Mindenki tudja, hogy másképp kell azokkal a tojásokkal bánni, amelyeket étkezésre, mint azokkal, amelyeket tenyésztésre szánunk. De vajon mik a legfontosabb teendők velük, mire kell ügyelni, mely tojások nem alkalmasak már a tenyésztésre? A mai posztban ezekkel a kérdésekkel foglalkozunk.

A válogatás

A keltetésre szánt tojásokat mindenképp válogatnunk kell, mert sajnos akkor sem lehet minden tojást a keltetőbe tenni, ha azok értékes tenyészállatoktól származnak. A keltetésre szánt tojásokat méretük, formájuk, héjuk színe és minősége szerint kell válogatnunk. A tojások mérete a fajtára jellemző, se túl nagy, sem pedig túl kicsi ne legyen. Az átlagostól nagyobb mértékben eltérő méretű tojások zöme nem alkalmas a keltetésre, illetve nem várható belőle egészséges csibe. Az eltérő méretű tojások egyidejű keltetése nagyon elszórt idejű keléseket eredményezhet.

(forrás: Jason / Flickr.com)

Kevésbé ismert, amerikai fajta a Jersey Óriás, amelyet az 1880-as évek táján tenyésztettek ki - amint neve is mutatja - New Jersey államban. A cél az volt, hogy akkora tyúkot tenyésszenek, amekkorát csak lehet, és ehhez más, nagy testű fajtákat kevertek. Egyrészt a fekete jávai tyúkot, a sötét Brahmát, és fekete Langshont, másrészt a sávozott Plymouth Rock és fogolyszínű Cochin fajtákat használtak, némi Cornish vérvonalat is hozzákeverve. A kakas súlya 5 kilogramm fölé is mehet, és bár nem kifejezetten gazdasági fajta, méretei miatt a húshozama és a tojástermelése sem elhanyagolható. Utóbbi a Jersey Óriás esetében az első évben 180 darab is lehet.

A sikeres nyúltartás, tenyésztés egyik fontos eleme, hogy ismerjük a nyúl szervezetének működését. A nyúl elhelyezését és takarmányozását akkor tudjuk az igényeket kielégítve biztosítani, ha tudjuk mik állatunk biológiai igényei, és ismerjük a létfontosságú szerveinek felépítését. Ezért most néhány gondolatban összefoglalom, mit kell mindenképpen tudni a nyulak élettani működéséről.

Folyadékháztartás

A nyúl szervezetének víztartalma a korától függően változik. Az újszülött állatok szervezete kb. 10%-kal, míg a felnőtt nyulaké kb. 30%-kal kevesebb vizet tartalmaz, mint a magzaté a méhen belül. Vagyis az állatok vízfelvétele a testsúly növekedésével arányosan a szopós kortól a felnőttkorig csökken. Szopós korban a nyúl, mint minden más emlős, az anyatejből fedezi a folyadékszükségletét. Ahogy növekszik az állat, arányaiban kevesebb vízre van szüksége, viszont nő a takarmányból felvett fehérje és ásványi anyag szükséglete. A szervezetben keringő vér az állat testsúlyának kb. 6%-ának felel meg, de az állat kivéreztetésekor ennek csak kb. a fele távozik.

A vér keringetésére a nyúlnál is a központi szerv a szív, melynek a súlya az állat testsúlyának mintegy 0,3-0,4 %-át teszi ki. Minthogy a szív az egyik legfontosabb szerv, fontos hogy egészséges legyen, és a nyúlnál, ha nagyobb a szív könnyebben el tudja látni a szerveket vérrel. Ezért ha lehetőség van rá, hogy

Ritka eset, amikor egy galambfajtáról, illetve annak kialakulásáról jól dokumentált bizonyítékok állnak rendelkezésünkre. Ilyen ritka eset a világ nagy Standardkönyvében jegyzett négy magyar fajta egyike, az Egri kék keringő története. Ezúttal ennek a fajtának kalandos tenyésztési históriájával ismertetjük meg olvasóinkat.

Az egri kék a fennmaradását és népszerűségét alighanem rendkívüli gyorsaságának köszönheti, amit egykor a hírközlésben használtak fel. A 20. századtól Eger és környékének lakói tartották nagy számban ezt a fajtát a maguk szórakoztatására.

Jó tulajdonságai dacára eltűnőben lévő fajta az észak-hollandiai eredetű assendelfi. Egy kis helyi egyesület próbál tenni azért, hogy újra elterjedjenek az egyedei. Ez azért is lenne hasznos, mivel az assendelfi jó takarmányértékesítő, és igen jó takarmánykereső fajta. Ezért lehetőleg minél nagyobb területet biztosítsunk számukra, ahol kedvükre kapirgálhatnak. Nem különösen igényes, viszont igen jól termel. A tojók jól kotlanak. Némely tenyésztő ezért más tyúkok tojásainak kiköltését is rábízza. Az első évben akár 180 darabos is a tojástermelésük.

