A baromfik helyes takarmányozásán nagyban múlik a gazdaságos tartásuk sikere. A takarmányozás gyakorlati kivitelezése nem csak annyiból áll, hogy enni adunk az állatainknak. Mostani posztunkban a takarmányozás alapfogásait nézzük át.

Naposcsibék

Naposcsibéknek indítótápot ajánlott adni. Ebben a számukra szükséges összes vitamin és tápanyag benne van, amely szükséges ahhoz, hogy az első néhány nap kissé érzékenyebb időszakát rendben átvészeljék, és szépen fejlődjenek. Akkor is érdemes kezdetben indítótápot adnunk, ha kotlós keltette csibékről van szó, és amelyeket a kotlós vezet.

A napos állatoknak kezdetben lapos peremű tálcán is kínálhatjuk a tápot, de mielőbb térjünk át vályús vagy önetetős etetésre. 50-100 naposcsibére számolhatunk 2 db, 30 cm-es köretetőt, és egy 2 l-es önitatót. A takarmányt naponta egyszer érdemes hagyni kiürülni, és kb. egy órára hagyjuk üresen az etetőket. Ezzel újra kiváltjuk az ingert, amikor ismét feltöltjük azokat.

Ahogy a neve is mutatja, a Bergiai kukorékoló fajta kakasainak kukorékolása ötször olyan hosszan tarthat, mint más fajtáké - akár 15 másodpercen át! Nem csoda, hogy évente kukorékoló versenyeket tartanak, amelyeken mérik a kukorékolás időtartamát. Az egyik legrégebbi német fajtaként tartják számon, amelynek egyedei már a középkorban kerülhettek a Balkánra. A tenyésztők azonban annyira figyeltek jellegzetes képességére, hogy közben a Bergiai kukorékolóknak teljesen megszűnt a kotlási hajlamuk, így tojásait más fajták tyúkjaival, illetve keltetőgéppel kell kikölteni. A fekete-aranybarna mintás Bergiai kukorékoló fajta első éves tojástermelése 150 darab körül van.

A nyúltartás talán egyik, ha nem a legfontosabb kérdése az elhelyezés. Amennyiben eldöntöttük már, hogy milyen fajtával vagy fajtákkal szeretnénk foglalkozni, el kell döntenünk azt is, hol fogjuk elhelyezni az állatainkat. Nyúltenyésztési sorozatunknak ebben a részében az általános kérdéseket járjuk körben, majd sorban a részletesebben is kitérünk a beltéri és a kültéri elhelyezés szabályaira és buktatóira.

Beltér vagy kültér?

Mindenekelőtt az a legfőbb kérdés, hogy esetleg a lakásban, vagy az udvaron szabadban, illetve zárt helyiségben tartjuk majd a nyulainkat. Ennek eldöntése az első szempont az elhelyezésnél. Feltételezhető viszont, hogy az óriás vagy nagytestű állatokat nem igen tartanánk lakásban. Bármilyen helyiségben tartsunk is nyulakat, tudni kell azt is, hogy mekkora állományt tervezünk, és azt, hogy az a hely az év minden szakaszában alkalmas-e a nyúltartásra, valamint az állatok igényeit minden szempontból kielégítik-e.

Az elhelyezés megtervezésekor arra is figyelni kell, hogy az állatok kényelmén felül az egészséges állatok nevelését, a betegségekkel szembeni védekezését és megelőzését, valamint az állattartó kényelmes munkavégzését tegye lehetővé. A gazdasági nyúltenyésztés a nyúl igényeinek minimális betartására szorítkozik. A húsnyulat tartó telepek korábban kb. 1/2 négyzetméteren 3-4 állatot is hizlaltak, és a többszintes ketrecek betöltötték az erre a célra kialakított istállókat. Ma már az állatvédelmi törvények, és az állatvédő szervezetek hatására, megkövetelik a humánus állattartást, bár vannak olyan nézetek is, melyekkel az állattartók nem értenek egyet, és amelyeket a különböző kutatások is alátámasztanak.

A Németalföldről származik a különleges tollazatú Balnevelder, amely mind színárnyalatában, mind megjelenésében igen tetszetős fajta. Legelterjedtebb a dupla szegélyes gesztenyebarna színváltozat, de létezik kék dupla szegélyes, ezüst dupla szegélyezett, fehér, fekete, kék, fogoly színben is. Ez is értékes, kettős hasznosítású fajta: nem csupán jó tojáshozamú, de jó minőségű hústyúk is. Nyugodt, szelíd fajta és nem szívesen repülnek. Első éves tojástermelésük a 180 darabot is elérheti.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A csirkék és a tyúkok nevelési időszaka nagyban függ a hasznosítási iránytól, ezért fontos, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk, mit akarunk a tenyészetünktől.

