Természetvédelmi státusz (EN)

Magyarországon fokozottan védett. Eszmei értéke 1millió Ft.

Ez a fokozottan védett, és veszélyeztetett faj Szibéria nyugati részének kis területén költ. Romániában, Bulgáriában, és a Kaszpi-tenger öbleiben telel. Néha eljutnak Európa más országaiba, így a Kárpát-medencébe is. Kedveli az erdős, fás, bokros területeket. A tundra ideális számára. Nagyobb csoportokban él. Téli szálláshelyéről már február közepe, vége felé útnak indul, de a fészkelőhelyére csak június körül érkezik meg. Több helyen, hosszabb időszakokra megpihen. Elesége egy-egy növényre korlátozódik. Fő elesége a gyapjúsás. Telelőhelyén elfogyaszt más sótűrő zöld növényeket is, valamint gabonamagvakat. Igen kistestű. Mindössze 52-60 cm hosszúak a hímek, és 1200-1500 g súlyúak. A tojók kicsivel kisebbek. A tojók és a hímek színe azonos. Igen színes tollazata nem összetéveszthető semmilyen más fajtáéval. A test nagy része fekete: a hát és a mellkas, valamint a szárny és a faroktollak. Oldala és az alsó farrész fehér. Combjain fehér tollak láthatók. A szárnyakon három, négy fehér csík látható. Lábai szürkéskékek. A nyak elülső része, és a begy vörösesbarna. A fültájék is barna, melyet fehér keret szegélyez. A tarkó, és a fejtető fekete. A szemek feketék, az áll szintén. A szemek előtt fehér folt látható. Csőre rövid, erős, és fekete színű. Fészkét tundrás területeken, talajra készíti. Fűvel, mohákkal, tollakkal béleli ki. A tojó 4-5 tojást tojik, melyeket 23-25 nap alatt költ ki. Fiókái fészekhagyók. Gyakran ragadozómadarak fészkének közelébe húzódik, mert azok elűzik a sarki rókákat, melyek a tojások és a fiókák legnagyobb ellenségei.

A nem megfelelő elhelyezés, vagy a rendszeres takarítás hiánya is okozhat néhány olyan megbetegedést, amely megelőzése már a mi felelősségünk. Napos kacsák, és libák esetében a hőmérséklet, a páratartalom helyes megválasztásával elkerülhető a kis állatok kiszáradása, megfázása. Ugyanígy a túlzottan átnedvesedett alom, szintén megfázáshoz vezethet. Az erősen szennyezett alom pedig a fertőzések melegágya. Légúti és bélfertőzésekhez vezethet. Ha kisebb udvaron nevelünk, de esetleg pancsolót, vagy úsztatót is biztosítunk állatainknak, akkor azt rendszeresen ellenőrizzük. Kacsáink gyakran hamar kipancsolják a vizet, nagyobb mennyiségű sarat előidézve. Ebben az állatok tollazata erősen szennyeződhet. Tollukra, lábaikra ragadt, és rászáradt sár megnehezítheti az állatok mozgását, ha hosszabb ideig fennáll ez a helyzet, akkor pedig maradandó mozgásszervi gondokat is okozhat. Szó volt már arról is, hogy a kacsák, libák, szinte mindent felcsipegetnek amit ehetőnek vélnek. Ezért ügyeljünk arra, hogy ott ahol az állatainkat tartjuk, ne legyen szétszórt hulladék (tápos zsákról zsinór, bálamadzag, damil és egyéb olyan tárgy, amelyet az állatok megpróbálhatnak lenyelni, mert ezek akár fulladást, vagy komoly bélgyulladást, dugulást is okozhatnak. Néha olyan balesetek is történhetnek, mikor az állatok beszorulnak valahová, betekerednek valamibe, pl. egy zsákba, zsinórba, stb., vagy belelépnek üvegdarabokba, szögbe, vagy egyéb éles, hegyes tárgyba. Ezek bármelyike előfordulhat, akár egy hagyományos tanyasi udvaron is. Próbáljuk ezt elkerülni, ilyen, az állatok számára lehetséges veszélyforrású tárgyakat begyűjteni. Ha mégis sérülés következik be, akkor azt megfelelően kezeljük. Tisztítsuk meg a sebet, fertőtlenítsük, majd ha szükséges, kötözzük be.

A házi kacsa gazdasági jelentősége máig töretlen, bár jóval elmarad a tyúkfélék keresletétől. Mégis húsa, mája, zsírja , tojása, tolla is felhasználható, és értékes termék. Hazánkban a kacsahús fogyasztás igen alacsony, de exportra jelentős mennyiséget termelünk. Az állami telepek szinte teljesen megszűntek, viszont akad még olyan vállalkozó szellemű gazdálkodó, akinek volt lehetősége, és kacsatartásra adta a fejét. Ez ma is jövedelmező ágazat. Sajnos az elmúlt években Európán, illetve a világ sok országában végigsöprő madárinfluenza járvány komoly károkat okozott ebben az ágazatban is. Sok víziszárnyas elpusztult, sokukat pedig a járvány terjedésének megállítása miatt kellett leölni. Ez komoly gondokat okoz a termelőknek, de időről időre újra helyrerázódik még ha lassan is, ez az ágazat. A kiváló minőségű kacsa előállításához, modern tartási mód, és megfelelő fajta, illetve hibrid szükséges. A pecsenyekacsa egyik fontos eleme, a tokmentes, benőtt, tömött tollazat. A nehezen pucolható, tokos kacsa, jelentősen rontja a minőségi besorolást.

