Az állatok szállítása sok esetben elkerülhetetlen. Ez természetes részét képezi az állattartásnak. Olykor gazdát cserélnek, vagy vágásra szállítjuk őket. Nagyobb háziállatok szállítása (pl. Szarvasmarha, ló, de még a, sertés is) nem annyira egyszerű folyamat. Több embert, és megfelelő járművet igényel. A baromfifélék esetében legtöbbször nem okoz gondot, de azért néhány szempontot tartsunk szem előtt. Kezdjük a napos állatok szállításával. Napos kacsákat, récéket, libákat igyekezzünk olyan ládában szállítani, amelynek az alján, illetve az oldalán nincsenek rácsok, vagy azok nagyon apró lyukúak. A kis állatok feje, lába, semmiképp se tudjon beszorulni. A szállítóláda méreténél vegyük figyelembe mennyi apróságot viszünk benne, és, hogy mekkora távolságra szállítjuk. Rövidebb távon nem okoz gondot ha kicsit sűrűn vannak, de annyira ne zsúfoljuk túl a ládát, hogy egymást tapossák. Hűvösebb időben szállíthatjuk őket olyan ládában is, mely zárt, mivel a napos állatok oxigénigénye még igen csekély. Természetesen ezt csak rövid távolságra való szállításkor tegyük, illetve akkor, ha időnként a fedelet felnyitva friss levegőt juttatunk be. Nagy melegben ezt kerüljük, mert igaz nem sok oxigént használnak el, de zárt térben meleg környezetben rendkívül befüllednek a kis állatok.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a ragadozó madarak kerülnek sorra. (Az első rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok,mind a gazdájuk életét. Vegyük át melyek lehetnek ezek.

A rovarokról, illetve a rágcsálókról már írtunk korábban.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a rágcsálókról olvashatunk érdekességeket. (Az előző rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok,mind a gazdájuk életét. Vegyük át melyek lehetnek ezek.

A rovarokról már írtunk korábban.

Kissé nehezebb dolgom van a fajták leírásánál, mert pl. a tyúkfélékkel ellentétben, ahol a legtöbb fajta szabadon tartható, itt számos olyan réce, lúd fajta található, mely nemzetközileg védett, vagy veszélyeztetett, illetve hazánkban védelem alatt áll. A könyv elején viszont megemlítettem, hogy manapság így is könnyebb beszerezni egyes fajták egyedeit, mint akár néhány évvel ezelőtt. Ez egyrészt az internetnek köszönhető, másrészt annak, hogy a különféle víziszárnyasok is teret hódítanak a hobbiállatok palettáján. Ezt mindenképp annak köszönhetik, hogy rendkívül széles, és színes fajtaválaszék áll rendelkezésre. Bevallom ennek a könyvnek a teljes terjedelme is kevés lenne ahhoz, hogy minden kacsa, lúd, vagy récefajtát felsoroljak benne. Amint elkezdtem összegyűjteni a különféle színesebbnél színesebb fajtákat, akkor szembesültem azzal, mennyi csodálatos vízimadár is szeli a világ különböző tavait, folyóit. Szerintem nincs olyan ember, akit nem nyűgözött még le egy-egy, a habokból kiemelkedő vadkacsa, vagy a fiókáit a vízen vezetgető hattyúpár. Sokukról viszonylag keveset tudunk, annak ellenére, hogy hazánk tavai, folyói is népes vízimadár populációnak adnak otthont. Legtöbbünknek a házi kacsa, és a Márton napi lúd ami eszünkbe jut erről a madárcsoportról. Sőt egy vicces gondolat is az eszembe jutott. Nem zárom ki, hogy az én generációmból voltak akik a Nils Holgersson kedves mesesorozat hatására szerettek volna megbarátkozni a vadludak, vagy a házi ludak családjával. Bármi vezérelje is, azt aki elszánja magát ezen bámulatos madárcsoport tartására, mindig nézzen utána a kiválasztott fajta tartásának. Némelyek tartása ugyanis tilos, vagy engedélyhez kötött. A veszélyeztetett állatok tartásáról szóló rendelkezés kimondja hogyan és milyen körülmények között tarthatók.

