A hét képe / a Sárga Magyar
A Magyar tyúkoknak háromfajta változata terjedt el: a sárga, a kendermagos és a fehér. A második világháborúban nagyon megritkult az állomány, de a gondos tenyésztésnek köszönhetően új tenyészeteket hoztak létre. A Sárga Magyar fajta a közepes testű tyúkok közé sorolható. Elsősorban a Dunántúlon, az Alföldön és a Duna-Tisza közén terjedt el. Kezdetben erős kotlási hajlama volt, később a szelekció hatására ez csökkent. Első éves tojáshozamuk 140-150 darab.
A hét képe / a Jersey Óriás
Kevésbé ismert, amerikai fajta a Jersey Óriás, amelyet az 1880-as évek táján tenyésztettek ki - amint neve is mutatja - New Jersey államban. A cél az volt, hogy akkora tyúkot tenyésszenek, amekkorát csak lehet, és ehhez más, nagy testű fajtákat kevertek. Egyrészt a fekete jávai tyúkot, a sötét Brahmát, és fekete Langshont, másrészt a sávozott Plymouth Rock és fogolyszínű Cochin fajtákat használtak, némi Cornish vérvonalat is hozzákeverve. A kakas súlya 5 kilogramm fölé is mehet, és bár nem kifejezetten gazdasági fajta, méretei miatt a húshozama és a tojástermelése sem elhanyagolható. Utóbbi a Jersey Óriás esetében az első évben 180 darab is lehet.
A hét képe / az Assendelfi
Jó tulajdonságai dacára eltűnőben lévő fajta az észak-hollandiai eredetű assendelfi. Egy kis helyi egyesület próbál tenni azért, hogy újra elterjedjenek az egyedei. Ez azért is lenne hasznos, mivel az assendelfi jó takarmányértékesítő, és igen jó takarmánykereső fajta. Ezért lehetőleg minél nagyobb területet biztosítsunk számukra, ahol kedvükre kapirgálhatnak. Nem különösen igényes, viszont igen jól termel. A tojók jól kotlanak. Némely tenyésztő ezért más tyúkok tojásainak kiköltését is rábízza. Az első évben akár 180 darabos is a tojástermelésük.
A hét képe / a Faverolles
Nemcsak kettős tartásra (hús- és tojástermelésre) alkalmas, hanem szelídsége miatt hobbiállatnak gyerekek mellé is tökéletesen megfelelő a Magyarországon kevésbé ismert francia fajta, a Faverolles. Az 1860-as években - többféle fajtából, köztük a brahmából, cochinból, langshanból, houdanból - termelésre kitenyésztett állatnak jó ideig standardja sem volt, a francia főváros közelében élő tenyésztők csak azzal törődtek, hogy minél több húst adjon a párizsi piacokra. A Faverolles egyedei ugyanakkor ma már, szépségük miatt, sokfelé tűnnek fel kiállításokon. A gyorsan növő, változatos tollazatú fajta jellegzetessége még, hogy lábukon öt-öt ujj található.
A hét képe / a Kaultyúk
Sokan nem is hallottak róla, pedig évszázadok óta ismert fajta a Kaul. Különös kinézetét annak köszönheti, hogy hiányzik az utolsó farokcsigolyája, így farktollai sincsenek. Emiatt a farktőmirigy is hiányzik, ez pedig gondokat okozhat a tollazat ápolásakor. Németországban egyébként nem is engedik az ilyen, mutációból kialakult fajták tudatos továbbtenyésztését, mivel ott állatkínzásnak minősítik. Nyugodt, békés fajta, de a szabad, háztáji tartásban érzi jól magát. Első éves tojástermelése 140-150 darab.
A hét képe / a Maláj harcos
Nem a tojástermelése miatt tenyésztik a Maláj harcost, amely igazi viadorfajta. A nevével ellentétben Indonéziából származó baromfi igazi harcos fajta, azok minden jellegzetességével: a törzs hosszú és széles, a váll és a mell kerek és izmos. A nyak elég hosszú, de erős, a szárnyai rövidek. A feje széles, a csőre erős, kissé görbült. A lábak hosszúak, erőteljesek. A tekintete agresszív benyomást kelt. Az akár 90 centiméterre is megnövő, lobbanékony természetű maláj harcosokat elsősorban a látványa miatt tenyésztik.
A hét képe / a Krüper
A Németországból származó közepes vagy inkább kistestű fajta legfőbb jellegzetessége, hogy viszonylag hosszú farktollai és igen rövid lábai vannak. Ez utóbbi miatt alkalmas szűkös kifutókba is. Zömök, robosztus megjelenését erősíti, hogy egész testét egyformán puha, laza tollazat fedi. A Krüper igen ellenálló és jó tojástermelő képességű fajta. Első éves tojáshozama 170-180 darab, ráadásul a testméretéhez képest nagy tojásokat tojik. Könnyű tenyészteni, mert bizalmaskodó, szelíd, nyugodt fajta.
A hét képe / az Onagadori
A leghosszabb farktollú fajta az Onagadori, amely igen hasonlós a Főnixhez, gyakran össze is keverik vele. A fő különbség köztük az, hogy míg a Főnix rendszeresen levedli a farktollait, addig az Onagadorinál a vedlésért felelős gén hiányzik, így a tollak folyamatosan nőnek, egy kifejlett kakasnál akár a 10-13 métert is elérhetik. Ez a fajta is Japánból származik, és bár eredete homályba vész, legalább ezer éve ismerik már. Ez a díszfajta a tartási és elhelyezési igényei miatt különösen ritka. Ez nagyon meg is növeli az egyedek értékességét. Sokan a legszebb példányokat nem is viszik kiállításokra, nehogy a tollazat megsérüljön.
A hét képe / a Langschan
Egy Kínából származó fajtát tenyésztettek tovább Németországban a 19. században, úgy jött létre ez a viszonylag nagy testű, nagyon szívós, ellenálló változat. A mell igen széles, telt, kissé előretolt. Combjai közepesen hosszúak, de erősek. Szárnyait kissé magasan tartja, de testhez simulóan. Feje a testhez képest kicsi. Előnye, hogy elég korán ivarérett, gyors növekedésű. Jó hús és tojástermelést várhatunk tőle, első évben 160 darabot.
A hét képe / a Német lazac tyúk
Németországban, több nagy testű fajta bevonásával tenyésztették ki, így született ez az érdekes küllemű, szelíd, jó húshozamú és tojástermelő fajta. A fül- és az áll-lebenyeket is eltakarja a jellegzetes szakáll. Másik jellegzetessége az öt lábujj, 4 előre, 1 hátra. Színváltozatok: lazac szín, fehér, fehér-feketecolumbia. Kissé durva megjelenése ellenére szelíd, nyugodt fajta, amely a kiállításokon is rendkívül jól mutat. Első éves tojástermelése 160 db.