Természetvédelmi státusz: LC
Talán a legismertebb díszréce fajta. Külleme sokakat elvarázsol, mind a formája, mind az igen gazdag színes tollruhája miatt. Hazája Ázsia, ahol már az időszámításunk előttről is voltak a fajtáról feljegyzések. A 18. század közepén került csak Európába, ahol nagyon kedvelt lett, és hamar elterjedt.
Az erdős, fákkal szegélyezett tavakat, vizes területeket kedveli. Ázsián kívül több próbálkozás is volt európai honosítására. Több kihelyezett populáció is megtelepedett Európa számos országában, így ausztriai parkokban, de Nagy-Britanniában is megtalálhatók.
A mandarinrécék az ún. fényes récék közé tartoznak, tollazatuk csillogó fénye miatt. A kifejlett állatok 40–50 cm hosszúak, szárnyfesztávolságuk 65–75 cm. A hímek az egyszerűbb tollazatukat a nászidőszakra cserélik át színpompás tollakra, ilyenkor a fejtető csillogó zöld, a fej kétoldalán félhold alakú fehér sáv látható. Nyakuk gesztenyebarna, szárnytollaik sárgásbarna színűek, melyek felső végén fekete-fehér csíkozottság látható.
Hangjuk nem hápogásra emlékeztet, inkább csendes füttyre hasonlít a hímek részéről, a tojók pedig szintén halk, kattogó hangot hallatnak. Egyéves korukra ivarérettek, bár tenyésztésbe csak két-három éves korukban érdemes venni őket. Ilyenkor már gondosabban nevelik az utódaikat. Április és június közé tehető a költési időszak, amikor 9–12 tojást raknak a tojók a fészkükbe. A tojások kb. 4–5 cm-esek, és fehér héjúak.
Párzási időszakban a hímek, a fejükön lévő tollakat felborzolják, és színpompás tollruhájukban udvarolnak a tojónak. A tojók legtöbbször egy évre választanak párt, de nem ritka az sem, hogy az előző évi párjukkal állnak össze ismét. Természetes környezetükben a kisebb-nagyobb tavak körüli fás részeken fészkelnek. Egy-egy erre alkalmas faodút választanak fészekrakáshoz, mely gyakran 2–6 méter magasan is lehet. Érdekességük, hogy a felnőtt állatok éles karmaikkal ügyesen másznak fel a fára. Ezt az utódok is hamar elsajátítják. A faodút tollakkal béleli ki a tojó, ezután a tojásokon 29–30 napig kotlik.
Kikelésük után néhány napig a fiókák a fészekben maradnak, ezután anyjuk magukra hagyja őket, és az odú alatt, a talajon kezdi hívogatni a kicsiket. A fiókák minden félelem nélkül vetik magukat a mélybe, anyjuk felügyelete mellett. Nagyon ritkán sérülnek meg. Rendkívül puha csontjaik és tömött pihéik megvédik őket a földre csapódáskor. Mikor minden fióka földet ért, az anyjuk táplálkozni viszi őket egy biztonságos, táplálékban gazdag területre. Ilyenkor már vízbe is merészkednek, így távol tartva a kicsiket a ragadozóktól. Magokat, rovarokat, apró halakat fogyasztanak. Jól bírják a hideg évszakokat is, ezért könnyen tarthatók egész Európa-szerte. Hazánkban nem védett, és viszonylag könnyen beszerezhető egy-egy kisállatbörzén, esetleg vásárban.