Aki baromfitenyésztésre adja a fejét, egy idő után válaszúthoz ér: növelje-e, és ha igen, meddig az állományát? Eheti posztunkban azokat a szempontokat vesszük végig, amelyek a 200 darabosnál nagyobb állományok tenyésztése mellett és ellen szólhatnak.

Számoljunk!

Ennyi baromfi nagyobb jövedelmet termel, mely abból is következik, hogy ennyi csirkét akár élve, akár vágva értékesítünk, már nemcsak a lakókörnyezetünkben tudjuk eladni, hanem amennyiben biztosított ekkora létszám folyamatos hizlalása, akkor akár húsboltok, konyhák számára is értékesíthetők, amely segít abban, hogy rendszeres jövedelemre számítsunk. Az automatizált berendezéseknek köszönhetően az emberi munka csökkenthető. Megfelelő berendezések segítségével, 400-500 darabos állománynál is, a hizlalási időszak idején is el tudja látni egy ember a napi feladatokat.

Van-e annyi helyünk?

Hátrányai: mindenképp nagyobb területigény. Egyszerre nagyobb kiadás, még akkor is, ha napos vagy előnevelt csirkékkel kezdjük a nevelést. A nevelőépületnek és berendezéseinek kialakítása elég költséges, mely megtérülése kérdéses. Egyszerre nagyobb mennyiségű takarmány vásárlása és tárolása szükséges. A nevelési időszak végén nagy mennyiségű trágyát kell elhelyezni, illetve azon túladni. Ugyanígy kell számolni, ha vágva értékesítjük az állatokat. Ennyi állat vágása már nem lehetséges 2-3 emberrel, csak ha gépesített eszközök állnak rendelkezésre.

400-500 db állatot nem lehet otthon, egy nyári konyhában levágni.

Erre már komoly követelmények vannak, és engedélyezett feldolgozó üzem kell hogy rendelkezésre álljon. Ebben minden eszköznek tisztának, rendezettnek kell lennie, amely megfelel a törvényi feltételeknek. Szükséges lesz kopasztógép, forrázókád, rozsdamentes tárolóedények, valamint ennyi termék elhelyezéséhez több nagyméretű fagyasztó vagy hűtőszekrény, vagy erre a célra kialakított hűtőkamra.

Hobbiból főállás

Tehát 200 db csirke felett, de inkább 4-5 száz csirkével számolva, érdemes azzal kalkulálnunk, hogy a vágásra kész, hizlalt csirkéket kicsit nagyobb haszonnal, de a fent említett feltételekkel próbáljuk magunk vágni, és pucolva konyakészen értékesíteni, vagy a vágáshoz szükséges kellékek és feltételek kialakításának költségeinek figyelembevételével inkább élősúlyban, egy vágóhídra értékesítjük. Természetesen egy több száz, esetleg ezer darabos csirkenevelőház fenntartása és üzemeltetése már nem tekinthető hobbinak, és nem mellékállásként végzett tevékenység. Ha mégis erre szánjuk magunkat, és rendelkezésre állnak a feltételek is, akkor is minden apró részletet átgondolva vágjunk bele, mert csak így lehet egy hosszan fenntartható sikeres vállalkozást felépítenünk.

(Erről a témáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

(Forrás: wikipédia)

Törvényileg védett háziállat az erdélyi kopasznyakú, amely a török hódoltság idején juthatott Kis-Ázsiából Erdélybe. A 19. század végén már olyan kedvelt volt Németországban, hogy külön tenyésztői klubot hoztak létre, ám eközben Magyarországon még idegenkedtek tőle. Kitűnő tojástermelő az erdélyi kopasznyakú, de gyenge a kotlási hajlama. Külterjes tartásban érzi igazán jól magát. Fekete, fehér és kendermagos színben tenyésztik.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A nyúltartás alapkérdésének tisztázása - vagyis, hogy hol tartsuk az állatot: beltéren vagy kültéren - után ideje végigvenni, mely helyszíneken milyen feladatai vannak egy tenyésztőnek, milyen körülményeket kell biztosítania, mire kell a leginkább ügyelnie. Mostani posztunkban az udvari tartás legfontosabb szempontjait vesszük végig.

