Akik csak az utcán járkálva látják a galambokat, nem is gondolják, hogy hány fajtája létezik. Szinte hihetetlen, de az irodalmi adatok szerint nagyjából 350 galambfajta létezik, és még ezeken belül is több alváltozat van.
Ezúttal az American Giant Homer, azaz Amerikai Óriásposta fajtát szeretném bemutatni, amelynek egyedeit 1981 óta tenyésztem. Az American Giant Homert Amerikában tenyésztették ki az 1920-as évektől, és ez a munka napjainkban is tart.
Annak idején hét fajtából „keverték ki” az Óriáspostát. Pontosan máig nem tudjuk, hogy miért ezt a nevet adták e fajtának, de az látszik logikusnak, hogy mind a hét „szülője” a hírközlő-, illetve a postagalambok közül került ki, tehát a postás név tűnhetett kézenfekvőnek. De a fantázianév nyilván arra is utalhat, hogy a fajta valóban óriási: az Amerikai Óriáspostának 1000 gramm körüli a súlya.
Hazánkba épp fél évszázada, 1966-ban kerültek az első példányok. Arról nincs tudomásom, hogy az illető személy milyen elgondolásból hozatta be Magyarországra az első Amerikai Óriáspostát, de az tény, hogy elég hamar megtetszett a magyar galambászoknak, és egyre többen láttak fantáziát a tenyésztésükben. Tíz évre az első példányok megérkezése után, 1976-ban meg is alakították az Amerikai Óriáspostát Tenyésztők Fajtaklubját. A tenyésztés mellett ezt a fajtát felhasználták más fajtákkal való keresztezésre ezekben az évtizedekben, amikor a galambhús előállítás népgazdasági hasznot is hozott, vagy legalábbis azt reméltek tőle.
A fajtákról általában készítenek idealizált rajzot, amelyet a fajtát kitenyésztő galambászok álmai alapján jó kezű művészek, grafikusok alkotnak meg. Mint fentebb írtam, a tenyésztés a mai napig tart, és ebből következik, hogy az idealizált rajzot a kitenyésztő ország vezetői alkalmasint módosíthatják. Általában akkor, amikor a tenyésztés elérte vagy nagyon megközelítette a korábbi idealizált változatot. Természetesen ezek a módosítások csak apró testrész-korrekciókat jelentenek.
Az Amerikai Óriáspostának egyébként nincs olyan extrém fajtajegye, mint egyik-másik fajtának. Ennek a fajtacsoportnak talán egy közös fajtajegye van, amely a fejben, a fej karakterében nyilvánul meg: egységes, töretlen, íves vonalú fej (lásd a rajzot). Én ezt úgy nevezem, hogy „ töretlen fej”, ami annyit jelent, hogy a csőr, az orrdudor és a koponya egyetlen komplett egységben van. A két csőrkáva közel azonos erősségű.
Az egyedek megítélésénél természetesen csak egységében szabad nézni az állatot, mert a testrészek összhangja a lényeges, az azok közti harmónia mutatja meg a galamb minőségét. Egy élő szervezet persze, főként, ha egy tollas fajhoz tartozik, soha nem lehet olyan tökéletes, mint a rajz, csak közelítheti az ideált.
Pusztai Lajos