Az  első tojások a baromfiudvarban

A baromfifélék, ezen belül is a tyúkok egyik fő terméke a tojás. Mit tegyünk, ha a jércéink tojni kezdenek? Ez legtöbbször már nagy izgalommal várt esemény a baromfitartók életében, de sokan nem készülnek fel erre megfelelően, ezért néhány fontos dolgot mindenképpen tisztázni és előkészíteni kell előtte. Mindenekelőtt tojófészket kell készítenünk, amely a tyúk méretének megfelelő méretű kell, hogy legyen.

Egy 30 x 40 cm alapterületű, és 35-40 cm magas láda megfelelő lehet a legtöbb fajta részére.

Ezt helyezzük olyan biztonságos, védett helyre, pl. az ól egyik sarkába, ahová a tyúkok kényelmesen be tudnak menni, és nyugodtan, zavartalanul tudnak tojni. De az elhelyezésnél vegyük figyelembe azt is, hogy könnyen ellenőrizhető legyen, ahonnan a tojások minden gond nélkül begyűjthetők.

A tojásrakás néha hosszabb időt vesz igénybe, akár 30-35 percet is tölthet egy-egy tyúk a fészekben. Ezért vegyük figyelembe a tyúkok számát, és ennek megfelelő számú fészekkel számoljunk. Elegendő lehet 3-4 tyúk számára  egy fészek, mivel általában nem egy időben tojnak. Saját állományomban megfigyeltem, hogy a tyúkjaim kora reggel, vagy a délelőtt folyamán tojnak.

A tojófészket béleljük ki szalmával, vagy szénával. Ez a két, szálas alomanyag biztosítja a tyúkok számára a legjobban azt a kényelmet, hogy a fészekben elhelyezkedve, igazi fészekforma mélyedésbe rakhassák a tojásokat. A jércék, mikor tojni kezdenek, gyakran még nem a fajtára jellemző méretű és formájú tojást tojnak. Ez természetes, ezért ettől ne ijedjünk meg. Ahogy attól sem, ha esetleg a tojás héja kívül kissé véres.

Viszont ha ilyet látunk, figyeljük meg a jércék kloákáját, nem okozott-e sérülést a tojásrakás. Ritka esetben a tojócsatorna felszakad a tojásrakáskor, de ez leginkább akkor fordul elő, ha túl nagy méretű tojást tojik a tyúk. Egy másik gond az lehet, hogy a tojás héja nem szilárdult meg, ilyenkor úgynevezett lágy héjú tojást találunk a fészekben. Vagy megtörténhet az is, hogy a héj szilárd, de gyenge és könnyen törik. Ezek az első tojásrakás velejárói, ilyenkor csak annyi a teendőnk, hogy

naponta többször ellenőrizzük a fészket, és folyamatosan begyűjtjük az ép és az esetleg sérült tojásokat is, megelőzendő, hogy a jércék összetörjék, esetleg elfogyasszák.

Könnyen rászoknak ugyanis erre, és később aztán az ép tojásokat is rendre feltörik majd, és megeszik. Néhány alkalom után a tojások közel egységesek, a fajtára jellemző méretűek és formájúak lesznek, ahogy a tojáshéj színe is. Az itáliai fajtájé például fehér, míg a New Hampshire-é sötétebb barna.

A minden napra egy tojás mondás nem teljesen helyénvaló, ugyanis a tyúkok 26 óránként tojnak egy tojást. De megfelelő elhelyezés és takarmányozás mellett a termelési időszakban (vagyis tavasztól-őszig) 10 tyúkra akár 6-8 tojást is számolhatunk naponta.

Aki részletesebben érdeklődik a baromfik befogadása, élőhelyük elkészítésének buktatói iránt, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét, amely az Expert Books kiadó gondozásában jelent meg.