A nyúltartás alapkérdésének tisztázása - vagyis, hogy hol tartsuk az állatot: beltéren vagy kültéren - után ideje végigvenni, mely helyszíneken milyen feladatai vannak egy tenyésztőnek, milyen körülményeket kell biztosítania, mire kell a leginkább ügyelnie. Mostani posztunkban az udvari tartás legfontosabb szempontjait vesszük végig.

Kerüljük a huzatot és a tűző napot!

Régebben a legtöbb vidéki udvarban megtalálható volt a baromfiudvarban, vagy az istállók mellett egy-egy nyúlketrec. Ezek általában házilag készített ketrecek voltak, és igen sokfélék lehettek. Készülhettek fából, fémből, sőt voltak olyanok, amelyeket agyagból készítettek. A kültéri tartásnál a legfontosabb szempont, hogy a ketrecek lehetőleg huzatmentes, szélvédett helyen legyenek elhelyezve. A teteje mind széltében, mind hosszában annyira érjen túl a ketrec oldalain, hogy az eső vagy a hó, semmilyen körülmények között se érje az állatokat.

Tudni kell azt is, hogy a házinyulak a hideget jobban bírják, mint a nagy meleget, illetve inkább az árnyékot kedvelik, a t űző napsütést nem. Ezért a kültéri ketreceknél a napfényre is ügyeljünk. A nyári időszakban probléma lehet a rekkenő hőségben, tűző napon álló ketrecben való elhelyezés. Manapság a kültéri ketreces elhelyezés legfőbb hátránya, a betegségek, pl. a mixomatózis elleni védtelenség.

A nyúltartás talán egyik, ha nem a legfontosabb kérdése az elhelyezés. Amennyiben eldöntöttük már, hogy milyen fajtával vagy fajtákkal szeretnénk foglalkozni, el kell döntenünk azt is, hol fogjuk elhelyezni az állatainkat. Nyúltenyésztési sorozatunknak ebben a részében az általános kérdéseket járjuk körben, majd sorban a részletesebben is kitérünk a beltéri és a kültéri elhelyezés szabályaira és buktatóira.

Beltér vagy kültér?

Mindenekelőtt az a legfőbb kérdés, hogy esetleg a lakásban, vagy az udvaron szabadban, illetve zárt helyiségben tartjuk majd a nyulainkat. Ennek eldöntése az első szempont az elhelyezésnél. Feltételezhető viszont, hogy az óriás vagy nagytestű állatokat nem igen tartanánk lakásban. Bármilyen helyiségben tartsunk is nyulakat, tudni kell azt is, hogy mekkora állományt tervezünk, és azt, hogy az a hely az év minden szakaszában alkalmas-e a nyúltartásra, valamint az állatok igényeit minden szempontból kielégítik-e.

Az elhelyezés megtervezésekor arra is figyelni kell, hogy az állatok kényelmén felül az egészséges állatok nevelését, a betegségekkel szembeni védekezését és megelőzését, valamint az állattartó kényelmes munkavégzését tegye lehetővé. A gazdasági nyúltenyésztés a nyúl igényeinek minimális betartására szorítkozik. A húsnyulat tartó telepek korábban kb. 1/2 négyzetméteren 3-4 állatot is hizlaltak, és a többszintes ketrecek betöltötték az erre a célra kialakított istállókat. Ma már az állatvédelmi törvények, és az állatvédő szervezetek hatására, megkövetelik a humánus állattartást, bár vannak olyan nézetek is, melyekkel az állattartók nem értenek egyet, és amelyeket a különböző kutatások is alátámasztanak.

A nyulak élettani ismereteinek múltkori ismertetését ezúttal a szaporodásukkal kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal folytatjuk.

A nyulaknak vannak a légző, emésztő, folyadékkiválasztó szervein túl vannak olyanok is, amelyek nem a külvilágba, hanem a véráramba ürítenek bizonyos létfontosságú anyagokat. Ezeket belső elválasztású mirigyeknek nevezzük. Fontosak még az ivarmirigyek is. A nőivarú állatoknál a petefészek, a hímivarúaknál a herék. Az ivarsejtek termelésének külső elválasztású működése mellett, belső elválasztású mirigyként is termelnek váladékot. Ezek a hormonok hatására kialakítják a másodlagos ivarjelleget, nőstényeknél pl. finomabb fej karcsúbb test, stb., míg a bakoknál zömökebb test durvább fej.

A sikeres nyúltartás, tenyésztés egyik fontos eleme, hogy ismerjük a nyúl szervezetének működését. A nyúl elhelyezését és takarmányozását akkor tudjuk az igényeket kielégítve biztosítani, ha tudjuk mik állatunk biológiai igényei, és ismerjük a létfontosságú szerveinek felépítését. Ezért most néhány gondolatban összefoglalom, mit kell mindenképpen tudni a nyulak élettani működéséről.

Folyadékháztartás

A nyúl szervezetének víztartalma a korától függően változik. Az újszülött állatok szervezete kb. 10%-kal, míg a felnőtt nyulaké kb. 30%-kal kevesebb vizet tartalmaz, mint a magzaté a méhen belül. Vagyis az állatok vízfelvétele a testsúly növekedésével arányosan a szopós kortól a felnőttkorig csökken. Szopós korban a nyúl, mint minden más emlős, az anyatejből fedezi a folyadékszükségletét. Ahogy növekszik az állat, arányaiban kevesebb vízre van szüksége, viszont nő a takarmányból felvett fehérje és ásványi anyag szükséglete. A szervezetben keringő vér az állat testsúlyának kb. 6%-ának felel meg, de az állat kivéreztetésekor ennek csak kb. a fele távozik.

A vér keringetésére a nyúlnál is a központi szerv a szív, melynek a súlya az állat testsúlyának mintegy 0,3-0,4 %-át teszi ki. Minthogy a szív az egyik legfontosabb szerv, fontos hogy egészséges legyen, és a nyúlnál, ha nagyobb a szív könnyebben el tudja látni a szerveket vérrel. Ezért ha lehetőség van rá, hogy

Akár gyermekkorban, akár felnőttként gondolkodunk a nyúltartás lehetőségein, először is ki kell választanunk, melyik fajtával, szeretnénk foglalkozni, mit szeretnénk kezdeni az állatainkkal. Hobbi szinten tartanánk egy-két példányt, esetleg húsfajtát vágás céljából, vagy eltervezzük egy komoly tenyészet kialakítását. A nyúltartás komoly felelősséggel jár, költséges, épp ezért érdemes jól megfontolni mielőtt belevágnánk. A Kisállatenyésztés.hu e témában írt első posztja ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez szeretne néhány gondolattal segítséget nyújtani.