A napi rendszeres ellátáson felül, gondolnunk kell állataink megfelelő gondozásáról, a nyár során. Úgy gondolom ez az időszak különösen nagy figyelmet igényel, és éppen aktuális. Legyen szó bármely kisállatról, a nyári hőség, mindannyiukat megviseli. Különösen fontos előre gondoskodni arról az időszakról, mikor a család esetleg nyaralni megy. Egy akvárium lakói gyakran gond nélkül elviselnek néhány napot, ha rendszeresen, és megfelelően táplálva voltak. Kígyók, békák, és hasonló terráriumi állatok szintén jól tűrik a néhány napos koplalást is. Viszont számos háziállat, kutya, macska, baromfifélék, nyulak, igen érzékenyek a melegre, és a nem megfelelő táplálásra. Szomjukat naponta friss vízzel kell, hogy oltsák, melyet akkor is cserélni kell, ha esetleg nem fogy el. Táplálékukról szintén gondoskodni kell. Gondoljunk arra is, hogy pl. a konzerves kutya, vagy macskaeleség, vagy kutyaszalámi, akár néhány óra alatt megromolhat a nyári forróságban. Így abból mindig csak kisebb mennyiséget kínáljunk, amennyit kedvencünk el is fogyaszt. Távollétünk idején próbáljuk olyan személyre bízni állataink ellátását, akinek szintén vannak állatai. Így ez a napi feladat nem áll messze tőle. Mindent pontosan mutassunk meg. Miből mennyit, és mikor szoktunk adni egy-egy állatnak. A legjobb, ha egy-egy etetést közösen végzünk el, a megbízott személlyel, mielőtt útnak indulnánk. Vannak állatcsoportok, pl. a baromfifélék, melyeket a gazda éjszakára zárt ólba csuk, az esetleges ragadozók elől. Ezt a napi rutint az állatok megszokják, és ha megoldható, akkor ne is zökkentsük ki ebből. Tehát olyan személyt keressünk, aki a megfelelő időben tudja vállalni az állatok körüli teendőket. Lehetőleg ne kísérletezzünk azzal, hogy nagyobb edényekbe több enni, és innivalót helyezünk ki, mert az állatok a felmelegedett vizet nem szívesen fogyasztják el. Ráadásul bármilyen külső körülmény (szél, vagy az állat felboríthatja az edényt), máris keresztülhúzza a számításainkat, és az állataink máris ellátás nélkül maradhatnak akár több napra is. Senki sem szeretné, ha a vakációból hazajövet elpusztult, sérült, vagy betegesen lesoványodott, legyengült állatok várnák otthon. Ezért ne csak a család nyaralását tervezzük meg, hanem állataink vakációjára is gondoljunk, hogy nyugodt szívvel hagyhassuk otthon őket.

A víziszárnyasok takarmányozása, etetése, valamelyest eltér a más baromfifélénél alkalmazottakkal. Napos állatok esetében még hasonlóan etetünk. Napos libák, kacsák és récefélék esetében a legmegfelelőbb az indítótáp etetése. Ebből kapható liba, és kacsaindítótáp is. Mindenképp az adott fajnak megfelelő tápot vásároljunk, és etessünk, mert ezek úgy vannak bekeverve, hogy az adott fajnak szükséges minden tápanyagot, vitamint, és egyéb összetevőt tartalmaz, amire az egészséges fejlődéshez, a napos állatoknak szüksége lehet. Az indítótápok szemcsés, por, vagy granulátum formában kaphatók. Ezek bármelyikét szívesen fogyasztják a kis állatok. Én a szemcséset részesítem előnyben, mert ebből viszonylag keveset pazarolnak.

