Nem elég kiválasztani és hazaszállítani az új baromfit, hanem az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megfelelő életteret is biztosítsunk számára. Most vegyük sorra, mire is ügyeljünk az elhelyezés kapcsán!
1. A naposcsibék elhelyezésére kell talán a legtöbb figyelmet fordítanunk.
Elsősorban is fokozottan ügyelnünk kell az alaposan fertőtlenített helyiségre! Helyezzünk hullámkarton papírt az aljzatra, ami már magában is jó nedvszívó, ráadásul alulról melegen tartja a csibéket. Ezután 6-8 cm alomanyagot terítsünk el egyenletesen. Erre a célra a pormentes faforgácsot ajánlom. Naposcsibék esetén eleinte nem kell túl nagy helyet kialakítani: elegendő 80-100 csibére számítva akár csupán 1 nm terület. Ilyenkor ugyanis még kicsi az oxigénszükségletük, ezért szellőztetni sem szükséges.
Melegíteni viszont igen! Erre a legalkalmasabbak az infralámpák, amelyekből kapható fehér vagy piros színű. Én a csibék nevelésekor nem tapasztaltam különbséget, hogy színtől függően másképp fejlődtek vagy viselkedtek volna a csibék. A lámpá(ka)t 50-60 cm magasan az állatok felett helyezzük el, így a csibék körül elegendő területre sugározza a meleget. Ahogy a csibék növekednek (ebben a korukban igen gyorsan), úgy lesz egyre nagyobb a helyigényük is, miközben a hőigényük csökken. Az a tapasztalatom, hogy a következő egyszerű séma alapján állítsuk be a lámpákat. Az állatok élőhelyét hetente növeljük 1 nm-el, a lámpát pedig hetente 20 cm-el emeljük feljebb a harmadik hétig. Ha azt tapasztaljuk, hogy az állatok elhúzódnak a lámpa alól, akkor melegük van, ilyenkor csökkentsük a hőt. Ha pedig kis területen összebújnak, akkor fáznak. Ekkor inkább engedjük lejjebb a lámpát. Előnevelt korukra, amit a 3. hétre elérnek, már nem szükséges lámpázni őket (addigra megfelelően betollasodnak, ami megvédi őket a megfázástól).
Nagyobb létszámú állat megfelelően elhelyezve
Viszont erre az időszakra megnő a mozgásigényük. 80-100 állatra ezért ilyenkor már 4-5 nm területtel számoljunk! Kifejlett állatoknál pedig egyedenként legalább 1 nm terület szükséges, hogy a baromfik kényelmesen mozoghassanak, csipegethessenek.
2. A következő fontos tényező a baromfik fogadásakor a takarmányozás.
Naposcsibék fő takarmánya az indítótáp. Ebből lehet granulátum, por vagy szemcsés. Ezt semmiképp se sajnáljuk a csibéktől, mert ezekben minden benne van, amire szükségük van. Később, előnevelt korukra átállhatunk nevelőtápra, majd 5-6 hetes korukra akár a szemes abraktakarmányra is. Ez utóbbi lehet kukoricadara vagy apróbb szemes kukorica, búza, árpa és takarmányborsó is. Illetve ezeket kiegészítve a zöldtakarmányok etetése is javasolt. Ha van rá lehetőségünk, akkor a baromfikat hagyjuk, hogy maguk csipegessék le a zöldet, de ha ez nem lehetséges, akkor igyekezzünk naponta, de lehetőleg minél többször felkínálni nekik az általunk szedett zöldet. Az etetésre használhatunk vályús vagy önetetőt. Bármelyik is legyen, akkora etetőfelületet biztosítsunk, hogy minden baromfi kényelmesen hozzáférjen. Ez 5-6 hetes korig 2-3 cm, 6 hetes kortól pedig 5-6 cm legyen egyedenként.
Különböző méretű etetővályúk
Természetesen fontos a friss ivóvíz biztosítása is. Ezt naponta cseréljük! Az itatók és az etetők soha ne legyenek szennyezettek. A beleragadt ürülék vagy ételmaradék az állatok megbetegedését okozhatja.
Ha figyeljük az állataink viselkedését, megfelelően elhelyezzük és ellátjuk őket, akkor szépen fejlődnek majd, egészségesek lesznek, később pedig bőségesen termelni is kezdenek. Az ilyen állatokat mindenki szívesen látja az állományában, hiszen a jól fejlett, egészséges baromfik nem bosszúságot, hanem örömöt okoznak a gazdájuknak.
Aki részletesebben érdeklődik a baromfik befogadása, élőhelyük elkészítésének buktatói iránt, keresse a szerző Tarajosvilág – Hányféleképpen hajthat hasznot a sokszínű baromfiudvar című kötetét, amely az Expert Books kiadó gondozásában jelent meg a héten.