A kiállítások szezonjában foglalkoztunk már általánosságban a kisállatokat bemutató, versenyeztető kiállításokkal, most pedig kifejezetten a galambok seregszemléit mutatjuk be.
Szeptember vége van, lassan befejeződik a galambjainknál a tollváltás. Most kezdődik a galambtenyésztők népes táborában az éves munka bemutatása és az eredmény számonkérése. Az, hogy ki milyen munkát végzett egész évben, a kiállításokon mérhető le.
Ahhoz, hogy a kiállított és a nagyközönségnek bemutatott galambjaink meg tudják mutatni szépségüket és eredményesek legyenek, ahhoz jó minőségű táplálék szükséges. A tenyésztőknek olyan tartási körülményeket kell biztosítani a galambjaiknak a galambházban, vagy, ahogy mi mondjuk, a dúcban, hogy a tollazatuk ne töredezzen, és ne piszkolódjon be.
A jól felkészített galambok részére a nevezéseket általában a kiállítások előtt egy hónappal kell leadni, a megállapított nevezési díjjal együtt. A bevitt állatoknak egészségesnek kell lenniük, és megfelelő oltással kell rendelkezni, melyről az illetékes állatorvos ad megfelelő igazolást.
A kiállításokra a galambokat az előző este vagy a bírálat reggelén lehet beszállítani. Természetesen
az a helyes, ha a galambok már előző este a ketrecekbe kerülnek, mert így a bírálat idejére megszokják a kiállítási helyüket, illetve az ottani légkört.
Nem árt tudni, hogy vannak olyan egyedek is, amelyek különböző okok miatt nyugtalanok, ezeket a galambokat nem ajánlatos kiállításra vinni, mert előre garantált a rossz eredmény, akármilyen kitűnő példány is az az egyed. Ezeket a példányokat ugyanis a bíráló nem tudja lebírálni, mert állandóan mozognak, így nem lehet őket a fajtaleíráshoz viszonyítani.
Magyarországon jelenleg háromféle kiállítást szoktak tartani: országos, egyesületi és klubkiállítást. Mindhárom különböző tenyésztői csoportokat foglal magába.
A legnagyobb kiállítás az országos kiállítás, melyet az MGKSZ Rendezi Dabason december hónapban (a meghívót itt olvashatja). Néhány éve megrendezik – a nagy dabasi kiállítás előtt, novemberben – a fiatal galambok (vagyis egy évnél nem idősebb) seregszemléjét is. Ez nincs helyhez kötve, minden évben máshol tartják, és pályázat útján lehet elnyerni a rendezés jogát.
Ezeken kívül az országban, általában a nagyobb városokban működő galambász egyesületek szintén rendeznek évente kiállításokat. Van olyan nagyváros, ahol akár két-három egyesület is működik. A legnívósabb és leglátogatottabb egyesületi kiállításokat Gyomaendrőd, Székesfehérvár, Siklós, Harkány és Budapest szokta rendezni. Ezekben a városokban rendezett összejöveteleken vegyes a fajták bemutatása, ezért egyikhez sem köthető egy-egy kiemelt fajta.
Egy győztes (fotó: Pusztai Lajos)
Az említettekkel ellentétben másféle kiállításokat szerveznek a fajtaklubok. Ezek rendezvényein mindig csupán egyféle fajta egyedei kerülnek bemutatásra. A klubokban olyan tenyésztők képviseltetik magukat, akik az adott fajtát tenyésztik, és arra törekednek, hogy a nemes versenyben a saját galambjuk közelítse meg leginkább az adott fajta idealizált képét, az feleljen meg leginkább a fajtaleírásnak.
A legnagyobb taglétszáma a King fajtaklubnak van: a Magyar King Klub létszáma már közelíti a 150-et. A többi fajtaklub létszáma kb. 50-70 körül mozog, úgy mint a Mondain, a Texán, az Amerikai Óriásposta (American Giant Homer), a Máltai, a Magyar Óriás és a Német kiállítási galamb.
Egy-egy klubgyőztes galamb egyébként sokat ér,
olykor komoly összeget (több száztól akár 1-2 ezer eurót is) felajánlanak értük.
Általában azonban ezek az egyedek nem eladók, mert legtöbbször belőlük lesz a legjobb tenyészpéldány.
A klubkiállítások komolyságát erősíti, hogy egyes klubok igyekeznek külföldről meghívni bírálókat, hogy így elkerülhessék az esetleges sportszerűtlenségeket (amikor a barátok galambjait értékelik esetleg előnyösebben). A Kingesek például egy ideje minden évben két bírálót hívnak Amerikából, ami fel is lendítette a tenyésztésük színvonalát.
Pusztai Lajos
(Jövő héten a bírálatok menetével folytatjuk a galambkiállítások ismertetését.)