A házi kacsa gazdasági jelentősége máig töretlen, bár jóval elmarad a tyúkfélék keresletétől. Mégis húsa, mája, zsírja , tojása, tolla is felhasználható, és értékes termék. Hazánkban a kacsahús fogyasztás igen alacsony, de exportra jelentős mennyiséget termelünk. Az állami telepek szinte teljesen megszűntek, viszont akad még olyan vállalkozó szellemű gazdálkodó, akinek volt lehetősége, és kacsatartásra adta a fejét. Ez ma is jövedelmező ágazat. Sajnos az elmúlt években Európán, illetve a világ sok országában végigsöprő madárinfluenza járvány komoly károkat okozott ebben az ágazatban is. Sok víziszárnyas elpusztult, sokukat pedig a járvány terjedésének megállítása miatt kellett leölni. Ez komoly gondokat okoz a termelőknek, de időről időre újra helyrerázódik még ha lassan is, ez az ágazat. A kiváló minőségű kacsa előállításához, modern tartási mód, és megfelelő fajta, illetve hibrid szükséges. A pecsenyekacsa egyik fontos eleme, a tokmentes, benőtt, tömött tollazat. A nehezen pucolható, tokos kacsa, jelentősen rontja a minőségi besorolást.

Nem árulok el nagy titkot, hogy a madarak csoportja tojással szaporodik. Ezek kikeltését legtöbbször a tojó végzi, de vannak olyan fajták, melyeknél a hímek is kiveszik a részüket az utódok világra segítésében. A vadon élő madarak valamiféle fészket raknak, akár fákon, bokrokon, fűben vagy nádasban. Néha egyszerűen csak a földbe kapart mélyedésekben. A ház körül tartott baromfifélék, és víziszárnyasok számára, magunk alakíthatunk ki megfelelő méretű tojóládát. A legtöbb háztáji baromfi, kora tavasztól, késő őszig tartó időszakban tojja le, az éves tojásmennyiség zömét. Nagyüzemi tartás esetén, szinte kiküszöbölhető a leállás, bár egy-egy tojófajta vagy hibrid sem tojik egész évben. A jobb teljesítményű tojótyúkok 240-280 db tojást is tojhatnak egy évben. Tehát így is vannak szünetek, akár a vedlések, akár egyszerűen a szervezet pihentetése miatt. Mivel víziszárnyasoknál, mint erről már volt szó, kifejezetten tojóállományt nem tartanak, ezért az éves tojásmennyiséget sem gazdasági szempontból szemléljük. Főleg kisebb állományoknál, a liba vagy kacsatojás értékes tenyészanyag, mely az állomány gyarapítására, vagy tenyésztojásként kerül értékesítésre. A legtöbb kacsa, réce, és lúdfajta ciklikusan tojik. Általában 4-10 db tojást tojnak majd szünetet tartanak.

Az állatok szállítása sok esetben elkerülhetetlen. Ez természetes részét képezi az állattartásnak. Olykor gazdát cserélnek, vagy vágásra szállítjuk őket. Nagyobb háziállatok szállítása (pl. Szarvasmarha, ló, de még a, sertés is) nem annyira egyszerű folyamat. Több embert, és megfelelő járművet igényel. A baromfifélék esetében legtöbbször nem okoz gondot, de azért néhány szempontot tartsunk szem előtt. Kezdjük a napos állatok szállításával. Napos kacsákat, récéket, libákat igyekezzünk olyan ládában szállítani, amelynek az alján, illetve az oldalán nincsenek rácsok, vagy azok nagyon apró lyukúak. A kis állatok feje, lába, semmiképp se tudjon beszorulni. A szállítóláda méreténél vegyük figyelembe mennyi apróságot viszünk benne, és, hogy mekkora távolságra szállítjuk. Rövidebb távon nem okoz gondot ha kicsit sűrűn vannak, de annyira ne zsúfoljuk túl a ládát, hogy egymást tapossák. Hűvösebb időben szállíthatjuk őket olyan ládában is, mely zárt, mivel a napos állatok oxigénigénye még igen csekély. Természetesen ezt csak rövid távolságra való szállításkor tegyük, illetve akkor, ha időnként a fedelet felnyitva friss levegőt juttatunk be. Nagy melegben ezt kerüljük, mert igaz nem sok oxigént használnak el, de zárt térben meleg környezetben rendkívül befüllednek a kis állatok.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a ragadozó madarak kerülnek sorra. (Az első rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok,mind a gazdájuk életét. Vegyük át melyek lehetnek ezek.