Az állatok szállítása sok esetben elkerülhetetlen. Ez természetes részét képezi az állattartásnak. Olykor gazdát cserélnek, vagy vágásra szállítjuk őket. Nagyobb háziállatok szállítása (pl. Szarvasmarha, ló, de még a, sertés is) nem annyira egyszerű folyamat. Több embert, és megfelelő járművet igényel. A baromfifélék esetében legtöbbször nem okoz gondot, de azért néhány szempontot tartsunk szem előtt. Kezdjük a napos állatok szállításával. Napos kacsákat, récéket, libákat igyekezzünk olyan ládában szállítani, amelynek az alján, illetve az oldalán nincsenek rácsok, vagy azok nagyon apró lyukúak. A kis állatok feje, lába, semmiképp se tudjon beszorulni. A szállítóláda méreténél vegyük figyelembe mennyi apróságot viszünk benne, és, hogy mekkora távolságra szállítjuk. Rövidebb távon nem okoz gondot ha kicsit sűrűn vannak, de annyira ne zsúfoljuk túl a ládát, hogy egymást tapossák. Hűvösebb időben szállíthatjuk őket olyan ládában is, mely zárt, mivel a napos állatok oxigénigénye még igen csekély. Természetesen ezt csak rövid távolságra való szállításkor tegyük, illetve akkor, ha időnként a fedelet felnyitva friss levegőt juttatunk be. Nagy melegben ezt kerüljük, mert igaz nem sok oxigént használnak el, de zárt térben meleg környezetben rendkívül befüllednek a kis állatok.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a rágcsálókról olvashatunk érdekességeket. (Az előző rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok,mind a gazdájuk életét. Vegyük át melyek lehetnek ezek.

A rovarokról már írtunk korábban.

A baromfitartók, azon belül is azok számára, akik baromfik szaporítását is célul tűzték ki, a keltetőgépek jelenthetik az egyik legjobb megoldást. Arra nem számíthat a baromfitartó, hogy mindig rendelkezésére áll majd egy vagy több kotlós, mely egyidejűleg képes több tíz, vagy esetleg száz csibét kikelteni. A keltetőgépeknek több típusa és fajtája létezik, így mindenki találhat számára megfelelő, és pénztárcájának is kedvező keltetőgépet. Vannak kisebb kapacitású, néhány tíz darab tojás keltetésére alkalmas keltetőgépek, melyek kisebb háztáji állományhoz elegendőek. Léteznek kisebb szekrényes keltetőgépek, melyek 50-500 db tojás keltetésére is alkalmasak, majd olyan nagyobb, szekrényes keltetők, melyek 500-5000 db tojás keltetésére alkalmasak, végül a keltetőtermek, melyek kialakítástól függően akár több tízezer tojás keltetésére is alkalmasak.

(forrás: wikipedia)

A Kaliforniai copfosfürj, vagy más néven bóbitás fürj a tojásuk és húsuk miatt is kedvelt fürjfélék családjába tartozik. Előnyük, hogy viszonylag kis helyen és kevés takarmány mellett is nagyszámú fürj tartható és nevelhető. A Kaliforniai copfosfürj Észak-Amerikából származik, de sokfelé megtalálható betelepített fajként. Jellegzetessége a fejtetőn lévő, vékony szálban induló bóbita, mely mindkét nemnél megtalálható. A kaliforniai copfosfürj testhossza 18-20 cm, fészekalja 10-17 tojásból áll, ezek költési ideje 22-23 nap.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a kártevőkről olvashatunk érdekességeket. (Az előző rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától sem. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok, mind a gazdájuk életét. Vegyük át, melyek lehetnek ezek:

(forrás: wikipedia)

Amint a neve is mutatja, a Drezdai tyúkot Drezda környékén tenyésztették ki a 20. század derekán, más meglévő fajtákból. A Drezdai tyúk kifejezetten kéthasznú fajta, amely jól hasznosítja a takarmányát, és télen is csak kicsit csökken a tojáshozama. Kitenyésztésében felhasználtak a New Hampshire, a Wayandotte és a Rhodelander fajtákat, melyek magukban is kiváló termelésű fajták. Békés, élénk természetű, mozgékony, gyors növekedésű. Ráadásul jól viseli a különböző időjárási körülményeket is. A Drezdai tyúk első éves tojástermelése általában 170-180 darab.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a lúd származásáról olvashatunk érdekességeket. (Az első rész itt olvasható.)

Házilúd csapat

Egyiptomi és kínai gyökerek

A házilúd származása több, különféle vadlúd fajtára vezethető vissza. Háziasítása is egymástól függetlenül több országban is sikeres volt. Számos ábrázolás bizonyítja, hogy Egyiptomban pl. már i. e. 2400 körül is voltak háziludak, melyeket emberek társaságában, illetve bekerített területeken láthatunk. Ugyanígy ősi kínai feljegyzések is említik a ludat mint háziszárnyast. A ma is elterjedt fajtákat az adott területen őshonos vadlúd fajtáktól származtatják. Így az európai lúdfajták a Nyári lúdtól, az egyiptomi fajták a Nílusi lúdtól, míg az ázsiaiak a Bütykös Lúdtól származnak.

Nílusi lúd