A baromfifélék, ezen belül is a tyúkok egyik fő terméke a tojás. Mit tegyünk, ha a jércéink tojni kezdenek? Ez legtöbbször már nagy izgalommal várt esemény a baromfitartók életében, de sokan nem készülnek fel erre megfelelően, ezért néhány fontos dolgot mindenképpen tisztázni és előkészíteni kell előtte. Mindenekelőtt tojófészket kell készítenünk, amely a tyúk méretének megfelelő méretű kell, hogy legyen.

Egy 30 x 40 cm alapterületű, és 35-40 cm magas láda megfelelő lehet a legtöbb fajta részére.

Fészek

A Tarajosvilágot ismerteti a Magyar Galamb- és Kisállattenyésztők Országos Szövetségének honlapja.

A Sussex közepes testű, nyugodt vérmérsékletű fajta, amely nemcsak jó tojástermelő, de a hústermelése sem elhanyagolható. Színezete jellegzetes, úgynevezett columbia-mintázat, azaz fekete tollakkal vegyes, sávozott. A legismertebb fehér-columbia változaton kívül létezik még sárga-columbia, fekete-columbia, vörös-columbia, valamint barna-porcelán színekben is, bár ezek kevésbé elterjedtek. Kedveli a zölddel borított tágas udvart, ahol elegendő mozgástere van.

Nem elég kiválasztani és hazaszállítani az új baromfit, hanem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő életteret is biztosítsunk számára. Most vegyük sorra, mire is ügyeljünk az elhelyezés kapcsán!

1. A naposcsibék elhelyezésére kell talán a legtöbb figyelmet fordítanunk. Elsősorban is fokozottan ügyelnünk kell az alaposan fertőtlenített helyiségre! Helyezzünk hullámkarton papírt az aljzatra, ami már magában is jó nedvszívó, ráadásul alulról melegen tartja a csibéket. Ezután 6-8 cm alomanyagot terítsünk el egyenletesen. Erre a célra a pormentes faforgácsot ajánlom. Naposcsibék esetén eleinte nem kell túl nagy helyet kialakítani: elegendő 80-100 csibére számítva akár csupán 1 nm terület. Ilyenkor ugyanis még kicsi az oxigénszükségletük, ezért szellőztetni sem szükséges.

(Forrás: Cskk / fllickr.com)

Ez a fajta Ausztráliából származik, ahol az 1920-as években az Angliából származó Orpington fajta bevonásával tenyésztették ki. Jó tojáshozamú és hústermelésű az australorp. Természeténél fogva nyugodt vérmérsékletű, kevésbé repül, így zölddel borított kertekbe, udvarokba is kiváló, mutatós baromfi lehet.

Fontos tudni, hogy jó takarmányértékesítő, így ha megfelelő területet biztosítunk az állataink számára, akkor minimális abrakkiegészítés mellett is kiválóan termelnek.

Sokan keresnek fel azzal, hogy még nem volt tyúk a háznál, de szeretnének tartani. Hogyan érdemes belevágni? Mire figyeljenek? Először is, talán közhelyszerűnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy a baromfi is élőlény, amelyről gondoskodnunk kell majd. Megfelelő elhelyezést és ellátást igényelnek.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen baromfit szeretnénk? A tyúkfélék kisebb helyet igényelnek, mint például a pulykák vagy esetleg a páva. Ez utóbbiak tartását nem is szoktam javasolni kezdő baromfitartók számára. Mert míg a pulykák számára egyedenként legkevesebb 4-5 nm területtel kell számolnunk, addig a páváknak egyedenként legalább 20-30 nm szabad területre van szükségük. Ezzel szemben a baromfiknak a törpe változatoknál elegendő egyedenként 1-1.5 nm udvar, és közepes vagy nagy testű állatok esetében is 2.5-3 nm területre van csak szükségük fejenként.

Az andalúziai rendkívül kecses, közepes testű baromfi, amely színezetének különleges látványát a tollvégek szegélyezettségének köszönheti. Szépsége ellenére kevéssé elterjedt. Talán azért is, mert mind tojás, mind hús szempontjából közepesnek mondható a termelése.

Tartása amúgy nem okoz különösebb nehézséget, ahogy a szaporítása sem. A tenyésztésével viszont már kissé más a helyzet. A forma, a szín és a tollmintázat megtartása gondos szelekciót és alapos tenyésztői munkát kíván.

A baromfifélék háziasítása egykor mérföldkőnek számított az akkor élő emberek táplálkozásában. Ma már elfogadott tény, hogy ekkor nem egyetlen őstyúkot (a Bankiva tyúkot - lásd nyitóképünkön), hanem egyidejűleg, több vadon élő tyúkfajtát is háziasíthattak. A feltehetően több ezer évvel ezelőtti, nagy jelentőségű folyamat nyomán kezdetben azonban bizonyára csak a táplálékot látták a baromfikban.

Egy szép fajta: Sebright tyúk

De ki tudja? Lehet hogy már igen hamar voltak olyan, szebb küllemű egyedek, melyeket nagy becsben tartottak, esetleg akkori mércével is nagyobb értéket képviseltek. Annyi bizonyos, hogy az idők folyamán lassacskán kialakult számos olyan fajta, amely akár méretben, akár küllemben, esetleg tulajdonságaiban eltért egymástól. Ez pedig azt hozta magával, hogy egyes fajtákat megkedveltek, és már nem a húsukért, hanem szépségükért kezdték tartani. Egy-egy fajta pedig embereket, tenyésztőket hozott össze, akik megcsodálták egymás tyúkjait, kakasait. Mígnem annyi hasonló érdeklődésű tenyésztő, esetleg barát össze nem jött, hogy aztán kiállításokon versengjenek a legszebb fajták, egyedek címeiért.

Köszöntjük Kedves Olvasóinkat! Mindazokat, akik már régebben foglalkoznak kisállattartással, és azokat is, akik mostanában döntenek arról, érdemes-e belevágni ebbe a felelősségteljes és izgalmas kalandba. Most induló honlapunk, a Kisállattenyésztés szeretne mindenkinek hasznos információkkal szolgálni, szeretne helyet adni mindazon gondolatoknak, praktikus tanácsoknak, amelyek megkönnyítik a tenyésztők munkáját, segítik a szakmai fejlődését. Rendszeresen frissülő posztjainkban a különféle állatok szakértői és tenyésztői osztják majd meg tapasztalataikat az olvasókkal.