A Cochin fajtát hazánkban sokan ismerik és kedvelik. Nagytestű fajta, bár létezik törpe változata is. Sokan csak “toll-labdának” nevezik rendkívül dús tollazata miatt, ami tényleg olyan benyomást kelt, mintha egy labda lenne. Gazdasági szempontból nem jelentős fajta, inkább a hobbitenyésztők kedvelik. Viszonylag lassú növekedésű, de sem a tartással, sem a takarmányozással szemben nem túlzottan igényes.

(Kép: Sally Crossthwalte / Flickr.com)

Több ezer galambász van az országban, mégsem biztos, hogy mindenki tisztában van azzal, miként kell megmenteni egy kis galambot, ha probléma alakul ki a szüleivel. Előfordul ugyanis, hogy a szülők valamilyen ok miatt az első pillanattól kezdve nem szívelik a kis újszülöttet. Ilyenkor azonnal közbe kell lépni, hogy életben tarthassuk a kicsit.

Jó pár évvel ezelőtt én is így jártam, és hirtelen nem volt más választásom, mint megpróbálni valamilyen úton-módon felnevelni a nálam magára maradt újszülöttet. Eleinte nem volt egyszerű, de hamar rájöttem a táplálás és a nevelés trükkjeire, így ma már minden bejáratottan megy, csak türelem és egy kis idő kell hozzá.

A Leghorn kedvelt, Európa szerte elterjedt, de szinte az egész világon ismert fajta. Jó tojóképessége közismert, ezért tojóhibrid előállításban is fontos szerepet vállalt. Fehér és fogolyszínben is ismert, de inkább a fehér az elterjedtebb. Közepes testű, jó takarmányértékesítő fajta. Legfőbb erénye az évi 230-260 db tojás termelése.

(Kép: Cskk / Flickr.com)

A hússal, a zsírral, a májjal ellentétben a tojást a baromfik úgy termelik, hogy maga az állat, mint alapanyag megmarad és tovább fejlődik. A tojás pedig az étkezésen kívül felhasználható még továbbtenyésztésre is, úgy, hogy ehhez már nincs szükség a szülőállatokra. Tehát a tojás sokoldalú, fontos termék. Ahhoz viszont, hogy étkezési vagy tenyészcéllal hasznosítani tudjuk, fontos a megfelelő kezelésük.

Háztáji körülmények között, ha tehetjük, naponta kétszer-háromszor nézzük meg a tojófészkeket (ezek kialakításáról múlt heti posztunkban írtunk), és gyűjtsük be a tojásokat. Erre nyáron a meleg miatt, télen pedig amiatt van szükség, mert a hideg károsíthatja a tojást. A nagy melegben ugyanis befülledhet, majd a későbbiekben hamar megromolhat, de előfordulhat az is, hogy a fias tojások a nyári melegben egyszerűen fejlődésnek indulnak. Ennek okát rendszeresen kérdezik tőlem, pedig igen egyszerű a magyarázat.

A Sebright igen kistestű fajta, mely kifejezetten dísz-, vagy hobbibaromfiként ismert. Két fő ismert színe (arany, ezüst) mellett mára már megjelent a citromszín is. Rendkívül kecses, jó kiállású, nyugodt baromfi, amely igazi kiállítási madár. Helyigénye kicsi, így tartása és elhelyezése sem költséges. Viszont a szép forma és a megfelelő szín megtartása odafigyelést és gondos tenyésztői  munkát kíván.

(Kép: lungstruck / Flickr.com)

Ha részletesebben érdeklődik a baromfifajták iránt, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét.

A baromfifélék, ezen belül is a tyúkok egyik fő terméke a tojás. Mit tegyünk, ha a jércéink tojni kezdenek? Ez legtöbbször már nagy izgalommal várt esemény a baromfitartók életében, de sokan nem készülnek fel erre megfelelően, ezért néhány fontos dolgot mindenképpen tisztázni és előkészíteni kell előtte. Mindenekelőtt tojófészket kell készítenünk, amely a tyúk méretének megfelelő méretű kell, hogy legyen.