Kerüljük a huzatot és a tűző napot!

Régebben a legtöbb vidéki udvarban megtalálható volt a baromfiudvarban, vagy az istállók mellett egy-egy nyúlketrec. Ezek általában házilag készített ketrecek voltak, és igen sokfélék lehettek. Készülhettek fából, fémből, sőt voltak olyanok, amelyeket agyagból készítettek. A kültéri tartásnál a legfontosabb szempont, hogy a ketrecek lehetőleg huzatmentes, szélvédett helyen legyenek elhelyezve. A teteje mind széltében, mind hosszában annyira érjen túl a ketrec oldalain, hogy az eső vagy a hó, semmilyen körülmények között se érje az állatokat.

Tudni kell azt is, hogy a házinyulak a hideget jobban bírják, mint a nagy meleget, illetve inkább az árnyékot kedvelik, a t űző napsütést nem. Ezért a kültéri ketreceknél a napfényre is ügyeljünk. A nyári időszakban probléma lehet a rekkenő hőségben, tűző napon álló ketrecben való elhelyezés. Manapság a kültéri ketreces elhelyezés legfőbb hátránya, a betegségek, pl. a mixomatózis elleni védtelenség.

(Forrás: wikipedia)

Főleg Angliában volt sokáig népszerű az egészen a római idők óta tenyésztett, viszonylag nagytestű Dorking. Küllemében sok hasonlóságot mutat a Német lazactyúkkal, de a két fajta nem azonos. A Dorking nyugodt, békés fajta, amely nemigen repül, így tartásához alacsonyabb kerítés is elegendő. Jellegzetes húsfajta, de a tojástermelése sem elhanyagolható, amely az első évben akár a 150 darabot is elérheti.

(Erről és számos más tyúkfajtáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)

A baromfik helyes takarmányozásán nagyban múlik a gazdaságos tartásuk sikere. A takarmányozás gyakorlati kivitelezése nem csak annyiból áll, hogy enni adunk az állatainknak. Mostani posztunkban a takarmányozás alapfogásait nézzük át.

Naposcsibék

Naposcsibéknek indítótápot ajánlott adni. Ebben a számukra szükséges összes vitamin és tápanyag benne van, amely szükséges ahhoz, hogy az első néhány nap kissé érzékenyebb időszakát rendben átvészeljék, és szépen fejlődjenek. Akkor is érdemes kezdetben indítótápot adnunk, ha kotlós keltette csibékről van szó, és amelyeket a kotlós vezet.

A napos állatoknak kezdetben lapos peremű tálcán is kínálhatjuk a tápot, de mielőbb térjünk át vályús vagy önetetős etetésre. 50-100 naposcsibére számolhatunk 2 db, 30 cm-es köretetőt, és egy 2 l-es önitatót. A takarmányt naponta egyszer érdemes hagyni kiürülni, és kb. egy órára hagyjuk üresen az etetőket. Ezzel újra kiváltjuk az ingert, amikor ismét feltöltjük azokat.

(forrás: wikipedia)

Ahogy a neve is mutatja, a Bergiai kukorékoló fajta kakasainak kukorékolása ötször olyan hosszan tarthat, mint más fajtáké - akár 15 másodpercen át! Nem csoda, hogy évente kukorékoló versenyeket tartanak, amelyeken mérik a kukorékolás időtartamát. Az egyik legrégebbi német fajtaként tartják számon, amelynek egyedei már a középkorban kerülhettek a Balkánra. A tenyésztők azonban annyira figyeltek jellegzetes képességére, hogy közben a Bergiai kukorékolóknak teljesen megszűnt a kotlási hajlamuk, így tojásait más fajták tyúkjaival, illetve keltetőgéppel kell kikölteni. A fekete-aranybarna mintás Bergiai kukorékoló fajta első éves tojástermelése 150 darab körül van.

A nyúltartás talán egyik, ha nem a legfontosabb kérdése az elhelyezés. Amennyiben eldöntöttük már, hogy milyen fajtával vagy fajtákkal szeretnénk foglalkozni, el kell döntenünk azt is, hol fogjuk elhelyezni az állatainkat. Nyúltenyésztési sorozatunknak ebben a részében az általános kérdéseket járjuk körben, majd sorban a részletesebben is kitérünk a beltéri és a kültéri elhelyezés szabályaira és buktatóira.