A tojástól a csibéig

Minden baromfi a tojásban kezdi a növekedést, tehát alapvetően már ekkor indul a nevelés. A keltetőben is gondoskodni kell a csibékről, mert ez talán életük legfontosabb fázisa, mikor is a legérzékenyebbek azokra a hibákra, melyek a fejlődésükkor, a keltetőben előfordulhatnak. Ha kotlósra bízzuk a keltetést, akkor levesszük a vállunkról a terhet, hogy 21 napig gondoskodjunk a csibékről, mielőtt azok meglátnák a napvilágot. A naposcsibék neveléséről már volt szó. Előnevelt korukig szinte minden típus hasonló gondoskodást és ellátást igényel.

3-4 hetes koruktól azonban nevelési irányuknak megfelelő elhelyezést és ellátást érdemes bevezetni. Ebben a korban sok esetben már nemek szerint szétválogathatók a csibék, melynek mind a húscsirke, mind a tojóállomány kialakításakor szerepe lehet.

Egy korábbi írásomban foglalkoztam az Egri kék galambokkal, most viszont egy  igazi fővárosi fajtát szeretnék alaposabban bemutatni, a Budai kéket, tekintettel arra, hogy nincs még egy fajta, amelynek a neve budai kitenyésztésre utalna.

„Egyes fajták kialakulása nagyon bonyolult, összetett folyamat eredménye, ezért többnyire csak nehezen követhető” - hangsúlyozza Dr. Szécsényi István állatorvos, és kijelentése a Budai kékre hatványozottan érvényes. Ez a fajta a rövidcsőrűek nagy családjába tartozik, mely igen szerteágazó, nagyon sok fajta képviseli ezt a csoportot. Fő jellemzőjük és a karakterük a fej megítélésében érhető tetten.

Amerikában tenyésztették ki az 1860-as években ezt a hamar világszerte elterjedt, Magyarországon is igen kedvelt fajtát, amely nagy testű, erős megjelenésű, jellegzetesen széles terpeszben áll, büszke testtartással. Egyik kedvelt tulajdonsága a korai ivarérés. Húsa is ízletes, de tojásáért is megéri tartani. Az első éves tojástermelésük kb. 150-170 db, ám a fehér színváltozatoknál ez kb. 20 százalékkal nagyobb is lehet.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A nyulak élettani ismereteinek múltkori ismertetését ezúttal a szaporodásukkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal folytatjuk.

A nyulaknak vannak a légző, emésztő, folyadékkiválasztó szervein túl vannak olyanok is, amelyek nem a külvilágba, hanem a véráramba ürítenek bizonyos létfontosságú anyagokat. Ezeket belső elválasztású mirigyeknek nevezzük. Fontosak még az ivarmirigyek is. A nőivarú állatoknál a petefészek, a hímivarúaknál a herék. Az ivarsejtek termelésének külső elválasztású működése mellett, belső elválasztású mirigyként is termelnek váladékot. Ezek a hormonok hatására kialakítják a másodlagos ivarjelleget, nőstényeknél pl. finomabb fej karcsúbb test, stb., míg a bakoknál zömökebb test durvább fej.

Aki nem foglalkozik napi szinten a galambok tenyésztésével, nem biztos, hogy különösebben sokat tud azokról az apró fogásokról, szakmai alapokról, amelyekre egy galambtenyésztőnek különösen figyelnie kell, amikor kis madarakat segít a világra azzal a céllal, hogy az ő elgondolásai szerinti tulajdonságokat testesítsenek meg. Ez alkalommal ezeket a feladatokat, szempontokat nézzük végig.

A madártenyésztőktől sok odafigyelést és gondoskodást kíván ez a feladat napról napra. Gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ki milyen galambot tenyészt, ugyanarra kell figyelnie. Mivel a galambok a melegebb éghajlatot szeretik, a szaporodás a jó idő közeledtével kezdődik. Gyakorlatilag a tél vége felé, amikor még hideg van ugyan, de a galambok már egy héttel hamarabb megérzik a jobb idő közeledtét, és beindul a szervezetükben a szaporodáshoz nélkülözhetetlen biokémiai folyamat.

A Magyar tyúkoknak háromfajta változata terjedt el: a sárga, a kendermagos és a fehér. A második világháborúban nagyon megritkult az állomány, de a gondos tenyésztésnek köszönhetően új tenyészeteket hoztak létre. A Sárga Magyar fajta a közepes testű tyúkok közé sorolható. Elsősorban a Dunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén terjedt el. Kezdetben erős kotlási hajlama volt, később a szelekció hatására ez csökkent. Első éves tojáshozamuk 140-150 darab.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)