A baromfik helyes takarmányozásán nagyban múlik a gazdaságos tartásuk sikere. A takarmányozás gyakorlati kivitelezése nem csak annyiból áll, hogy enni adunk az állatainknak. Mostani posztunkban a takarmányozás alapfogásait nézzük át.

Naposcsibék

Naposcsibéknek indítótápot ajánlott adni. Ebben a számukra szükséges összes vitamin és tápanyag benne van, amely szükséges ahhoz, hogy az első néhány nap kissé érzékenyebb időszakát rendben átvészeljék, és szépen fejlődjenek. Akkor is érdemes kezdetben indítótápot adnunk, ha kotlós keltette csibékről van szó, és amelyeket a kotlós vezet.

A napos állatoknak kezdetben lapos peremű tálcán is kínálhatjuk a tápot, de mielőbb térjünk át vályús vagy önetetős etetésre. 50-100 naposcsibére számolhatunk 2 db, 30 cm-es köretetőt, és egy 2 l-es önitatót. A takarmányt naponta egyszer érdemes hagyni kiürülni, és kb. egy órára hagyjuk üresen az etetőket. Ezzel újra kiváltjuk az ingert, amikor ismét feltöltjük azokat.

(forrás: wikipedia)

A Németalföldről származik a különleges tollazatú Balnevelder, amely mind színárnyalatában, mind megjelenésében igen tetszetős fajta. Legelterjedtebb a dupla szegélyes gesztenyebarna színváltozat, de létezik kék dupla szegélyes, ezüst dupla szegélyezett, fehér, fekete, kék, fogoly színben is. Ez is értékes, kettős hasznosítású fajta: nem csupán jó tojáshozamú, de jó minőségű hústyúk is. Nyugodt, szelíd fajta és nem szívesen repülnek. Első éves tojástermelésük a 180 darabot is elérheti.

A csirkék és a tyúkok nevelési időszaka nagyban függ a hasznosítási iránytól, ezért fontos, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk, mit akarunk a tenyészetünktől.

A tojástól a csibéig

Minden baromfi a tojásban kezdi a növekedést, tehát alapvetően már ekkor indul a nevelés. A keltetőben is gondoskodni kell a csibékről, mert ez talán életük legfontosabb fázisa, mikor is a legérzékenyebbek azokra a hibákra, melyek a fejlődésükkor, a keltetőben előfordulhatnak. Ha kotlósra bízzuk a keltetést, akkor levesszük a vállunkról a terhet, hogy 21 napig gondoskodjunk a csibékről, mielőtt azok meglátnák a napvilágot. A naposcsibék neveléséről már volt szó. Előnevelt korukig szinte minden típus hasonló gondoskodást és ellátást igényel.

3-4 hetes koruktól azonban nevelési irányuknak megfelelő elhelyezést és ellátást érdemes bevezetni. Ebben a korban sok esetben már nemek szerint szétválogathatók a csibék, melynek mind a húscsirke, mind a tojóállomány kialakításakor szerepe lehet.

(forrás: wikipedia)

Amerikában tenyésztették ki az 1860-as években ezt a hamar világszerte elterjedt, Magyarországon is igen kedvelt fajtát, amely nagy testű, erős megjelenésű, jellegzetesen széles terpeszben áll, büszke testtartással. Egyik kedvelt tulajdonsága a korai ivarérés. Húsa is ízletes, de tojásáért is megéri tartani. Az első éves tojástermelésük kb. 150-170 db, ám a fehér színváltozatoknál ez kb. 20 százalékkal nagyobb is lehet.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Sárga magyar kakas (forrás: wikipédia)

A Magyar tyúkoknak háromfajta változata terjedt el: a sárga, a kendermagos és a fehér. A második világháborúban nagyon megritkult az állomány, de a gondos tenyésztésnek köszönhetően új tenyészeteket hoztak létre. A Sárga Magyar fajta a közepes testű tyúkok közé sorolható. Elsősorban a Dunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén terjedt el. Kezdetben erős kotlási hajlama volt, később a szelekció hatására ez csökkent. Első éves tojáshozamuk 140-150 darab.

Mindenki tudja, hogy másképp kell azokkal a tojásokkal bánni, amelyeket étkezésre, mint azokkal, amelyeket tenyésztésre szánunk. De vajon mik a legfontosabb teendők velük, mire kell ügyelni, mely tojások nem alkalmasak már a tenyésztésre? A mai posztban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A válogatás

A keltetésre szánt tojásokat mindenképp válogatnunk kell, mert sajnos akkor sem lehet minden tojást a keltetőbe tenni, ha azok értékes tenyészállatoktól származnak. A keltetésre szánt tojásokat méretük, formájuk, héjuk színe és minősége szerint kell válogatnunk. A tojások mérete a fajtára jellemző, se túl nagy, sem pedig túl kicsi ne legyen. Az átlagostól nagyobb mértékben eltérő méretű tojások zöme nem alkalmas a keltetésre, illetve nem várható belőle egészséges csibe. Az eltérő méretű tojások egyidejű keltetése nagyon elszórt idejű keléseket eredményezhet.

