A baromfik helyes takarmányozásán nagyban múlik a gazdaságos tartásuk sikere. A takarmányozás gyakorlati kivitelezése nem csak annyiból áll, hogy enni adunk az állatainknak. Mostani posztunkban a takarmányozás alapfogásait nézzük át.
Naposcsibék
Naposcsibéknek indítótápot ajánlott adni. Ebben a számukra szükséges összes vitamin és tápanyag benne van, amely szükséges ahhoz, hogy az első néhány nap kissé érzékenyebb időszakát rendben átvészeljék, és szépen fejlődjenek. Akkor is érdemes kezdetben indítótápot adnunk, ha kotlós keltette csibékről van szó, és amelyeket a kotlós vezet.
A napos állatoknak kezdetben lapos peremű tálcán is kínálhatjuk a tápot, de mielőbb térjünk át vályús vagy önetetős etetésre. 50-100 naposcsibére számolhatunk 2 db, 30 cm-es köretetőt, és egy 2 l-es önitatót. A takarmányt naponta egyszer érdemes hagyni kiürülni, és kb. egy órára hagyjuk üresen az etetőket. Ezzel újra kiváltjuk az ingert, amikor ismét feltöltjük azokat.
Kéthetes kortól az etető- és itatóedény-kapacitást is duplázzuk meg. Vályús etetésnél, naposan kb. 1-1,5 méter hosszúságú vályú szükséges 100 állatra, míg kéthetes kortól, ugyanennyi csibére már három métert is számolhatunk. Kb. 2-3 hetes koruk között állítsuk át az állományt nevelőtápra. Ezt fokozatosan, 2-3 nap alatt, először keverve az indítótáppal, lassan átfordítva az arányokat. A nevelőtáp etetésével megkezdjük az intenzív hizlalást.
(forrás: BDT / Flickr.com)
A hizlalás ideje
Ebben az időszakban a húshibrid csibék látványos növekedésbe kezdenek. Nevelőtáp etetése mellett, kb. 6-8 hét alatt, elérhetik a 2-2,5 kg-os testtömeget. Gazdasági körülmények között, a hizlalási idő hatodik hete körül, még befejező táp etetését is szokták alkalmazni. Háztáji körülmények között ez a fázis elmaradhat, illetve helyette átállhatunk vegyes vagy tiszta kukoricadara etetésére. Ennek annyiban van jelentősége, hogy az állatok szervezetéből kiürüljön a nevelőtáp, melyben a fehérjeforrás néha nem kívánt mellékízt adott a húsnak. Igaz, manapság a gyártók kevésbé, vagy más arányban kevernek hallisztet a nevelőtápokba, amitől ugyan ugrásszerűen nőttek a csirkék, de sajnos kellemetlen mellékízt és nem kívánt szagot adott a baromfihúsnak.
Tojótáparány
Tojóállomány kialakításakor is ezeken a fázisokon mennek át a csirkék, de számukra ekkor nem ér véget a nevelési időszak, hanem csak ekkor kezdődik igazán. A tojástermelést a jércék kb. 22-24 hetes korban kezdik el. Ekkorra vagy mélyalmos vagy ketreces tojóházakba telepítik be a megfelelő létszámú állományt. Itt a termelés kezdetétől intenzív
tojótáppal etetjük őket. Nagyüzemekben nem, de háztáji mennyiségű baromfik esetén lehet keverni a tojótápot vegyes vagy tiszta kukoricadarával, 1/3 rész tojótáp, 2/3 rész dara arányban.
Ez az arány megfelelő a folyamatos termeléshez, de a környezeti viszonyok vagy az évszakok változása során bekövetkező termeléscsökkenés esetén, a fenti arányt fordítsuk át, a tojótáp javára. Kisebb létszámú tenyészetekben a lelkes tenyésztők inkább hívei a magkeverékek etetésének. Ahol nem a gyors növekedés a cél, ott mindenképp jó megoldás lehet a szemestakarmány etetése, zöld takarmánnyal kiegészítve. Magunk is összeállíthatjuk a takarmányozási táblázatokban szereplő tápértékek alapján az etetésre szánt abrakkeveréket. A hagyományos tanyasi baromfiudvarokban reggelente kiszórtak a baromfiknak pár marék kukoricát, búzát vagy árpát, ezután az állatok azt fogyasztották napközben, amit az udvaron kapirgáltak, illetve az egyéb állatok, istállók környékén felcsipegettek.
(Erről a témáról, valamint egyéb hasznos baromfitartási tudnivalóról is olvashat további részleteket Zsiros András: Tarajosvilág című kötetében, amely a kezdő és haladó tyúktenyésztők hasznos könyve.)