A kiállítások szezonjában foglalkoztunk már általánosságban a kisállatokat bemutató, versenyeztető kiállításokkal, most pedig kifejezetten a galambok seregszemléit mutatjuk be.

Szeptember vége van, lassan befejeződik a galambjainknál a tollváltás. Most kezdődik a galambtenyésztők népes táborában az éves munka bemutatása és az eredmény számonkérése. Az, hogy ki milyen munkát végzett egész évben, a kiállításokon mérhető le.

Ahhoz, hogy a kiállított és a nagyközönségnek bemutatott galambjaink meg tudják mutatni szépségüket és eredményesek legyenek, ahhoz jó minőségű táplálék szükséges. A tenyésztőknek olyan tartási körülményeket kell biztosítani a galambjaiknak a galambházban, vagy, ahogy mi mondjuk, a dúcban, hogy a tollazatuk ne töredezzen, és ne piszkolódjon be.

Korántsem csak a saját szórakoztatásukra tartanak a tenyésztők különféle kisállatokat, hanem azért is, hogy azokkal kiállításokra mehessenek. Rendeznek galamb-, díszmadár-, díszbaromfi- és nyúlkiállításokat is. Előfordul, hogy többféle állatfaj kiállítása egyszerre zajlik, de van, hogy egyes állatcsoportok és azok tenyésztői részére rendezik meg azt. Akárhogyan is, fontos események ezek, mert a tenyésztő itt végre képet kaphat az állománya minőségéről.

Hogy is zajlik a kiállítás? Az efféle seregszemléket az ország több pontján lévő kisebb egyesületek szervezik, amelyek a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége (MGKSZ) tagegyesületei. A kiállításra kizárólag egészséges, állatorvosi igazolással érkező állatok nevezhetők. A meghirdetett rendezvényekre a különböző egyesületek tagjai, tenyésztői nevezhetik be állataikat, de a kiállítások természetesen a nagyközönség számára is nyitva állnak. A gyakorlatban a szervező egyesület tagjai összefognak, és vagy a saját, vagy az MGKSZ-től kölcsönzött ketreceket állítják fel egy erre alkalmas, legtöbbször bérelt helységben (tornaterem, művelődési ház, stb.).

Gyakorlatilag bármilyen élőlényről beszélünk, minden fajnak a fajtái életük folyamán egy bizonyos vedlésen mennek keresztül, ami a szárazföldi élőlényeket illeti. Én most a tollasakról, azon belül is a galambok vedlésével kapcsolatban szeretném megosztani ismereteimet, illetve tapasztalataimat.

1. sz. kép (fotó: Pusztai Lajos)

A galambok is, mint általában minden madár, a tollazatukat, tollruhájukat minden évben lecserélik újakra. A vedlést minden fajtánál az időjárás, a hőingadozás befolyásolja, amelyeket az évszakok változása idéz elő. A toll valójában megkeményedett szaru. A szervezeten belül a tollak kihullását a pajzsmirigy hormonja indítja el.

Több ezer galambász van az országban, mégsem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, miként kell megmenteni egy kis galambot, ha probléma alakul ki a szüleivel. Előfordul ugyanis, hogy a szülők valamilyen ok miatt az első pillanattól kezdve nem szívelik a kis újszülöttet. Ilyenkor azonnal közbe kell lépni, hogy életben tarthassuk a kicsit.

Jó pár évvel ezelőtt én is így jártam, és hirtelen nem volt más választásom, mint megpróbálni valamilyen úton-módon felnevelni a nálam magára maradt újszülöttet. Eleinte nem volt egyszerű, de hamar rájöttem a táplálás és a nevelés trükkjeire, így ma már minden bejáratottan megy, csak türelem és egy kis idő kell hozzá.