A helytelen takarmányozás nemcsak azt jelenti, hogy nem megfelelő takarmányt adunk az állatainknak. Ráadásul a helytelen takarmányozásnak számos formája lehet, és különféle káros következménye is, nem csupán az állatokra, hanem ránk nézve is. Mai posztunkban ezeket vesszük sorra.

• Az első és talán a legfontosabb: az etetés higiéniája. Az etető és az itató edények gyakran elszennyeződnek, ezért ezeket naponta, feltöltés előtt ellenőrizzük és tisztítsuk meg, ha szükséges. Időközönként, de havonta legalább egyszer az itatókat is fertőtlenítsük ki. Ez különösen fontos napos vagy előnevelt csibék tartásánál, nevelésénél. Az ilyen apró állatok ugyanis fogékonyabbak a szennyezett ivóvíz okozta megbetegedésekre. A szennyezett, algás ivóvíztől a baromfik könnyen megbetegszenek. Bágyadtak lesznek, előfordulhat hogy hasmenésük alakul ki, illetve az is elképzelhető, hogy a bűzös, szennyezett itatókból nem szívesen fogyasztják el az ivóvizet, így bekövetkezhet akár a kiszáradásuk is.

  Elég magas perem esetén nem kaparják ki az eleséget

Ez a kedvelt, közepes testű fajta igazi parlagi fajtának mondható. Tartása nem okoz nagyobb problémát, ugyanis kevésbé igényes, mind az elhelyezés, mind a takarmányozás tekintetében. Megfelelő zöld területen szinte magát eltartja. Folyamatosan csipeget, keresgél, és igen jól tojik. Jellegzetes a hófehér héjú tojása.

Ezt a fajtát nem mindenki ismeri, pedig részben a külleme, részben a termelése is figyelmet érdemel. Egyszerűsége ellenére rendkívül mutatós. Ezt annak köszönheti, hogy az egységes sárgásbarna színtől élesen elkülönülnek a fekete részek, melyek a nyak középvonalától a fejig, illetve a farokvégek felé húzódnak. Ugyanígy a szárnyevező utolsó tollak is legtöbbször feketék. Közepes tojók, a nagyobb egyedek 170 db tojást is adhatnak egy évben.

A börzéken, vásárokon történő vásárlás nem csak rossz példáiról ismert. Találhatunk szép, egészséges állatokat, amelyek alkalmasak továbbtenyésztésre is, de akár egyszerűen csak hobbiállatnak. Érdemes természetesen résen lennünk, nehogy mellényúljunk, amint arra figyelmeztettünk korábbi tanácsadó cikkünben. Most arról beszélünk, hogy, ha vásárolni indulunk, ne csak magunkat, hanem a pénztárcánkat  is készítsük fel. Vagyis legyen fogalmunk arról, hogy mi mennyibe kerülhet, minek mennyi a valós értéke.

Közeledik az egyik legnagyobb magyarországi állatvásár, a Monori kisállatbörze nyári alkalma, amelyre ezen a hétvégén, vasárnap kerül sor. Ilyenkor ezrek keresik fel a börze helyszínét, sokan olyanok is, akiknek kevesebb tapasztalata van az állatok tartásában, vásárlásában. Mai írásunkban azzal foglalkozunk, mire érdemes ügyelni a baromfik vásárlásakor.

Tavasztól-őszig számos börze, vásár és állatpiac kínál lehetőséget tenyészállatok vagy hobbiállatok vásárlására. Van, hogy csak egy-egy állatot szeretnénk venni, hogy kedvtelésből tartsuk, vagy tojást termeljen, esetleg vágásra meghizlaljuk. Előfordul, hogy nem elsődleges szempont az állatok külleme, de ez csak abban az esetben igaz, ha nem tenyészteni szeretnénk, vagy nem fajtatiszta egyedeket szeretnénk vásárolni.

Egy érdekes, de könnyedén felismerhető fajta. Némelyik egyed teljesen csupasz nyakú, mások nyakán elől kisebb tollpamacs látható. Mindkét változat elfogadott. Viszonylag igénytelen fajta, de jó tojó, és a tojók jól kotlanak és nevelnek. Több színváltozata ismert, így lehet fekete, fehér, vörös, kendermagos. Mindegyik mutatós, és változatossá varázsolják a baromfiudvart.

A vadon élő baromfifajták maguk kutatják fel az életben maradásukhoz, fejlődésükhöz  szükséges vizet, de ugyanezt - tartási körülményektől függően - a házi baromfik egy része is meg tudja oldani. Persze csak akkor, ha elég tágas, zölddel, esetleg magvakkal teli kifutót tudunk biztosítani számukra. A kisebb baromfiudvarokban, esetleg ólakban tartott baromfik esetében azonban az állataink ránk vannak utalva, ezért a takarmányozásukról nekünk kell gondoskodnunk.

Friss ivóvizet minden tartási körülmények közt biztosítsunk számukra. Ne hagyjuk, hogy állott pocsolyákból, algás, szennyezett vízgyűjtőkből igyanak, mert azokból az állatok nem is szívesen isznak elegendő mennyiséget, másrészt az ilyen víz fogyasztása megbetegedésekhez vezethet.

Egy igen kedvelt, nagy testű fajta, igaz, létezik törpe változata is. Gazdasági szempontból nem jelentős, de külleme, megjelenése igazán tetszetős, ezért a hobbitartók különösen kedvelik ezt a fajtát. Növekedése lassú, teljes kifejlett méretét csak két éves kora körül éri el. Akár télen is jól tojik, bár éves termelése mindössze 120-140 db tojás.

Ennek a fajtának az érdekessége a tolla szerkezete. A nevét is erről kapta, ugyanis úgy néz ki, mintha testét finom, selyemszerű tollazat borítaná. Viszonylag kistestű, és leginkább csak hobbifajtaként ismert. A selyemtyúkok jó kotlók, viszont tojástermelésük csak évi 100-140 db. Nyugodt, békés természetű fajta. Létezik törpe változata is, az azonban csupán 800-900 g súlyú.

[mailerlite_form form_id=2]

A kártevő szó hallatán alighanem a legtöbb állattartó összerezzen. Nincs ez másképp a baromfitartókkal sem. A múlt heti cikkünkben már szó esett az egerekről, patkányokról és a különféle rovarokról. De ezeken kívül vannak további kártevők, amelyekről még nem beszéltünk, és amelyek az igazi nagy veszteséggel járó pusztítást képesek végezni. A görény, a nyest, a menyét vagy a róka.

Ezek a ragadozók talán nem annyira elterjedtek a házak körül, mint mondjuk a patkány, és attól eltérően nem is annyira szaporodnak el. Mégis a természetüknél fogva, például a görény, egy-egy vadászat alkalmával több baromfival is végezhet, nem kímélve a nagyobb, sőt kifejlett egyedeket sem. Ráadásul a legtöbb támadás elég brutális nyomot hagy maga után.