A különféle baromfifajok, ezen belül is egyes fajták jelölése több okból is szükséges lehet. A haszoncélú baromfikat nem szükséges megjelölni. Viszont a fajtatiszta állomány egyedeit a tenyésztők megjelölik, így az utódok származása nyomon követhető. A szülőpár könnyen azonosítható. Ma már szinte csak a lábgyűrűt használják, fajonként és fajtánként különböző méretűeket. Ennek pontos mérete miatt nem kell a kezdőknek sem aggódnia, mivel a legtöbb fajtaleírás megemlíti, hogy az adott fajtának mekkora lábgyűrű szükséges. A gyűrűk, mérettől függetlenül, több színben is rendelkezésre állnak, ki-ki saját kedvére, vagy a baromfik színe alapján választhat. Az Országos Szövetség tagjai évente igényelhetnek gyűrűt, melyeknek a számát a Szövetség feljegyzi és nyilvántartásba veszi. A Szövetség által szervezett

Korántsem csak a saját szórakoztatásukra tartanak a tenyésztők különféle kisállatokat, hanem azért is, hogy azokkal kiállításokra mehessenek. Rendeznek galamb-, díszmadár-, díszbaromfi- és nyúlkiállításokat is. Előfordul, hogy többféle állatfaj kiállítása egyszerre zajlik, de van, hogy egyes állatcsoportok és azok tenyésztői részére rendezik meg azt. Akárhogyan is, fontos események ezek, mert a tenyésztő itt végre képet kaphat az állománya minőségéről.

Hogy is zajlik a kiállítás? Az efféle seregszemléket az ország több pontján lévő kisebb egyesületek szervezik, amelyek a Magyar Galamb és Kisállattenyésztők Országos Szövetsége (MGKSZ) tagegyesületei. A kiállításra kizárólag egészséges, állatorvosi igazolással érkező állatok nevezhetők. A meghirdetett rendezvényekre a különböző egyesületek tagjai, tenyésztői nevezhetik be állataikat, de a kiállítások természetesen a nagyközönség számára is nyitva állnak. A gyakorlatban a szervező egyesület tagjai összefognak, és vagy a saját, vagy az MGKSZ-től kölcsönzött ketreceket állítják fel egy erre alkalmas, legtöbbször bérelt helységben (tornaterem, művelődési ház, stb.).

A vadon élő baromfifajták maguk kutatják fel az életben maradásukhoz, fejlődésükhöz  szükséges vizet, de ugyanezt - tartási körülményektől függően - a házi baromfik egy része is meg tudja oldani. Persze csak akkor, ha elég tágas, zölddel, esetleg magvakkal teli kifutót tudunk biztosítani számukra. A kisebb baromfiudvarokban, esetleg ólakban tartott baromfik esetében azonban az állataink ránk vannak utalva, ezért a takarmányozásukról nekünk kell gondoskodnunk.

Friss ivóvizet minden tartási körülmények közt biztosítsunk számukra. Ne hagyjuk, hogy állott pocsolyákból, algás, szennyezett vízgyűjtőkből igyanak, mert azokból az állatok nem is szívesen isznak elegendő mennyiséget, másrészt az ilyen víz fogyasztása megbetegedésekhez vezethet.

A hússal, a zsírral, a májjal ellentétben a tojást a baromfik úgy termelik, hogy maga az állat, mint alapanyag megmarad és tovább fejlődik. A tojás pedig az étkezésen kívül felhasználható még továbbtenyésztésre is, úgy, hogy ehhez már nincs szükség a szülőállatokra. Tehát a tojás sokoldalú, fontos termék. Ahhoz viszont, hogy étkezési vagy tenyészcéllal hasznosítani tudjuk, fontos a megfelelő kezelésük.

Háztáji körülmények között, ha tehetjük, naponta kétszer-háromszor nézzük meg a tojófészkeket (ezek kialakításáról múlt heti posztunkban írtunk), és gyűjtsük be a tojásokat. Erre nyáron a meleg miatt, télen pedig amiatt van szükség, mert a hideg károsíthatja a tojást. A nagy melegben ugyanis befülledhet, majd a későbbiekben hamar megromolhat, de előfordulhat az is, hogy a fias tojások a nyári melegben egyszerűen fejlődésnek indulnak. Ennek okát rendszeresen kérdezik tőlem, pedig igen egyszerű a magyarázat.

(Forrás: Cskk / fllickr.com)

Ez a fajta Ausztráliából származik, ahol az 1920-as években az Angliából származó Orpington fajta bevonásával tenyésztették ki. Jó tojáshozamú és hústermelésű az australorp. Természeténél fogva nyugodt vérmérsékletű, kevésbé repül, így zölddel borított kertekbe, udvarokba is kiváló, mutatós baromfi lehet.

Fontos tudni, hogy jó takarmányértékesítő, így ha megfelelő területet biztosítunk az állataink számára, akkor minimális abrakkiegészítés mellett is kiválóan termelnek.

(Forrás: Cowgirl Jules / flickr.com)

Az andalúziai rendkívül kecses, közepes testű baromfi, amely színezetének különleges látványát a tollvégek szegélyezettségének köszönheti. Szépsége ellenére kevéssé elterjedt. Talán azért is, mert mind tojás, mind hús szempontjából közepesnek mondható a termelése.

Tartása amúgy nem okoz különösebb nehézséget, ahogy a szaporítása sem. A tenyésztésével viszont már kissé más a helyzet. A forma, a szín és a tollmintázat megtartása gondos szelekciót és alapos tenyésztői munkát kíván.