A hét képe / Az Orpington

Image

Orpington (Cowgirl Jules / Flickr.com)

6 hónapos Sárga Orpington (forrás: Cowgirl Jules / Flickr.com)

A nagy testű fajta Angliából származik, amelynek egyedei nyugodtak, szelídek és kifejezetten nagy kotlási hajlamúak. Az Orpingtont egykor haszonállatnak tenyésztették ki több más fajta segítségével, és állítólag angliai „őshazájában” volt, hogy 300 fölött is tojtak az első évben, de ennek mára csak a híre maradt fenn, ugyanis a komoly tenyésztők is inkább 160-170, a második évben pedig már csak 130 tojásra számíthatnak. A sokszor kockát idéző testalkatú fajta egyedei sokféle színváltozatban léteznek: fekete, fehér, sárga, porcelánszínű, kék, fekete-fehér babos, kendermagos, szegett, vörös, nyírfa, sárga-feketeszegélyes, rózsástarajú. Az Orpingtonok a hidegre érzékenyek, és a párás, ködös, hideg levegőn, gyorsan megfáznak. A tojók hajlamosak az elhízásra.

(Ha érdeklik további részletek az Orpingtonokkal és más fajtákkal kapcsolatban, illetve a tyúktenyésztés műhelytitkai, akkor keresse a szerző, Zsiros András: Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar? című kötetét, amelyben kezdő tenyésztők és haladók egyaránt értékes tanácsokat találnak.)

Amit a kotlósról és a kotlásról tudni érdemes

Miben más a kotlás a tyúkoknál, mint más madaraknál, mi jellemzi ilyenkor a tyúkok viselkedését és hogy lehet más csibéket is melléjük tenni? A kotlás és a kotlósok egy szakértő szemével. Olvassa tovább! →

Magyar galambfajták – a Magyar Óriás

Új sorozat indul honlapunkon a magyar galambfajták bemutatásával. Elsőként a legősibb fajta, a különleges lábtollazatú Magyar Óriás történetét, jellegzetességeit ismerteti Pusztai Lajos galambász. Olvassa tovább! →

A hét képe / A Wyandotte

Image

Kelly Weatherly / Flickr.com

(Fotó: Kelly Weatherly / Flickr.com)

Szintén észak-amerikai kitenyésztésű fajta a Wyandotte, amelynek igen jellegzetes és tetszetős a megjelenése: törzse gömbölyű, mély kiállású, telt izomzatú melle és viszonylag rövid lába van. Kettős hasznú baromfi, mert húsa és tojóképessége az átlagon felüli, első évben 180-200 tojás a termelése. A tenyésztők azonban nemcsak ezek miatt, hanem nyugodtsága és kis helyigénye miatt is kedvelik, no meg azért, mert szép kiállása miatt könnyen felkészíthető kiállításra is.

E fajtáról és számos egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.

Hogyan oltsuk biztonságosan a galambjainkat?

Hogyan oltsuk madarainkat házilag a gyakori vírusok ellen? Milyen fecskendőt használjunk és miként adagoljuk az antibiotikumokat betegségmegelőzésként? Szabó Zoltán galambtenyésztő praktikái. Olvassa tovább! →

A hét képe / A Rhode Island Red

Image

Garrett Heath / Flickr.com

(Fotó: Garrett Heath / Flickr.com)

Amint a neve is mutatja, ezt a fajtát Amerikában, Rhode Island államban tenyésztették ki, feltehetően a 19. században. A Rhode Island-nek két színváltozata létezik: a vörös és a fehér. Mind termelésre, mind tenyésztésre kiválóan megfelel ez a fajta. A vörösnek az első szezonban a tojástermelése 300 fölötti lehet, míg a másodikban is meghaladhatja a 220-at. A külleme, színe, szép testarányai miatt igen kedvelik a tenyésztők is, ám ahhoz, hogy a kiállításokon jó eredményt érjenek el velük, gondos, precíz munkára van szükség.