Egy 30 x 40 cm alapterületű, és 35-40 cm magas láda megfelelő lehet a legtöbb fajta részére.

Ezt helyezzük olyan biztonságos, védett helyre, pl. az ól egyik sarkába, ahová a tyúkok kényelmesen be tudnak menni, és nyugodtan, zavartalanul tudnak tojni. De az elhelyezésnél vegyük figyelembe azt is, hogy könnyen ellenőrizhető legyen, ahonnan a tojások minden gond nélkül begyűjthetők.

Fészek

A Sussex közepes testű, nyugodt vérmérsékletű fajta, amely nemcsak jó tojástermelő, de a hústermelése sem elhanyagolható. Színezete jellegzetes, úgynevezett columbia-mintázat, azaz fekete tollakkal vegyes, sávozott. A legismertebb fehér-columbia változaton kívül létezik még sárga-columbia, fekete-columbia, vörös-columbia, valamint barna-porcelán színekben is, bár ezek kevésbé elterjedtek. Kedveli a zölddel borított tágas udvart, ahol elegendő mozgástere van.

(Kép: Cskk / Flickr.com)

Nem elég kiválasztani és hazaszállítani az új baromfit, hanem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő életteret is biztosítsunk számára. Most vegyük sorra, mire is ügyeljünk az elhelyezés kapcsán!

1. A naposcsibék elhelyezésére kell talán a legtöbb figyelmet fordítanunk. Elsősorban is fokozottan ügyelnünk kell az alaposan fertőtlenített helyiségre! Helyezzünk hullámkarton papírt az aljzatra, ami már magában is jó nedvszívó, ráadásul alulról melegen tartja a csibéket. Ezután 6-8 cm alomanyagot terítsünk el egyenletesen. Erre a célra a pormentes faforgácsot ajánlom. Naposcsibék esetén eleinte nem kell túl nagy helyet kialakítani: elegendő 80-100 csibére számítva akár csupán 1 nm terület. Ilyenkor ugyanis még kicsi az oxigénszükségletük, ezért szellőztetni sem szükséges.

Ez a fajta Ausztráliából származik, ahol az 1920-as években az Angliából származó Orpington fajta bevonásával tenyésztették ki. Jó tojáshozamú és hústermelésű az australorp. Természeténél fogva nyugodt vérmérsékletű, kevésbé repül, így zölddel borított kertekbe, udvarokba is kiváló, mutatós baromfi lehet.

Fontos tudni, hogy jó takarmányértékesítő, így ha megfelelő területet biztosítunk az állataink számára, akkor minimális abrakkiegészítés mellett is kiválóan termelnek.

(Kép: Cskk / fllickr.com)

Erről a fajtáról és sok másikról is bővebben olvashat a szerző most megjelent Tarajosvilág - Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetében.

Sokan keresnek fel azzal, hogy még nem volt tyúk a háznál, de szeretnének tartani. Hogyan érdemes belevágni? Mire figyeljenek? Először is, talán közhelyszerűnek tűnhet, de nem szabad elfelejteni, hogy a baromfi is élőlény, amelyről gondoskodnunk kell majd. Megfelelő elhelyezést és ellátást igényelnek.

Az első kérdés, amit fel kell tennünk magunknak, hogy milyen baromfit szeretnénk? A tyúkfélék kisebb helyet igényelnek, mint például a pulykák vagy esetleg a páva. Ez utóbbiak tartását nem is szoktam javasolni kezdő baromfitartók számára. Mert míg a pulykák számára egyedenként legkevesebb 4-5 nm területtel kell számolnunk, addig a páváknak egyedenként legalább 20-30 nm szabad területre van szükségük. Ezzel szemben a baromfiknak a törpe változatoknál elegendő egyedenként 1-1.5 nm udvar, és közepes vagy nagy testű állatok esetében is 2.5-3 nm területre van csak szükségük fejenként.