(forrás: Jason / Flickr.com)

Assendelfi tyúk (forrás: wikipedia)

Jó tulajdonságai dacára eltűnőben lévő fajta az észak-hollandiai eredetű assendelfi. Egy kis helyi egyesület próbál tenni azért, hogy újra elterjedjenek az egyedei. Ez azért is lenne hasznos, mivel az assendelfi jó takarmányértékesítő, és igen jó takarmánykereső fajta. Ezért lehetőleg minél nagyobb területet biztosítsunk számukra, ahol kedvükre kapirgálhatnak. Nem különösen igényes, viszont igen jól termel. A tojók jól kotlanak. Némely tenyésztő ezért más tyúkok tojásainak kiköltését is rábízza. Az első évben akár 180 darabos is a tojástermelésük.

Kaultyúk (forrás: wikipédia)

Sokan nem is hallottak róla, pedig évszázadok óta ismert fajta a Kaul. Különös kinézetét annak köszönheti, hogy hiányzik az utolsó farokcsigolyája, így farktollai sincsenek. Emiatt a farktőmirigy is hiányzik, ez pedig gondokat okozhat a tollazat ápolásakor. Németországban egyébként nem is engedik az ilyen, mutációból kialakult fajták tudatos továbbtenyésztését, mivel ott állatkínzásnak minősítik. Nyugodt, békés fajta, de a szabad, háztáji tartásban érzi jól magát. Első éves tojástermelése 140-150 darab.

Korábbiakban  beszéltünk az almozás kérdéseiről, ezúttal egy ezzel szorosan összefüggő másik kérdést, a takarítást vesszük górcső alá. Talán felesleges is mondani, hogy a baromfiólak, -fészkek tisztán tartása nem csak abból áll, hogy eltávolítjuk az elhasznált almot, és tisztát rakunk az állatok alá.

A kicsikkel kezdjük

Az első és legfontosabb a naposcsibék körüli takarítási feladatok. Az első generációs naposcsibék esetén, amennyiben meglévő etetők, itatók vannak, egy alapos elmosogatást, esetleg forró vízzel való kiöblítést, alapos lecsepegtetést és szárítást javasolok.

Semmi esetre se helyezzük be az etetőket, ha még nem száradtak ki, mert abban a takarmány bepenészedik, dohosodik, mely komoly problémákat okozhat.

Lehetőség szerint fertőtlenítsünk minden eszközt. Tapasztalni fogjuk, hogy néhány tíz darab csibe is milyen nagy mennyiségű port képes termelni és felverni. Ez azt jelenti, hogy a csibék felett elhelyezett melegítőlámpa is gyorsan porosodik. Ezt időnként óvatosan töröljük át. Természetesen előtte mindig kapcsoljuk le, és várjuk meg, amíg az égő teljesen lehűl. A poros égő tűzveszélyes, ráadásul a porszemek ráégnek az égő felületére, amely később rontja a lámpa hatékonyságát. A felszálló por a csibék számára is káros. Különféle légúti betegségeket okozhat.

Az önetetők tisztán tartása is nagyon fontos. A naposcsibék szervezete igen érzékeny. Mivel a naposcsibék számára nélkülözhetetlen a meleg, ezért előfordulhat, hogy a meleg, párás levegő által a takarmány enyhén nyirkossá válik, és az etetőkbe tapad. Ha betartjuk azt, hogy hagyjuk naponta egyszer legalább egy órára teljesen kiürülni az etetőket, akkor általában ez elkerülhető. De ekkor is feltöltés előtt ajánlott száraz ronggyal áttörölni az esetlegesen párás, műanyag felületet.

Nem a tojástermelése miatt tenyésztik a Maláj harcost, amely igazi viadorfajta. A nevével ellentétben Indonéziából származó baromfi igazi harcos fajta, azok minden jellegzetességével:  a törzs hosszú és széles, a váll és a mell kerek és izmos. A nyak elég hosszú, de erős, a szárnyai rövidek. A feje széles, a csőre erős, kissé görbült. A lábak hosszúak, erőteljesek. A tekintete agresszív benyomást kelt. Az akár 90 centiméterre is megnövő, lobbanékony természetű maláj harcosokat elsősorban a látványa miatt tenyésztik.