(forrás: wikipedia)

A Poszavinai búbos tyúk egyike azon fajtáknak, amelyik Közép-Európából származik, mégsem hallott róla sok tenyésztő. Az őshonos horvát fajtát csak a rendszerváltás utáni években kezdték tenyészteni, a horvát szövetség 2004-ben fogadta el önálló fajtaként. Ezután több európai kiállításon is bemutatták, míg 2009-ben az Európai Szövetség is elismerte. Szép arányos testét még szebbé teszi különleges bóbitája. A Poszavinai búbos tyúk mutatóssága mellett egyéb tulajdonságai is figyelemre méltóak. Szelíd, finom húsú és jó tojáshozamú, az első évben 160 tojás remélhető tőle.

(Forrás: wikipédia)

Valamikor a 19. század derekán kerülhetett Európába Japánból ez a jellegzetes, hosszú farkú dísztyúkfajta, majd Németországban kezdődött meg a tenyésztése. A Jokohama példányainak feje és a formája arról árulkodik, hogy kitenyésztésük során valamely viadorfajtát is felhasználtak. A tojók faroktollai mintegy lándzsaszerűen hátranyúlók, szinte teljesen egyenesek. Így kissé a fácánéra emlékeztető külsőt kölcsönöznek a tyúkoknak. Kívánatos mindkét nemnél a minél hosszabb faroktollazat. A Jokohama tenyésztésének célja máig az, hogy jól mutassanak a kiállításokon és a kertben. Ezt támasztja alá az is, hogy éves tojástermelésük 80 darab körül van.

(Forrás: wikipedia)

Főleg Angliában volt sokáig népszerű az egészen a római idők óta tenyésztett, viszonylag nagytestű Dorking. Küllemében sok hasonlóságot mutat a Német lazactyúkkal, de a két fajta nem azonos. A Dorking nyugodt, békés fajta, amely nemigen repül, így tartásához alacsonyabb kerítés is elegendő. Jellegzetes húsfajta, de a tojástermelése sem elhanyagolható, amely az első évben akár a 150 darabot is elérheti.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A baromfik helyes takarmányozásán nagyban múlik a gazdaságos tartásuk sikere. A takarmányozás gyakorlati kivitelezése nem csak annyiból áll, hogy enni adunk az állatainknak. Mostani posztunkban a takarmányozás alapfogásait nézzük át.

Naposcsibék

Naposcsibéknek indítótápot ajánlott adni. Ebben a számukra szükséges összes vitamin és tápanyag benne van, amely szükséges ahhoz, hogy az első néhány nap kissé érzékenyebb időszakát rendben átvészeljék, és szépen fejlődjenek. Akkor is érdemes kezdetben indítótápot adnunk, ha kotlós keltette csibékről van szó, és amelyeket a kotlós vezet.

A napos állatoknak kezdetben lapos peremű tálcán is kínálhatjuk a tápot, de mielőbb térjünk át vályús vagy önetetős etetésre. 50-100 naposcsibére számolhatunk 2 db, 30 cm-es köretetőt, és egy 2 l-es önitatót. A takarmányt naponta egyszer érdemes hagyni kiürülni, és kb. egy órára hagyjuk üresen az etetőket. Ezzel újra kiváltjuk az ingert, amikor ismét feltöltjük azokat.

(forrás: wikipedia)

Ahogy a neve is mutatja, a Bergiai kukorékoló fajta kakasainak kukorékolása ötször olyan hosszan tarthat, mint más fajtáké - akár 15 másodpercen át! Nem csoda, hogy évente kukorékoló versenyeket tartanak, amelyeken mérik a kukorékolás időtartamát. Az egyik legrégebbi német fajtaként tartják számon, amelynek egyedei már a középkorban kerülhettek a Balkánra. A tenyésztők azonban annyira figyeltek jellegzetes képességére, hogy közben a Bergiai kukorékolóknak teljesen megszűnt a kotlási hajlamuk, így tojásait más fajták tyúkjaival, illetve keltetőgéppel kell kikölteni. A fekete-aranybarna mintás Bergiai kukorékoló fajta első éves tojástermelése 150 darab körül van.

