalmasak már a tenyésztésre? A mai posztban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A válogatás

A keltetésre szánt tojásokat mindenképp válogatnunk kell, mert sajnos akkor sem lehet minden tojást a keltetőbe tenni, ha azok értékes tenyészállatoktól származnak. A keltetésre szánt tojásokat méretük, formájuk, héjuk színe és minősége szerint kell válogatnunk. A tojások mérete a fajtára jellemző, se túl nagy, sem pedig túl kicsi ne legyen. Az átlagostól nagyobb mértékben eltérő méretű tojások zöme nem alkalmas a keltetésre, illetve nem várható belőle egészséges csibe. Az eltérő méretű tojások egyidejű keltetése nagyon elszórt idejű keléseket eredményezhet.

(forrás: Jason / Flickr.com)

(Forrás: Dornenwolf / Flickr.com)

Igazi kettős hasznosítású fajta a New Hampshire, amely tojás- és hústermelésre is egyaránt alkalmas, emellett ellenálló, mérsékelten élénk vérmérsékletű. Éves tojástermelése 180-230 db átlagosan. Ketreces tartásra nem igazán alkalmas, de háztáji vagy mélyalmos tartásban igen jól termel. Kettős hasznosítású hibridek előállításában fontos szerepet tölt be. Napi takarmányfogyasztása 130-150 gramm. Megfelelő körülmények között télen is jól tojik. Csibéi már 10-11 hetes korukra elérik az 1 kg-os átlagtömeget.

Díszgalambjaink nagy vedlése augusztus-októberig tart, ekkor kezdődik az elöregedett tollruha folyamatos cseréje. Vannak egyedek, amelyeknél pár héttel elhúzódhat ez a folyamat. Mindezt több tényező is befolyásolja: így például az időjárás, a galamb kora, a galambház fekvése, a takarmányozás, de még a költés száma is az adott évben. Amely egyedek a költés alatt is vedlenek, azokat igen meg kell becsülni a tulajdonosaiknak. Van egyébként olyan tenyésztő, aki ilyenkor már nem engedi költeni a madarait. A fészkeket megszünteti, lezárja, illetve különválasztja a hímeket a tojóktól, egészen a következő év február-márciusig, amikor kezdetét veszi a tervszerű párosítás.

A hússal, a zsírral, a májjal ellentétben a tojást a baromfik úgy termelik, hogy maga az állat, mint alapanyag megmarad és tovább fejlődik. A tojás pedig az étkezésen kívül felhasználható még továbbtenyésztésre is, úgy, hogy ehhez már nincs szükség a szülőállatokra. Tehát a tojás sokoldalú, fontos termék. Ahhoz viszont, hogy étkezési vagy tenyészcéllal hasznosítani tudjuk, fontos a megfelelő kezelésük.

Háztáji körülmények között, ha tehetjük, naponta kétszer-háromszor nézzük meg a tojófészkeket (ezek kialakításáról múlt heti posztunkban írtunk), és gyűjtsük be a tojásokat. Erre nyáron a meleg miatt, télen pedig amiatt van szükség, mert a hideg károsíthatja a tojást. A nagy melegben ugyanis befülledhet, majd a későbbiekben hamar megromolhat, de előfordulhat az is, hogy a fias tojások a nyári melegben egyszerűen fejlődésnek indulnak. Ennek okát rendszeresen kérdezik tőlem, pedig igen egyszerű a magyarázat.

A baromfifélék, ezen belül is a tyúkok egyik fő terméke a tojás. Mit tegyünk, ha a jércéink tojni kezdenek? Ez legtöbbször már nagy izgalommal várt esemény a baromfitartók életében, de sokan nem készülnek fel erre megfelelően, ezért néhány fontos dolgot mindenképpen tisztázni és előkészíteni kell előtte. Mindenekelőtt tojófészket kell készítenünk, amely a tyúk méretének megfelelő méretű kell, hogy legyen.

Egy 30 x 40 cm alapterületű, és 35-40 cm magas láda megfelelő lehet a legtöbb fajta részére.

Ezt helyezzük olyan biztonságos, védett helyre, pl. az ól egyik sarkába, ahová a tyúkok kényelmesen be tudnak menni, és nyugodtan, zavartalanul tudnak tojni. De az elhelyezésnél vegyük figyelembe azt is, hogy könnyen ellenőrizhető legyen, ahonnan a tojások minden gond nélkül begyűjthetők.

Fészek