Beltér vagy kültér?

Mindenekelőtt az a legfőbb kérdés, hogy esetleg a lakásban, vagy az udvaron szabadban, illetve zárt helyiségben tartjuk majd a nyulainkat. Ennek eldöntése az első szempont az elhelyezésnél. Feltételezhető viszont, hogy az óriás vagy nagytestű állatokat nem igen tartanánk lakásban. Bármilyen helyiségben tartsunk is nyulakat, tudni kell azt is, hogy mekkora állományt tervezünk, és azt, hogy az a hely az év minden szakaszában alkalmas-e a nyúltartásra, valamint az állatok igényeit minden szempontból kielégítik-e.

Az elhelyezés megtervezésekor arra is figyelni kell, hogy az állatok kényelmén felül az egészséges állatok nevelését, a betegségekkel szembeni védekezését és megelőzését, valamint az állattartó kényelmes munkavégzését tegye lehetővé. A gazdasági nyúltenyésztés a nyúl igényeinek minimális betartására szorítkozik. A húsnyulat tartó telepek korábban kb. 1/2 négyzetméteren 3-4 állatot is hizlaltak, és a többszintes ketrecek betöltötték az erre a célra kialakított istállókat. Ma már az állatvédelmi törvények, és az állatvédő szervezetek hatására, megkövetelik a humánus állattartást, bár vannak olyan nézetek is, melyekkel az állattartók nem értenek egyet, és amelyeket a különböző kutatások is alátámasztanak.

(forrás: wikipedia)

A Németalföldről származik a különleges tollazatú Balnevelder, amely mind színárnyalatában, mind megjelenésében igen tetszetős fajta. Legelterjedtebb a dupla szegélyes gesztenyebarna színváltozat, de létezik kék dupla szegélyes, ezüst dupla szegélyezett, fehér, fekete, kék, fogoly színben is. Ez is értékes, kettős hasznosítású fajta: nem csupán jó tojáshozamú, de jó minőségű hústyúk is. Nyugodt, szelíd fajta és nem szívesen repülnek. Első éves tojástermelésük a 180 darabot is elérheti.

A csirkék és a tyúkok nevelési időszaka nagyban függ a hasznosítási iránytól, ezért fontos, hogy ebből a szempontból is végiggondoljuk, mit akarunk a tenyészetünktől.

A tojástól a csibéig

Minden baromfi a tojásban kezdi a növekedést, tehát alapvetően már ekkor indul a nevelés. A keltetőben is gondoskodni kell a csibékről, mert ez talán életük legfontosabb fázisa, mikor is a legérzékenyebbek azokra a hibákra, melyek a fejlődésükkor, a keltetőben előfordulhatnak. Ha kotlósra bízzuk a keltetést, akkor levesszük a vállunkról a terhet, hogy 21 napig gondoskodjunk a csibékről, mielőtt azok meglátnák a napvilágot. A naposcsibék neveléséről már volt szó. Előnevelt korukig szinte minden típus hasonló gondoskodást és ellátást igényel.

3-4 hetes koruktól azonban nevelési irányuknak megfelelő elhelyezést és ellátást érdemes bevezetni. Ebben a korban sok esetben már nemek szerint szétválogathatók a csibék, melynek mind a húscsirke, mind a tojóállomány kialakításakor szerepe lehet.

Egy korábbi írásomban foglalkoztam az Egri kék galambokkal, most viszont egy  igazi fővárosi fajtát szeretnék alaposabban bemutatni, a Budai kéket, tekintettel arra, hogy nincs még egy fajta, amelynek a neve budai kitenyésztésre utalna.

„Egyes fajták kialakulása nagyon bonyolult, összetett folyamat eredménye, ezért többnyire csak nehezen követhető” - hangsúlyozza Dr. Szécsényi István állatorvos, és kijelentése a Budai kékre hatványozottan érvényes. Ez a fajta a rövidcsőrűek nagy családjába tartozik, mely igen szerteágazó, nagyon sok fajta képviseli ezt a csoportot. Fő jellemzőjük és a karakterük a fej megítélésében érhető tetten.