(forrás: wikipedia)

A Németalföldről származik a különleges tollazatú Balnevelder, amely mind színárnyalatában, mind megjelenésében igen tetszetős fajta. Legelterjedtebb a dupla szegélyes gesztenyebarna színváltozat, de létezik kék dupla szegélyes, ezüst dupla szegélyezett, fehér, fekete, kék, fogoly színben is. Ez is értékes, kettős hasznosítású fajta: nem csupán jó tojáshozamú, de jó minőségű hústyúk is. Nyugodt, szelíd fajta és nem szívesen repülnek. Első éves tojástermelésük a 180 darabot is elérheti.

A csirkék és a tyúkok nevelési időszaka nagyban függ a hasznosítási iránytól, ezért fontos, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk, mit akarunk a tenyészetünktől.

A tojástól a csibéig

Minden baromfi a tojásban kezdi a növekedést, tehát alapvetően már ekkor indul a nevelés. A keltetőben is gondoskodni kell a csibékről, mert ez talán életük legfontosabb fázisa, mikor is a legérzékenyebbek azokra a hibákra, melyek a fejlődésükkor, a keltetőben előfordulhatnak. Ha kotlósra bízzuk a keltetést, akkor levesszük a vállunkról a terhet, hogy 21 napig gondoskodjunk a csibékről, mielőtt azok meglátnák a napvilágot. A naposcsibék neveléséről már volt szó. Előnevelt korukig szinte minden típus hasonló gondoskodást és ellátást igényel.

3-4 hetes koruktól azonban nevelési irányuknak megfelelő elhelyezést és ellátást érdemes bevezetni. Ebben a korban sok esetben már nemek szerint szétválogathatók a csibék, melynek mind a húscsirke, mind a tojóállomány kialakításakor szerepe lehet.

(forrás: wikipedia)

Amerikában tenyésztették ki az 1860-as években ezt a hamar világszerte elterjedt, Magyarországon is igen kedvelt fajtát, amely nagy testű, erős megjelenésű, jellegzetesen széles terpeszben áll, büszke testtartással. Egyik kedvelt tulajdonsága a korai ivarérés. Húsa is ízletes, de tojásáért is megéri tartani. Az első éves tojástermelésük kb. 150-170 db, ám a fehér színváltozatoknál ez kb. 20 százalékkal nagyobb is lehet.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Sárga magyar kakas (forrás: wikipédia)

A Magyar tyúkoknak háromfajta változata terjedt el: a sárga, a kendermagos és a fehér. A második világháborúban nagyon megritkult az állomány, de a gondos tenyésztésnek köszönhetően új tenyészeteket hoztak létre. A Sárga Magyar fajta a közepes testű tyúkok közé sorolható. Elsősorban a Dunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén terjedt el. Kezdetben erős kotlási hajlama volt, később a szelekció hatására ez csökkent. Első éves tojáshozamuk 140-150 darab.

(Forrás: wikipedia)

Kevésbé ismert, amerikai fajta a Jersey Óriás, amelyet az 1880-as évek táján tenyésztettek ki - amint neve is mutatja - New Jersey államban. A cél az volt, hogy akkora tyúkot tenyésszenek, amekkorát csak lehet, és ehhez más, nagy testű fajtákat kevertek. Egyrészt a fekete jávai tyúkot, a sötét Brahmát, és fekete Langshont, másrészt a sávozott Plymouth Rock és fogolyszínű Cochin fajtákat használtak, némi Cornish vérvonalat is hozzákeverve. A kakas súlya 5 kilogramm fölé is mehet, és bár nem kifejezetten gazdasági fajta, méretei miatt a húshozama és a tojástermelése sem elhanyagolható. Utóbbi a Jersey Óriás esetében az első évben 180 darab is lehet.