A libafajták kiválasztása eltér a tyúkfajták kiválasztásától. Ez nemcsak annak köszönhető, hogy a két faj nagyban eltér, hanem annak is, hogy míg a tyúkfajták között jelentős különbségek vannak tojó és hústípusú fajták között, illetve a húshasznú, kettős hasznú, illetve a tojóhibridek között is, addig a libák esetében hasznosítási iránytól függetlenül nincs nagyobb különbség. A gazdasági libafajták közel azonos testsúlyúak, felépítésűek. Színükben lehet eltérés, illetve a nevelési és tartási körülmények kivitelezésében. Természetesen a küllem itt lehet döntő tényező, mivel van, aki a fehér, van, aki a szürke vagy barna színű állományt részesíti előnyben.

Ezt a kacsát azért is érdemes megemlíteni, mert rendkívül jól termelő fajta. Igaz beszéltünk arról, hogy manapság mint tojástermelő fajta, kacsák esetében nem jellemző. Mégis ezen besorolás alapján a campbell kacsa lehetne az aranyérmes. Rendkívül magas tojáshozamra képes. Nem ritka az évi 200-250 db tojás sem, de volt rá példa, hogy 300 db tojás termelésére is képes volt. A két világháború között igen fontos szerepet játszott az étkezési tojás termelésben.

A nem megfelelő elhelyezés, vagy a rendszeres takarítás hiánya is okozhat néhány olyan megbetegedést, amely megelőzése már a mi felelősségünk. Napos kacsák, és libák esetében a hőmérséklet, a páratartalom helyes megválasztásával elkerülhető a kis állatok kiszáradása, megfázása. Ugyanígy a túlzottan átnedvesedett alom, szintén megfázáshoz vezethet. Az erősen szennyezett alom pedig a fertőzések melegágya. Légúti és bélfertőzésekhez vezethet. Ha kisebb udvaron nevelünk, de esetleg pancsolót, vagy úsztatót is biztosítunk állatainknak, akkor azt rendszeresen ellenőrizzük. Kacsáink gyakran hamar kipancsolják a vizet, nagyobb mennyiségű sarat előidézve. Ebben az állatok tollazata erősen szennyeződhet. Tollukra, lábaikra ragadt, és rászáradt sár megnehezítheti az állatok mozgását, ha hosszabb ideig fennáll ez a helyzet, akkor pedig maradandó mozgásszervi gondokat is okozhat. Szó volt már arról is, hogy a kacsák, libák, szinte mindent felcsipegetnek amit ehetőnek vélnek. Ezért ügyeljünk arra, hogy ott ahol az állatainkat tartjuk, ne legyen szétszórt hulladék (tápos zsákról zsinór, bálamadzag, damil és egyéb olyan tárgy, amelyet az állatok megpróbálhatnak lenyelni, mert ezek akár fulladást, vagy komoly bélgyulladást, dugulást is okozhatnak. Néha olyan balesetek is történhetnek, mikor az állatok beszorulnak valahová, betekerednek valamibe, pl. egy zsákba, zsinórba, stb., vagy belelépnek üvegdarabokba, szögbe, vagy egyéb éles, hegyes tárgyba. Ezek bármelyike előfordulhat, akár egy hagyományos tanyasi udvaron is. Próbáljuk ezt elkerülni, ilyen, az állatok számára lehetséges veszélyforrású tárgyakat begyűjteni. Ha mégis sérülés következik be, akkor azt megfelelően kezeljük. Tisztítsuk meg a sebet, fertőtlenítsük, majd ha szükséges, kötözzük be.

A víziszárnyasok takarmányozása, etetése, valamelyest eltér a más baromfifélénél alkalmazottakkal. Napos állatok esetében még hasonlóan etetünk. Napos libák, kacsák és récefélék esetében a legmegfelelőbb az indítótáp etetése. Ebből kapható liba, és kacsaindítótáp is. Mindenképp az adott fajnak megfelelő tápot vásároljunk, és etessünk, mert ezek úgy vannak bekeverve, hogy az adott fajnak szükséges minden tápanyagot, vitamint, és egyéb összetevőt tartalmaz, amire az egészséges fejlődéshez, a napos állatoknak szüksége lehet. Az indítótápok szemcsés, por, vagy granulátum formában kaphatók. Ezek bármelyikét szívesen fogyasztják a kis állatok. Én a szemcséset részesítem előnyben, mert ebből viszonylag keveset pazarolnak.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a kártevőkről olvashatunk érdekességeket. (Az előző rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától sem. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok, mind a gazdájuk életét. Vegyük át, melyek lehetnek ezek:

A Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után hamarosan újabb tanácsadó könyvvel jelenik meg Zsiros András. Ezúttal a víziszárnyasok tenyésztésébe bevezető munkát készít. A kisallattenyesztes.hu a következő hetekben elsőként közöl kedvcsináló részleteket a kötetből, ezek első részét itt olvashatja:

A víziszárnyasok a baromfifélék azon csoportja, melyek, mint a nevük is mutatja, leginkább vizes élőhelyeken érzik jól magukat. Ezért talán nem is annyira elterjedtek és kedveltek, mint más baromfifélék. Egyes fajták mégis fontos és ízletes élelmiszerforrást biztosítanak, ezért gazdasági szerepük sem elhanyagolható, legismertebbek a kacsa és a liba. Természetesen nem merül ki velük a víziszárnyasok palettája. Az állatvédelmi törvények módosításával és az Európai Unión belüli könnyebb mozgással a tenyésztők előtt új távlatok nyíltak meg. Újabban számos olyan fajta jelent meg a piacon, melyek néhány éve még nem voltak elérhetők, vagy gondot okozott a behozataluk. Elsőként igyekszem összefoglalni az élőhelyek kialakításával kapcsolatos tudnivalókat, hiszen egy-egy szépen kialakított dísztó, pompás víziszárnyasokkal  olyan különleges élményt nyújthat, melyről sok állattartó ábrándozik.