A különféle baromfifajok, ezen belül is egyes fajták jelölése több okból is szükséges lehet. A haszoncélú baromfikat nem szükséges megjelölni. Viszont a fajtatiszta állomány egyedeit a tenyésztők megjelölik, így az utódok származása nyomon követhető. A szülőpár könnyen azonosítható. Ma már szinte csak a lábgyűrűt használják, fajonként és fajtánként különböző méretűeket. Ennek pontos mérete miatt nem kell a kezdőknek sem aggódnia, mivel a legtöbb fajtaleírás megemlíti, hogy az adott fajtának mekkora lábgyűrű szükséges. A gyűrűk, mérettől függetlenül, több színben is rendelkezésre állnak, ki-ki saját kedvére, vagy a baromfik színe alapján választhat. Az Országos Szövetség tagjai évente igényelhetnek gyűrűt, melyeknek a számát a Szövetség feljegyzi és nyilvántartásba veszi. A Szövetség által szervezett
kiállításokon csak a nyilvántartásban szereplő gyűrűvel ellátott baromfikat lehet nevezni.
Ezeken a gyűrűkön a kiadás éve és egy sorszám szerepel. Börzéken, de akár kiállításokon is szoktak jelen lenni olyan árusok, akiktől készen, vagy rendelésre is tudunk gyűrűt vásárolni. Igaz, ezek nem nyilvántartott gyűrűk, de akkor is érdemes a tenyészállatokat megjelölni, ha nem vagyunk Szövetségi tagok.
Mindenképp hasznos az egyedi jelölés olyan állományban, amely fajtatiszta egyedekből áll, ebből adódóan küllemükben nagyon hasonló állatok találhatók benne. Ezért akár tojásgyűjtéskor, akár a kakasok tenyésztésbe vételekor jó tudni, mely állatokról van szó. Érdemes tenyésztési naplót vezetni, melybe a szülőpárok számait feljegyezzük, így a tojások megjelölése is könnyebb lesz. Ebben az esetben majd biztosak lehetünk abban, hogy a csibék mely tulajdonságú szülőpártól származnak. 
Ugyanez vonatkozik a nyilvántartott gyűrűkkel rendelkező baromfik esetében is, így a már kiállításon szerepelt, esetleg jó eredményt vagy díjazást elért baromfik utódai is könnyen azonosíthatók lesznek, ezzel növekedik eszmei és anyagi értékük is. A lábgyűrűk felhelyezése a felnőtt állatoknál már nem lehetséges. Ez azért is előnyös, mert így elkerülhetők a csalások, vagyis, hogy egyik állatról a másikra tegyék át a gyűrűt a jobb eredmény érdekében. Másrészt ez azért sem lehetséges, mert
a felnőtt állatoknál sérülés nélkül már nem hajlíthatók a kellő pozícióba a lábujjak.
Fiatal baromfiknál ez úgy történjen, hogy a három lábujjat összefogjuk, elkezdjük felhúzni az akkor még a lábhoz képest nagyobb méretű gyűrűt, majd a hátsó, negyedik lábujjat hátrahajtva, végig, a lábszárra húzzuk a gyűrűt. Ezután az összes lábujjat elengedjük. A gyűrű nem fog leesni az állat lábáról, bár a fiatal állatokon még kicsit ide-oda mozog majd, de a baromfik hamar megszokják, és lassan, mire elérik a kifejlett méretüket, a gyűrű már biztosan helyezkedik el a lábakon.
Fontos! Ha megfelelő méretű gyűrűt helyezünk fel, akkor annak a felnőtt állat lábán sem szabad szorosnak lenni.
(A cikk rövidített, szerkesztett változata Zsiros András: Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar? című szakkönyve egyik fejezetének, amelyet az Expert Books kiadó adott ki.)