A galambtenyésztés korántsem új keletű tudomány, hiszen a legjobb tudásunk szerint már több ezer éve próbálkoztak vele. A kutatások szerint 3000 évvel ezelőtt foglalkoztak vele komolyabban. Először természetesen a vadállatokat háziasítani kellett, és csak ezt követően lehetett megpróbálni az ember saját céljait megvalósítani, illetve az állatban fellelhető jó tulajdonságokat a saját maguk javára fordítani.

Az állattenyésztés manapság nagy szakértelmet igényel. A sikerhez sok, különféle szakterület ismerete szükséges. Hogy csak egy párat említsek: genetika, takarmányozás, egészségügy, higiénia, éghajlat, különböző gépészeti technikák…

A galambok őszi vedlését követően nemcsak a fészekbontás kérdéseit kell megfontolni, ahogyan arról múlt heti cikkemben kitértem. Hanem gondolni kell arra is, hogy madarainknak meg kell kapni a kötelező védőoltást. Kiállításokra ugyanis csak úgy mehet a galambunk, ha megkapta az éves, Paramyxovírus elleni oltást.

Jómagam oltok herpesz vírus ellen is, ami azért sem bonyolult, mivel kapható egy kombinált vakcina, amellyel egyszerre kétféle védőoltást adhatok a galambjaimnak. A védőoltás beadásánál figyelni kell arra, hogy csak egészséges madár kaphatja meg, mert az immunrendszerének amúgy is nagy kihívást jelent, és az esetleges lappangó betegség tüneteit felerősítheti!

Díszgalambjaink nagy vedlése augusztus-októberig tart, ekkor kezdődik az elöregedett tollruha folyamatos cseréje. Vannak egyedek, amelyeknél pár héttel elhúzódhat ez a folyamat. Mindezt több tényező is befolyásolja: így például az időjárás, a galamb kora, a galambház fekvése, a takarmányozás, de még a költés száma is az adott évben. Amely egyedek a költés alatt is vedlenek, azokat igen meg kell becsülni a tulajdonosaiknak. Van egyébként olyan tenyésztő, aki ilyenkor már nem engedi költeni a madarait. A fészkeket megszünteti, lezárja, illetve különválasztja a hímeket a tojóktól, egészen a következő év február-márciusig, amikor kezdetét veszi a tervszerű párosítás.