A baromfitartók, azon belül is azok számára, akik baromfik szaporítását is célul tűzték ki, a keltetőgépek jelenthetik az egyik legjobb megoldást. Arra nem számíthat a baromfitartó, hogy mindig rendelkezésére áll majd egy vagy több kotlós, mely egyidejűleg képes több tíz, vagy esetleg száz csibét kikelteni. A keltetőgépeknek több típusa és fajtája létezik, így mindenki találhat számára megfelelő, és pénztárcájának is kedvező keltetőgépet. Vannak kisebb kapacitású, néhány tíz darab tojás keltetésére alkalmas keltetőgépek, melyek kisebb háztáji állományhoz elegendőek. Léteznek kisebb szekrényes keltetőgépek, melyek 50-500 db tojás keltetésére is alkalmasak, majd olyan nagyobb, szekrényes keltetők, melyek 500-5000 db tojás keltetésére alkalmasak, végül a keltetőtermek, melyek kialakítástól függően akár több tízezer tojás keltetésére is alkalmasak.

A Kaliforniai copfosfürj, vagy más néven bóbitás fürj a tojásuk és húsuk miatt is kedvelt fürjfélék családjába tartozik. Előnyük, hogy viszonylag kis helyen és kevés takarmány mellett is nagyszámú fürj tartható és nevelhető. A Kaliforniai copfosfürj Észak-Amerikából származik, de sokfelé megtalálható betelepített fajként. Jellegzetessége a fejtetőn lévő, vékony szálban induló bóbita, mely mindkét nemnél megtalálható. A kaliforniai copfosfürj testhossza 18-20 cm, fészekalja 10-17 tojásból áll, ezek költési ideje 22-23 nap.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a kártevőkről olvashatunk érdekességeket. (Az előző rész itt olvasható.)

A víziszárnyasok tartása egy dologban nem tér el más baromfik, de akár más állatok tartásától sem. Különféle kártevőket vonzanak, amelyek megkeserítik mind az állotok, mind a gazdájuk életét. Vegyük át, melyek lehetnek ezek:

Amint a neve is mutatja, a Drezdai tyúkot Drezda környékén tenyésztették ki a 20. század derekán, más meglévő fajtákból. A Drezdai tyúk kifejezetten kéthasznú fajta, amely jól hasznosítja a takarmányát, és télen is csak kicsit csökken a tojáshozama. Kitenyésztésében felhasználtak a New Hampshire, a Wayandotte és a Rhodelander fajtákat, melyek magukban is kiváló termelésű fajták. Békés, élénk természetű, mozgékony, gyors növekedésű. Ráadásul jól viseli a különböző időjárási körülményeket is. A Drezdai tyúk első éves tojástermelése általában 170-180 darab.

Újabb részletet közlünk Zsiros András hamarosan megjelenő könyvéből. A szerző a Hobbinyúl tenyésztés és a Tarajosvilág kötetek után jelentkezik újabb tanácsadó munkával a víziszárnyasok tenyésztéséről. Ezúttal a lúd származásáról olvashatunk érdekességeket. (Az első rész itt olvasható.)

Házilúd csapat

Egyiptomi és kínai gyökerek

A házilúd származása több, különféle vadlúd fajtára vezethető vissza. Háziasítása is egymástól függetlenül több országban is sikeres volt. Számos ábrázolás bizonyítja, hogy Egyiptomban pl. már i. e. 2400 körül is voltak háziludak, melyeket emberek társaságában, illetve bekerített területeken láthatunk. Ugyanígy ősi kínai feljegyzések is említik a ludat mint háziszárnyast. A ma is elterjedt fajtákat az adott területen őshonos vadlúd fajtáktól származtatják. Így az európai lúdfajták a Nyári lúdtól, az egyiptomi fajták a Nílusi lúdtól, míg az ázsiaiak a Bütykös Lúdtól származnak.

Nílusi lúd

A Poszavinai búbos tyúk egyike azon fajtáknak, amelyik Közép-Európából származik, mégsem hallott róla sok tenyésztő. Az őshonos horvát fajtát csak a rendszerváltás utáni években kezdték tenyészteni, a horvát szövetség 2004-ben fogadta el önálló fajtaként. Ezután több európai kiállításon is bemutatták, míg 2009-ben az Európai Szövetség is elismerte. Szép arányos testét még szebbé teszi különleges bóbitája. A Poszavinai búbos tyúk mutatóssága mellett egyéb tulajdonságai is figyelemre méltóak. Szelíd, finom húsú és jó tojáshozamú, az első évben 160 tojás remélhető tőle.