Akár gyermekkorban, akár felnőttként gondolkodunk a nyúltartás lehetőségein, először is ki kell választanunk, melyik fajtával, szeretnénk foglalkozni, mit szeretnénk kezdeni az állatainkkal. Hobbi szinten tartanánk egy-két példányt, esetleg húsfajtát vágás céljából, vagy eltervezzük egy komoly tenyészet kialakítását. A nyúltartás komoly felelősséggel jár, költséges, épp ezért érdemes jól megfontolni mielőtt belevágnánk. A Kisállatenyésztés.hu e témában írt első posztja ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez szeretne néhány gondolattal segítséget nyújtani.

Nemcsak kettős tartásra (hús- és tojástermelésre) alkalmas, hanem szelídsége miatt hobbiállatnak gyerekek mellé is tökéletesen megfelelő a Magyarországon kevésbé ismert francia fajta, a Faverolles. Az 1860-as években - többféle fajtából, köztük a brahmából, cochinból, langshanból, houdanból -  termelésre kitenyésztett állatnak jó ideig standardja sem volt, a francia főváros közelében élő tenyésztők csak azzal törődtek, hogy minél több húst adjon a párizsi piacokra. A Faverolles egyedei ugyanakkor ma már, szépségük miatt, sokfelé tűnnek fel kiállításokon. A gyorsan növő, változatos tollazatú fajta jellegzetessége még, hogy lábukon öt-öt ujj található.

A galambtenyésztés korántsem új keletű tudomány, hiszen a legjobb tudásunk szerint már több ezer éve próbálkoztak vele. A kutatások szerint 3000 évvel ezelőtt foglalkoztak vele komolyabban. Először természetesen a vadállatokat háziasítani kellett, és csak ezt követően lehetett megpróbálni az ember saját céljait megvalósítani, illetve az állatban fellelhető jó tulajdonságokat a saját maguk javára fordítani.

Az állattenyésztés manapság nagy szakértelmet igényel. A sikerhez sok, különféle szakterület ismerete szükséges. Hogy csak egy párat említsek: genetika, takarmányozás, egészségügy, higiénia, éghajlat, különböző gépészeti technikák…

Sokan nem is hallottak róla, pedig évszázadok óta ismert fajta a Kaul. Különös kinézetét annak köszönheti, hogy hiányzik az utolsó farokcsigolyája, így farktollai sincsenek. Emiatt a farktőmirigy is hiányzik, ez pedig gondokat okozhat a tollazat ápolásakor. Németországban egyébként nem is engedik az ilyen, mutációból kialakult fajták tudatos továbbtenyésztését, mivel ott állatkínzásnak minősítik. Nyugodt, békés fajta, de a szabad, háztáji tartásban érzi jól magát. Első éves tojástermelése 140-150 darab.

(E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

Korábbiakban  beszéltünk az almozás kérdéseiről, ezúttal egy ezzel szorosan összefüggő másik kérdést, a takarítást vesszük górcső alá. Talán felesleges is mondani, hogy a baromfiólak, -fészkek tisztán tartása nem csak abból áll, hogy eltávolítjuk az elhasznált almot, és tisztát rakunk az állatok alá.

A kicsikkel kezdjük

Az első és legfontosabb a naposcsibék körüli takarítási feladatok. Az első generációs naposcsibék esetén, amennyiben meglévő etetők, itatók vannak, egy alapos elmosogatást, esetleg forró vízzel való kiöblítést, alapos lecsepegtetést és szárítást javasolok.

Semmi esetre se helyezzük be az etetőket, ha még nem száradtak ki, mert abban a takarmány bepenészedik, dohosodik, mely komoly problémákat okozhat.

Lehetőség szerint fertőtlenítsünk minden eszközt. Tapasztalni fogjuk, hogy néhány tíz darab csibe is milyen nagy mennyiségű port képes termelni és felverni. Ez azt jelenti, hogy a csibék felett elhelyezett melegítőlámpa is gyorsan porosodik. Ezt időnként óvatosan töröljük át. Természetesen előtte mindig kapcsoljuk le, és várjuk meg, amíg az égő teljesen lehűl. A poros égő tűzveszélyes, ráadásul a porszemek ráégnek az égő felületére, amely később rontja a lámpa hatékonyságát. A felszálló por a csibék számára is káros. Különféle légúti betegségeket okozhat.

Az önetetők tisztán tartása is nagyon fontos. A naposcsibék szervezete igen érzékeny. Mivel a naposcsibék számára nélkülözhetetlen a meleg, ezért előfordulhat, hogy a meleg, párás levegő által a takarmány enyhén nyirkossá válik, és az etetőkbe tapad. Ha betartjuk azt, hogy hagyjuk naponta egyszer legalább egy órára teljesen kiürülni az etetőket, akkor általában ez elkerülhető. De ekkor is feltöltés előtt ajánlott száraz ronggyal áttörölni az esetlegesen párás, műanyag felületet.