A minorka közepes testű fajta, amely közepesen jó tojó, vagyis évente 160-170 db tojásra lehet számítani a tenyésztőjének. Ugyanakkor elég ellenálló, sem a tartással, sem a takarmányozással szemben nem túlzottan igényes. Két színváltozata ismert, a fekete és a fehér. Jellegzetes, nagy, húsos, fehér füllebenye miatt könnyedén felismerhető ezt a fajta. Viszonylag gyors növekedésű és jó húsformákkal rendelkezik.

Kényes kérdés a baromfitartók körében a kártevőkkel való harc, pedig azt gondolom, hogy muszáj szót ejteni róla. Sajnos egyre több ismerőstől, vásárlótól hallom, hogy egyes rágcsálók, illetve ragadozók, mekkora károkat okoztak az állományban. Néha a beszélgetés során próbáljuk megfejteni, hogy miért van mostanában ilyen sok támadás.

Az egerek jelenléte bosszantó lehet

Talán az enyhe tél is lehet az oka, ami segít az ilyen kis ragadozók elszaporodásában, és a nagyobb állomány velejárója, hogy ezek a falánk vadállatok újabb területeket hódítanak meg. Ez a természet felelőssége. Viszont az emberi gondatlanság is lehet oka a sokszor nagy méretű pusztításnak. Az, hogy egyre több család próbálkozik baromfitartással, nagyon örömteli dolog. Viszont sok esetben „csak” a baromfik tartására, a takarmányozásra, és egy-egy alaptennivalóra készülnek fel.

A baromfik esetében, mint minden élőlénynél, előfordulhatnak megbetegedések. Ezek lehetnek kisebb egészségi problémák, de akár súlyos fertőzések, vagy elhullást okozó betegségek is. Mivel senki sem szeretné, hogy az állomány, amiért sokat dolgozott és fáradságos munkával nevelt, megbetegedjen, vagy akár el is pusztuljon, fontos beszélni a betegségekről, de elsősorban azok megelőzéséről.

Gondoskodjunk állatainkról, hogy egészségesek lehessenek

Csak egészséges baromfi esetén számíthatunk megfelelő fejlődésre, növekedésre és termelésre. A legtöbb egészségi probléma egyébként megelőzhető odafigyeléssel és némi gondoskodással. A megfázás, az emésztési problémák, a tetvesség például könnyen elkerülhetők. Ennek alapja a helyes takarmányozás és az optimális elhelyezés. A betegségek zömére talán a naposcsibék a legérzékenyebbek. Ezért ezeket az apró állatokat, száraz alommal (faforgáccsal) ellátott, huzattól mentes, zárt helyen tartsuk, és penészmentes, száraz indítótáppal etessük őket. Vannak akik ellenzik a kész tápok etetését, de higgyék el, hogy ezekben benne van minden olyan fontos összetevő, amelyre a csibéknek szükségük lehet.

A hússal, a zsírral, a májjal ellentétben a tojást a baromfik úgy termelik, hogy maga az állat, mint alapanyag megmarad és tovább fejlődik. A tojás pedig az étkezésen kívül felhasználható még továbbtenyésztésre is, úgy, hogy ehhez már nincs szükség a szülőállatokra. Tehát a tojás sokoldalú, fontos termék. Ahhoz viszont, hogy étkezési vagy tenyészcéllal hasznosítani tudjuk, fontos a megfelelő kezelésük.

Háztáji körülmények között, ha tehetjük, naponta kétszer-háromszor nézzük meg a tojófészkeket (ezek kialakításáról múlt heti posztunkban írtunk), és gyűjtsük be a tojásokat. Erre nyáron a meleg miatt, télen pedig amiatt van szükség, mert a hideg károsíthatja a tojást. A nagy melegben ugyanis befülledhet, majd a későbbiekben hamar megromolhat, de előfordulhat az is, hogy a fias tojások a nyári melegben egyszerűen fejlődésnek indulnak. Ennek okát rendszeresen kérdezik tőlem, pedig igen egyszerű a magyarázat.

