(Fotó: Garrett Heath / Flickr.com)

Amint a neve is mutatja, ezt a fajtát Amerikában, Rhode Island államban tenyésztették ki, feltehetően a 19. században. A Rhode Island-nek két színváltozata létezik: a vörös és a fehér. Mind termelésre, mind tenyésztésre kiválóan megfelel ez a fajta. A vörösnek az első szezonban a tojástermelése 300 fölötti lehet, míg a másodikban is meghaladhatja a 220-at. A külleme, színe, szép testarányai miatt igen kedvelik a tenyésztők is, ám ahhoz, hogy a kiállításokon jó eredményt érjenek el velük, gondos, precíz munkára van szükség.

Díszgalambjaink nagy vedlése augusztus-októberig tart, ekkor kezdődik az elöregedett tollruha folyamatos cseréje. Vannak egyedek, amelyeknél pár héttel elhúzódhat ez a folyamat. Mindezt több tényező is befolyásolja: így például az időjárás, a galamb kora, a galambház fekvése, a takarmányozás, de még a költés száma is az adott évben. Amely egyedek a költés alatt is vedlenek, azokat igen meg kell becsülni a tulajdonosaiknak. Van egyébként olyan tenyésztő, aki ilyenkor már nem engedi költeni a madarait. A fészkeket megszünteti, lezárja, illetve különválasztja a hímeket a tojóktól, egészen a következő év február-márciusig, amikor kezdetét veszi a tervszerű párosítás.

A csibenevelés szép és hasznos feladat. Mint minden állat körül, a csibék körül is akad bőven tennivaló. Ügyelni kell a hőmérsékletre, a megfelelő elhelyezésre, vagy, hogy ne legyen az állomány túlzsúfolt. De fel kell készülni a helyes takarmányozásra, a megfelelő mennyiségű etető- és itatóedényre. Ha gondosan betartunk mindent, az állományunk szépen gyarapszik majd.

[mailerlite_form form_id=2]

A különféle baromfifajok, ezen belül is egyes fajták jelölése több okból is szükséges lehet. A haszoncélú baromfikat nem szükséges megjelölni. Viszont a fajtatiszta állomány egyedeit a tenyésztők megjelölik, így az utódok származása nyomon követhető. A szülőpár könnyen azonosítható. Ma már szinte csak a lábgyűrűt használják, fajonként és fajtánként különböző méretűeket. Ennek pontos mérete miatt nem kell a kezdőknek sem aggódnia, mivel a legtöbb fajtaleírás megemlíti, hogy az adott fajtának mekkora lábgyűrű szükséges. A gyűrűk, mérettől függetlenül, több színben is rendelkezésre állnak, ki-ki saját kedvére, vagy a baromfik színe alapján választhat. Az Országos Szövetség tagjai évente igényelhetnek gyűrűt, melyeknek a számát a Szövetség feljegyzi és nyilvántartásba veszi. A Szövetség által szervezett

Aki baromfikkal, illetve más egyéb szárnyasokkal foglalkozik, azok számára a nevelés egyik legszebb pillanata, amikor új élet születik. Semmi sem fogható ahhoz, amikor pattognak a tojások, és hallani az újszülött apróságok csipogását! De nemcsak az öröm pillanatai ezek, hanem a nevelés fontos része is ez. Ilyenkor különösen ügyelni kell a páratartalomra és a hőmérsékletre, valamint figyelni kell, hogy mikor száradnak fel, hogy aztán új, puha alommal ellátott, meleg helyükre helyezzük őket.

Tekintettel arra, hogy az ehhez a fajtacsoporthoz tartozó fajtákat bírálok, ehhez szereztem meg a szakképesítést, úgy gondoltam, hogy utánanézek a régi újságokban, hogy az általam nagy tiszteletben álló tenyésztők és bírálók miket írtak ebben a témakörben. Úgy, mint Batta László, Dr. Szűcs Lajos vagy Dr. Török István. Sajnos egyetlen egy ilyen témájú cikket sem találtam.

Nagyon sok cikket találtam természetesen, amelyek a bírálatról szóltak, de ezek az írások mindegyike valamelyik fajta, illetve fajtacsoport elemzéséhez kapcsolódott, hogy például egy adott kiállításokon milyen eredményeket értek el és milyen problémák merültek fel a minősítések során. (Zárójelben jegyzem meg, hogy ezek az írások, mint továbbképzési anyagok, igen hasznosak lehetnének kezdő és gyakorló bírálók részére.)

Corinne Benavides/ Flickr.com

Az új-zélandi vörös nyúlfajta eredete máig nem teljesen tisztázott, még az sem világos, hogy miért kapott “új-zélandi” nevet, hiszen az Egyesült Államokban tenyésztették ki. Az bizonyosnak látszik, hogy az új-zélandi vöröset az USA-ban 1910 óta széles körben szaporítják, és az egész világon, így Magyarországon is ismert és kedvelt fajta. Viszonylag gyorsan és nagyra nő, kifejlett testtömege 4-5 kilogramm. Az új-zélandi vörös termelése viszont jelentősen elmarad az új-zélandi fehértől. Kisebb a szaporasága, 7-8 fiókát hoz világra fialásonként.

Múlt heti cikkemben arról írtam, hogy mely egyedeket, milyen kiállításra vinni. Ezúttal a helyszíni bírálat menetéről ejtenék pár szót.

A megbízott bírálók általában 70 galambot bírálnak, ez a mennyiség lehet egy fajtából is, de akár 3-5 különböző fajta is. Ez mindig attól függ, hogy ki milyen szakvégzettséggel rendelkezik, és persze, hogy hány egyed érkezett egy bizonyos fajtából.

Nagy általánosságban (nem a hivatalos csoportosítás szerint) négy fajtacsoportba sorolhatjuk a fajtákat: alak-galamb, tollalakzatos, begyes illetve röp-galambok. Természetesen minden csoporthoz más és más szaktudás, szakértelem szükséges.

Régi, újra felfedezett francia fajta a La Flèche, amelyet jellegzetes, vörös szarvacska alakú taraja miatt magyar nyelven sokan ördögtyúkként emlegetnek, de figyelemreméltók fehér, hosszúkás füllebenyei is. Közepes méretű fajta, de mind tojástermelése, mind húsa miatt szívesen tenyésztik. A fehér tojásokból a tojók az első évben akár 160 darabot is adnak. Az ínyenc éttermek séfjei pedig előszeretettel használják ételkreációikhoz ennek a viszonylag ritka fajtának az egyedeit.

A kiállítások szezonjában foglalkoztunk már általánosságban a kisállatokat bemutató, versenyeztető kiállításokkal, most pedig kifejezetten a galambok seregszemléit mutatjuk be.

Szeptember vége van, lassan befejeződik a galambjainknál a tollváltás. Most kezdődik a galambtenyésztők népes táborában az éves munka bemutatása és az eredmény számonkérése. Az, hogy ki milyen munkát végzett egész évben, a kiállításokon mérhető le.

Ahhoz, hogy a kiállított és a nagyközönségnek bemutatott galambjaink meg tudják mutatni szépségüket és eredményesek legyenek, ahhoz jó minőségű táplálék szükséges. A tenyésztőknek olyan tartási körülményeket kell biztosítani a galambjaiknak a galambházban, vagy, ahogy mi mondjuk, a dúcban, hogy a tollazatuk ne töredezzen, és ne piszkolódjon be.