Onagadori (forrás: wikipedia)

A leghosszabb farktollú fajta az Onagadori, amely igen hasonlós a Főnixhez, gyakran össze is keverik vele. A fő különbség köztük az, hogy míg a Főnix rendszeresen levedli a farktollait, addig az Onagadorinál a vedlésért felelős gén hiányzik, így a tollak folyamatosan nőnek, egy kifejlett kakasnál akár a 10-13 métert is elérhetik. Ez a fajta is Japánból származik, és bár eredete homályba vész, legalább ezer éve ismerik már. Ez a díszfajta a tartási és elhelyezési igényei miatt különösen ritka. Ez nagyon meg is növeli az egyedek értékességét. Sokan a legszebb példányokat nem is viszik kiállításokra, nehogy a tollazat megsérüljön.

A baromfitartás egyik természetes velejárója, hogy időnként gazdát cserélnek, ilyenkor pedig szállítani kell az állatokat. A mostani posztunkban arról írunk, milyen fontos tényezőket érdemes figyelembe venni a baromfik szállításakor.

Az első, hogy végiggondoljuk: milyen fajtát, milyen időpontban, mely napszakban és mennyi állatot szállítunk. Ilyen utazás igen gyakran fordul elő napos és előnevelt csibék esetében. A keltetőüzemekből vásárolt csibéket a keltetőben szállításra kész ládákba helyezik, vagy olyan zárható kartondobozokba, melyeken megfelelő mennyiségű szellőzőnyílás van kialakítva. A legpraktikusabb mégis a műanyag rekesz, melybe kb. 80 db naposcsibe biztonságosan elhelyezhető.

Kakas (forrás: wikipédia)

Németországban, több nagy testű fajta bevonásával tenyésztették ki, így született ez az érdekes küllemű, szelíd, jó húshozamú és tojástermelő fajta. A fül- és az áll-lebenyeket is eltakarja a jellegzetes szakáll. Másik jellegzetessége az öt lábujj, 4 előre, 1 hátra. Színváltozatok: lazac szín, fehér, fehér-feketecolumbia. Kissé durva megjelenése ellenére szelíd, nyugodt fajta, amely a kiállításokon is rendkívül jól mutat. Első éves tojástermelése 160 db.

* * *

Bevallom, mindig is vonzott az írás, bár ez a tevékenység nem vág a szakmámba, és nem is tanultam a könyvírás fortélyait. Egy biztos: már gyermekkoromban is voltak próbálkozásaim. Akkor elkezdtem írni az erdők állatairól egy könyvet, amelyet saját kalandjaim és felfedezéseim alapján szerettem volna elkészíteni. Persze akkor az a könyv nem készült el teljesen. Az állatok szeretete azonban megmaradt, és végigkísérte az egész eddigi életem. Általános Állattenyésztő és Állategészségügyi Iskolát végeztem. Mindig voltak baromfik is az állataim között. Magam is sok könyvet olvastam, és, ha időm engedi, olvasok ma is. Akár szakmai, akár más témákban is. Nagyon sok hasznos szakkönyv segítette a munkám, de úgy gondoltam, ideje kicsit frissebb információkat, újabb fajtákat, modernebb technológiákat, és a mai Állatvédelmi Törvényeknek megfelelő tartási irányokat bemutatni. Számomra nyilvánvaló volt, hogy ezt egy könyv formájában szeretném megírni.

Mi az az újdonság, ami megkülönbözteti a Tarajosvilágot a többi, hasonló témájú szakkönyvtől? Van valami, amiben hiányt pótol a kötet?

(Forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

A Németországból származó fajtát a 19. század dereka óta ismerik. Jellegzetessége a hosszú, megnyúlt forma. Farktollai szélesek és hosszúak, magasan tartottak. A melltájéka telt és szépen lekerekített, szárnyai hosszúak, erősek, testhez szorosan simulnak. Nem túl nagy testű, mégis kitenyésztették törpeváltozatban is. Élénk, mozgékony fajta, mely termelésével meghálálja a megfelelő szabad tartást, ahol kedvére csipegethet, kapirgálhat. Az első évben nagyjából 160 tojásos termelésre számíthatunk tőle.