A rovarokról, illetve a rágcsálókról már írtunk korábban.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a rágcsálókról olvashatunk érdekességeket. (Az előző rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok,mind a gazdájuk életét. Vegyük át melyek lehetnek ezek.

A rovarokról már írtunk korábban.

Kissé nehezebb dolgom van a fajták leírásánál, mert pl. a tyúkfélékkel ellentétben, ahol a legtöbb fajta szabadon tartható, itt számos olyan réce, lúd fajta található, mely nemzetközileg védett, vagy veszélyeztetett, illetve hazánkban védelem alatt áll. A könyv elején viszont megemlítettem, hogy manapság így is könnyebb beszerezni egyes fajták egyedeit, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ez egyrészt az internetnek köszönhető, másrészt annak, hogy a különféle víziszárnyasok is teret hódítanak a hobbiállatok palettáján. Ezt mindenképp annak köszönhetik, hogy rendkívül széles, és színes fajtaválaszék áll rendelkezésre. Bevallom ennek a könyvnek a teljes terjedelme is kevés lenne ahhoz, hogy minden kacsa, lúd, vagy récefajtát felsoroljak benne. Amint elkezdtem összegyűjteni a különféle színesebbnél színesebb fajtákat, akkor szembesültem azzal, mennyi csodálatos vízimadár is szeli a világ különböző tavait, folyóit. Szerintem nincs olyan ember, akit nem nyűgözött még le egy-egy, a habokból kiemelkedő vadkacsa, vagy a fiókáit a vízen vezetgető hattyúpár. Sokukról viszonylag keveset tudunk, annak ellenére, hogy hazánk tavai, folyói is népes vízimadár populációnak adnak otthont. Legtöbbünknek a házi kacsa, és a Márton napi lúd ami eszünkbe jut erről a madárcsoportról. Sőt egy vicces gondolat is az eszembe jutott. Nem zárom ki, hogy az én generációmból voltak akik a Nils Holgersson kedves mesesorozat hatására szerettek volna megbarátkozni a vadludak, vagy a házi ludak családjával. Bármi vezérelje is, azt aki elszánja magát ezen bámulatos madárcsoport tartására, mindig nézzen utána a kiválasztott fajta tartásának. Némelyek tartása ugyanis tilos, vagy engedélyhez kötött. A veszélyeztetett állatok tartásáról szóló rendelkezés kimondja hogyan és milyen körülmények között tarthatók.

A baromfitartók, azon belül is azok számára, akik baromfik szaporítását is célul tűzték ki, a keltetőgépek jelenthetik az egyik legjobb megoldást. Arra nem számíthat a baromfitartó, hogy mindig rendelkezésére áll majd egy vagy több kotlós, mely egyidejűleg képes több tíz, vagy esetleg száz csibét kikelteni. A keltetőgépeknek több típusa és fajtája létezik, így mindenki találhat számára megfelelő, és pénztárcájának is kedvező keltetőgépet. Vannak kisebb kapacitású, néhány tíz darab tojás keltetésére alkalmas keltetőgépek, melyek kisebb háztáji állományhoz elegendőek. Léteznek kisebb szekrényes keltetőgépek, melyek 50-500 db tojás keltetésére is alkalmasak, majd olyan nagyobb, szekrényes keltetők, melyek 500-5000 db tojás keltetésére alkalmasak, végül a keltetőtermek, melyek kialakítástól függően akár több tízezer tojás keltetésére is alkalmasak.

(forrás: wikipedia)

A Kaliforniai copfosfürj, vagy más néven bóbitás fürj a tojásuk és húsuk miatt is kedvelt fürjfélék családjába tartozik. Előnyük, hogy viszonylag kis helyen és kevés takarmány mellett is nagyszámú fürj tartható és nevelhető. A Kaliforniai copfosfürj Észak-Amerikából származik, de sokfelé megtalálható betelepített fajként. Jellegzetessége a fejtetőn lévő, vékony szálban induló bóbita, mely mindkét nemnél megtalálható. A kaliforniai copfosfürj testhossza 18-20 cm, fészekalja 10-17 tojásból áll, ezek költési ideje 22-23 nap.