A hét képe / a Kaliforniai copfosfürj
A Kaliforniai copfosfürj, vagy más néven bóbitás fürj a tojásuk és húsuk miatt is kedvelt fürjfélék családjába tartozik. Előnyük, hogy viszonylag kis helyen és kevés takarmány mellett is nagyszámú fürj tartható és nevelhető. A Kaliforniai copfosfürj Észak-Amerikából származik, de sokfelé megtalálható betelepített fajként. Jellegzetessége a fejtetőn lévő, vékony szálban induló bóbita, mely mindkét nemnél megtalálható. A kaliforniai copfosfürj testhossza 18-20 cm, fészekalja 10-17 tojásból áll, ezek költési ideje 22-23 nap.
A hét képe / a Drezdai tyúk
Amint a neve is mutatja, a Drezdai tyúkot Drezda környékén tenyésztették ki a 20. század derekán, más meglévő fajtákból. A Drezdai tyúk kifejezetten kéthasznú fajta, amely jól hasznosítja a takarmányát, és télen is csak kicsit csökken a tojáshozama. Kitenyésztésében felhasználtak a New Hampshire, a Wayandotte és a Rhodelander fajtákat, melyek magukban is kiváló termelésű fajták. Békés, élénk természetű, mozgékony, gyors növekedésű. Ráadásul jól viseli a különböző időjárási körülményeket is. A Drezdai tyúk első éves tojástermelése általában 170-180 darab.
A hét képe / a Poszavinai búbos tyúk
A Poszavinai búbos tyúk egyike azon fajtáknak, amelyik Közép-Európából származik, mégsem hallott róla sok tenyésztő. Az őshonos horvát fajtát csak a rendszerváltás utáni években kezdték tenyészteni, a horvát szövetség 2004-ben fogadta el önálló fajtaként. Ezután több európai kiállításon is bemutatták, míg 2009-ben az Európai Szövetség is elismerte. Szép arányos testét még szebbé teszi különleges bóbitája. A Poszavinai búbos tyúk mutatóssága mellett egyéb tulajdonságai is figyelemre méltóak. Szelíd, finom húsú és jó tojáshozamú, az első évben 160 tojás remélhető tőle.
A hét képe / a Jokohama
Valamikor a 19. század derekán kerülhetett Európába Japánból ez a jellegzetes, hosszú farkú dísztyúkfajta, majd Németországban kezdődött meg a tenyésztése. A Jokohama példányainak feje és a formája arról árulkodik, hogy kitenyésztésük során valamely viadorfajtát is felhasználtak. A tojók faroktollai mintegy lándzsaszerűen hátranyúlók, szinte teljesen egyenesek. Így kissé a fácánéra emlékeztető külsőt kölcsönöznek a tyúkoknak. Kívánatos mindkét nemnél a minél hosszabb faroktollazat. A Jokohama tenyésztésének célja máig az, hogy jól mutassanak a kiállításokon és a kertben. Ezt támasztja alá az is, hogy éves tojástermelésük 80 darab körül van.
A hét képe / a Welsumi
A Hollandiában a 20. század hajnalán 4-5 másik fajtából kitenyésztett Welsumi jól bírja, sőt kifejezetten kedveli a szabad tartást, de szépen mutat a kiállítási ketrecben is. Tojásainak színe jellegzetesen barna, és méretük elérheti a 80 grammot. A takarmánnyal szemben a Welsumi nem igényes, viszont igen hálás fajta, mert első éves tojástermelése meghaladhatja a 160 darabot.
(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)
A hét képe / az Erdélyi kopasznyakú
Törvényileg védett háziállat az erdélyi kopasznyakú, amely a török hódoltság idején juthatott Kis-Ázsiából Erdélybe. A 19. század végén már olyan kedvelt volt Németországban, hogy külön tenyésztői klubot hoztak létre, ám eközben Magyarországon még idegenkedtek tőle. Kitűnő tojástermelő az erdélyi kopasznyakú, de gyenge a kotlási hajlama. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát. Fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztik.
(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)
A hét képe / a Dorking
Főleg Angliában volt sokáig népszerű az egészen a római idők óta tenyésztett, viszonylag nagytestű Dorking. Küllemében sok hasonlóságot mutat a Német lazactyúkkal, de a két fajta nem azonos. A Dorking nyugodt, békés fajta, amely nemigen repül, így tartásához alacsonyabb kerítés is elegendő. Jellegzetes húsfajta, de a tojástermelése sem elhanyagolható, amely az első évben akár a 150 darabot is elérheti.
(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)
A hét képe / a Bergiai kukorékoló
Ahogy a neve is mutatja, a Bergiai kukorékoló fajta kakasainak kukorékolása ötször olyan hosszan tarthat, mint más fajtáké - akár 15 másodpercen át! Nem csoda, hogy évente kukorékoló versenyeket tartanak, amelyeken mérik a kukorékolás időtartamát. Az egyik legrégebbi német fajtaként tartják számon, amelynek egyedei már a középkorban kerülhettek a Balkánra. A tenyésztők azonban annyira figyeltek jellegzetes képességére, hogy közben a Bergiai kukorékolóknak teljesen megszűnt a kotlási hajlamuk, így tojásait más fajták tyúkjaival, illetve keltetőgéppel kell kikölteni. A fekete-aranybarna mintás Bergiai kukorékoló fajta első éves tojástermelése 150 darab körül van.
A hét képe / a Balnevelder
A Németalföldről származik a különleges tollazatú Balnevelder, amely mind színárnyalatában, mind megjelenésében igen tetszetős fajta. Legelterjedtebb a dupla szegélyes gesztenyebarna színváltozat, de létezik kék dupla szegélyes, ezüst dupla szegélyezett, fehér, fekete, kék, fogoly színben is. Ez is értékes, kettős hasznosítású fajta: nem csupán jó tojáshozamú, de jó minőségű hústyúk is. Nyugodt, szelíd fajta és nem szívesen repülnek. Első éves tojástermelésük a 180 darabot is elérheti.
A hét képe / a Plymouth Rock
Amerikában tenyésztették ki az 1860-as években ezt a hamar világszerte elterjedt, Magyarországon is igen kedvelt fajtát, amely nagy testű, erős megjelenésű, jellegzetesen széles terpeszben áll, büszke testtartással. Egyik kedvelt tulajdonsága a korai ivarérés. Húsa is ízletes, de tojásáért is megéri tartani. Az első éves tojástermelésük kb. 150-170 db, ám a fehér színváltozatoknál ez kb. 20 százalékkal nagyobb is lehet.
(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)