Az állóképesség a baromfik azon képessége, hogy milyen időszakon keresztül nyújtanak egyenletes termelést. Ez természetesen a tojástermelésre vonatkozik, és egyetlen tenyésztő számára sem elhanyagolható kérdés. Nem érdemes ugyanis olyan fajtába sok energiát és időt fektetni, amelynek állóképessége hamar hanyatlik. Mai posztunkban ezzel kapcsolatban osztunk meg néhány hasznos szempontot.

A hústermelés időszakában ilyen egyenletes termelést nem tudunk mérni, mivel itt a hizlalási időszak napos kortól a vágásig tart. A tojástermelés legintenzívebb időszaka az első tojóév (általában minden fajtánál ezt veszik alapul, ezt adják meg adatként). Ez a tojástermelés kezdetétől az első vedlésig tart. A baromfik intenzitását a termelés mértékével mérjük. Ezt biztosan csak csapófészkes rendszerrel tudjuk mérni.

(Forrás: Dornenwolf / Flickr.com)

Igazi kettős hasznosítású fajta a New Hampshire, amely tojás- és hústermelésre is egyaránt alkalmas, emellett ellenálló, mérsékelten élénk vérmérsékletű. Éves tojástermelése 180-230 db átlagosan. Ketreces tartásra nem igazán alkalmas, de háztáji vagy mélyalmos tartásban igen jól termel. Kettős hasznosítású hibridek előállításában fontos szerepet tölt be. Napi takarmányfogyasztása 130-150 gramm. Megfelelő körülmények között télen is jól tojik. Csibéi már 10-11 hetes korukra elérik az 1 kg-os átlagtömeget.

6 hónapos Sárga Orpington (forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

A nagy testű fajta Angliából származik, amelynek egyedei nyugodtak, szelídek és kifejezetten nagy kotlási hajlamúak. Az Orpingtont egykor haszonállatnak tenyésztették ki több más fajta segítségével, és állítólag angliai “őshazájában” volt, hogy 300 fölött is tojtak az első évben, de ennek mára csak a híre maradt fenn, ugyanis a komoly tenyésztők is inkább 160-170, a második évben pedig már csak 130 tojásra számíthatnak. A sokszor kockát idéző testalkatú fajta egyedei sokféle színváltozatban léteznek: fekete, fehér, sárga, porcelánszínű, kék, fekete-fehér babos, kendermagos, szegett, vörös, nyírfa, sárga-feketeszegélyes, rózsástarajú. Az Orpingtonok a hidegre érzékenyek, és a párás, ködös, hideg levegőn, gyorsan megfáznak. A tojók hajlamosak az elhízásra.

A baromfifélék tojói, a többi madárfajhoz hasonlóan, időnként elkotlanak. A tyúkoknál viszont a kotlás nem évente egy alkalommal fordul elő, mint néhány madárfajnál, hanem akkor is tojnak, ha szerencsésen kiköltötték a csibéket, és vagy felnevelik őket, vagy ha elvesszük őket, akkor hamarabb újra termelésre foghatók. A kotlás egy biológiai folyamat, melyet külső tényezőkkel nem tudunk befolyásolni. A kotlás megszüntetésére vannak különféle lehetőségek. Akár elektromos kezelés, akár vízbe nyomás, de vannak kotlást leszoktató ketrecek is. Ez különösen nagyüzemi tojóházakban lehet fontos, ahol a kotlás nemkívánatos, főleg ha a termelési időszakban nagyobb létszámnál fordul elő.

(Fotó: Kelly Weatherly / Flickr.com)

Szintén észak-amerikai kitenyésztésű fajta a Wyandotte, amelynek igen jellegzetes és tetszetős a megjelenése: törzse gömbölyű, mély kiállású, telt izomzatú melle és viszonylag rövid lába van. Kettős hasznú baromfi, mert húsa és tojóképessége az átlagon felüli, első évben 180-200 tojás a termelése. A tenyésztők azonban nemcsak ezek miatt, hanem nyugodtsága és kis helyigénye miatt is kedvelik, no meg azért, mert szép kiállása miatt könnyen felkészíthető kiállításra is.