Múltkori írásunkban azt vettük végig, hogy mi mindenre kell figyelni az almozás tekintetében a naposcsibékkel kapcsolatban, milyen legyen az alom anyaga és hogyan biztosítsuk a megfelelő szellőzését. Most a kifutóban és a tojófészekben való almozás kérdéseit vesszük végig.

A kifutóban

A helyesen kialakított kifutó alapját is elő kell készíteni. Ha van rá mód, akkor a kifutó aljából ássunk ki 4-5 cm földet. Betonozzuk le az alját, egészen az oldalsó kerítés aljáig, mint egy medencét. Ennek a kártevők távoltartása miatt komoly jelentősége van. Az így kibetonozott aljzatba terítsünk finom kvarchomokot, vagy ha az nincs, akkor hagyományos, építési homokot. Díszfácánok, egy-egy díszfajta számára teríthetünk a homokra kiszárított falevet vagy fenyőkérget, amely otthonosabbá teszi a környezetet állataink számára, és csinosabbá teszi a kifutót. Mélyalmos rendszerű tojó- vagy hizlaló istállóban is egyenletesen terítsük az almot. Ez itt már lehet szalma vagy szalmatörek, illetve forgáccsal kevert szalma. Az ilyen istállókban betelepítés előtt almozunk, majd a nevelési időszak végéig hagyjuk az almot, melyet időnként újabb réteggel frissítsünk. Teljes takarítást, az alom eltávolítását, kiszárítást és fertőtlenítést akkor végezzük, ha az épület kiürült.

A tojófészekben

Almozni szükséges még a tojófészkekben is. Ezekben viszont megfelelőbb a szalma, mert a kifejlett tyúkok a tojáshoz való elhelyezkedéskor a forgácsot kitúrják, kikaparják.

A szalmát akár 8-10 cm vastagon is teríthetjük a tojófészkekben. Ebben aztán a tyúk kedvére fészkelődhet, mielőtt tojást rakna.

Megfigyelhetjük, hogy a tyúkok addig helyezkednek a szalmán, míg végül egy fészekforma mélyedés nem lesz a tojóláda közepén. Így kényelmesen, nyugodtan tojhat, és a tojásnak sem esik baja, még akkor sem, ha naponta akár több tyúk is használja a fészket. Kotlósok számára hasonlóan szalmával bélelt ládát érdemes előkészíteni, ez a tyúkok kényelmét teljes mértékben biztosítja.

Tojóládák és higiénia

Egy dologra ügyeljünk viszont, hogy általában a fából készült tojóládák az apró élősködők melegágyai. A fészek alomanyaga ritkán szennyeződik, a tyúkok ide nem, vagy ritkán ürítenek. Ettől függetlenül a fészekanyagot időnként mindenképp cseréjük le frissre, és a ládát is időnként fertőtlenítsük le. Sajnos a baromfiknál előforduló tolltetű a tojófészkekben gyakran megfigyelhető, a láda réseiben pedig előszeretettel szaporodnak. Ezért is fontos a rendszeres takarítás és fertőtlenítés.

(E témáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A hússal, a zsírral, a májjal ellentétben a tojást a baromfik úgy termelik, hogy maga az állat, mint alapanyag megmarad és tovább fejlődik. A tojás pedig az étkezésen kívül felhasználható még továbbtenyésztésre is, úgy, hogy ehhez már nincs szükség a szülőállatokra. Tehát a tojás sokoldalú, fontos termék. Ahhoz viszont, hogy étkezési vagy tenyészcéllal hasznosítani tudjuk, fontos a megfelelő kezelésük.

Háztáji körülmények között, ha tehetjük, naponta kétszer-háromszor nézzük meg a tojófészkeket (ezek kialakításáról múlt heti posztunkban írtunk), és gyűjtsük be a tojásokat. Erre nyáron a meleg miatt, télen pedig amiatt van szükség, mert a hideg károsíthatja a tojást. A nagy melegben ugyanis befülledhet, majd a későbbiekben hamar megromolhat, de előfordulhat az is, hogy a fias tojások a nyári melegben egyszerűen fejlődésnek indulnak. Ennek okát rendszeresen kérdezik tőlem, pedig igen egyszerű a magyarázat.

A baromfifélék, ezen belül is a tyúkok egyik fő terméke a tojás. Mit tegyünk, ha a jércéink tojni kezdenek? Ez legtöbbször már nagy izgalommal várt esemény a baromfitartók életében, de sokan nem készülnek fel erre megfelelően, ezért néhány fontos dolgot mindenképpen tisztázni és előkészíteni kell előtte. Mindenekelőtt tojófészket kell készítenünk, amely a tyúk méretének megfelelő méretű kell, hogy legyen.

Egy 30 x 40 cm alapterületű, és 35-40 cm magas láda megfelelő lehet a legtöbb fajta részére.

Ezt helyezzük olyan biztonságos, védett helyre, pl. az ól egyik sarkába, ahová a tyúkok kényelmesen be tudnak menni, és nyugodtan, zavartalanul tudnak tojni. De az elhelyezésnél vegyük figyelembe azt is, hogy könnyen ellenőrizhető legyen, ahonnan a tojások minden gond nélkül begyűjthetők.

Fészek