Nem elég kiválasztani és hazaszállítani az új baromfit, hanem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő életteret is biztosítsunk számára. Most vegyük sorra, mire is ügyeljünk az elhelyezés kapcsán!

1. A naposcsibék elhelyezésére kell talán a legtöbb figyelmet fordítanunk. Elsősorban is fokozottan ügyelnünk kell az alaposan fertőtlenített helyiségre! Helyezzünk hullámkarton papírt az aljzatra, ami már magában is jó nedvszívó, ráadásul alulról melegen tartja a csibéket. Ezután 6-8 cm alomanyagot terítsünk el egyenletesen. Erre a célra a pormentes faforgácsot ajánlom. Naposcsibék esetén eleinte nem kell túl nagy helyet kialakítani: elegendő 80-100 csibére számítva akár csupán 1 nm terület. Ilyenkor ugyanis még kicsi az oxigénszükségletük, ezért szellőztetni sem szükséges.

Sokan keresnek fel azzal, hogy még nem volt tyúk a háznál, de szeretnének tartani. Hogyan érdemes belevágni? Mire figyeljenek? Először is, talán közhelyszerűnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy a baromfi is élőlény, amelyről gondoskodnunk kell majd. Megfelelő elhelyezést és ellátást igényelnek.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen baromfit szeretnénk? A tyúkfélék kisebb helyet igényelnek, mint például a pulykák vagy esetleg a páva. Ez utóbbiak tartását nem is szoktam javasolni kezdő baromfitartók számára. Mert míg a pulykák számára egyedenként legkevesebb 4-5 nm területtel kell számolnunk, addig a páváknak egyedenként legalább 20-30 nm szabad területre van szükségük. Ezzel szemben a baromfiknak a törpe változatoknál elegendő egyedenként 1-1.5 nm udvar, és közepes vagy nagy testű állatok esetében is 2.5-3 nm területre van csak szükségük fejenként.

A baromfifélék háziasítása egykor mérföldkőnek számított az akkor élő emberek táplálkozásában. Ma már elfogadott tény, hogy ekkor nem egyetlen őstyúkot (a Bankiva tyúkot - lásd nyitóképünkön), hanem egyidejűleg, több vadon élő tyúkfajtát is háziasíthattak. A feltehetően több ezer évvel ezelőtti, nagy jelentőségű folyamat nyomán kezdetben azonban bizonyára csak a táplálékot látták a baromfikban.

Egy szép fajta: Sebright tyúk

De ki tudja? Lehet hogy már igen hamar voltak olyan, szebb küllemű egyedek, melyeket nagy becsben tartottak, esetleg akkori mércével is nagyobb értéket képviseltek. Annyi bizonyos, hogy az idők folyamán lassacskán kialakult számos olyan fajta, amely akár méretben, akár küllemben, esetleg tulajdonságaiban eltért egymástól. Ez pedig azt hozta magával, hogy egyes fajtákat megkedveltek, és már nem a húsukért, hanem szépségükért kezdték tartani. Egy-egy fajta pedig embereket, tenyésztőket hozott össze, akik megcsodálták egymás tyúkjait, kakasait. Mígnem annyi hasonló érdeklődésű tenyésztő, esetleg barát össze nem jött, hogy aztán kiállításokon versengjenek a legszebb fajták, egyedek címeiért.

Köszöntjük Kedves Olvasóinkat! Mindazokat, akik már régebben foglalkoznak kisállattartással, és azokat is, akik mostanában döntenek arról, érdemes-e belevágni ebbe a felelősségteljes és izgalmas kalandba. Most induló honlapunk, a Kisállattenyésztés szeretne mindenkinek hasznos információkkal szolgálni, szeretne helyet adni mindazon gondolatoknak, praktikus tanácsoknak, amelyek megkönnyítik a tenyésztők munkáját, segítik a szakmai fejlődését. Rendszeresen frissülő posztjainkban a különféle állatok szakértői és tenyésztői osztják majd meg tapasztalataikat az olvasókkal.